Ivan Jefremov - A kígyó szíve

— Ó, ó! — kiáltotta panaszosan Afra Devi. — Fluor!..

— Számolják — vágott közbe a parancsnok —, balra fent hat elektron: szén, jobbra hét: nitrogén. Minden világos. Szóljanak a mieinknek, hogy készítsenek ugyanilyen táblázatot a mi légkörünkről és anyagcserénkről — minden ugyanígy lesz, csak a középső felső, a fluor helyett nálunk oxigén lesz nyolc elektronnal. De sajnálom, borzasztóan sajnálom!

Amikor a földi űrhajósok megmutatták, saját táblázatukat, észrevették, hogy az elülső fehér alak hátrahőköl a saját űrhajójuk emelvényén, és a földi ember számára is érthető mozdulattal az űrruha kagylójához emeli kezét. Úgy látszik, az idegen űrhajó parancsnokát is ugyanolyan érzések rohanták meg, csak még hevesebben.

Ugyanez a fehér alak áthajolt az emelvény korlátján, és olyan szilajul meglendítette a karját, mintha szét akarna vágni valamit az űrben. A fejét borító kagyló tüskeszerű kinövései fenyegetően hajoltak le a Tellur felé, amely néhány métérrel lejjebb volt, mint a fehér űrhajó. Az idegenek parancsnoka ezután mind a két kezét felemelte, majd egymástól bizonyos távolságra (efelé bocsátotta őket, mintha két párhuzamos síkot akarna mutatni.

Mut Ang megismételte az idegen űrhajó parancsnokának mozdulatát. Az idegen erre magasra emelt kézzel néma üdvözletet intett, megfordult, és eltűnt a fekete szájban. A többiek követték.

— Menjünk mi is — mondta Mut Ang, és megnyomta a süllyesztőkart.

Afrának még arra sem jutott ideje, hogy elnézegesse a fekete világűrben a csillagok pompás ragyogását, ami pedig mindig különös, szemlélődő rajongást keltett benne.

Becsukódott a nyílás, felvillant a zsilipkamra világítása, hallani lehetett a szivattyúk halk sziszegését — ez volt az első jele annak, hogy a levegő elérte a földi sűrűséget.

— Válaszfalakat építsünk, és csak aztán kapcsoljuk össze a két folyosót? — kérdezte Jasz Tin a parancsnoktól, mihelyt megszabadult a sisaktól.

— Igen. Éppen ezt akarta mondani az ő űrhajójuk parancsnoka. Micsoda balszerencse: az ő bolygójukon a fluor az éltető gáz, amely nekünk halálos méreg! őnekik meg a mi oxigénünk a halálos. Sok anyagunk, festékünk és fémünk, amelyek szilárdak az oxigénes atmoszférában, könnyen szétmállhatnak az ő leheletüktől. Víz helyett őnáluk folyékony hidrogén-fluorid van, vagyis az a fluorsav, amely nálunk szétmarja az üveget, és szétroncsol csaknem minden fémet, ami szilíciumot tartalmaz — az ugyanis könnyen oldódik a hidrogén-fluoridban. Ezért kell nekünk olyan átlátszó válaszfalat állítanunk, amely ellenáll az oxigénnek, ők pedig olyan anyagból állítják fel a magukét, amelyet nem roncsot szét a fluor. No de menjünk, sietnünk kell. Mindent megbeszélünk, amíg a válaszfal elkészül…

Annak a rezgéscsillapító kamrának a padlója, amely a lakóhelyiségeket elválasztotta a Tellur gépeitől, vegyi műhellyé változott. A Földön már előre elkészített keverékekből vastag, de kristályosan átlátszó műanyag lemezt öntöttek; ez most lassan megszilárdult, ahogy a fűtőburkolatok mind jobban átmelegítették. A váratlan akadály lehetetlenné tette, hogy a földi emberek közvetlenül érintkezzenek az idegenekkel.

A fehér űrhajó az életnek semmi jelét sem mutatta, bár a megfigyelők szakadatlanul figyelték őket a kilátó képernyőnél.

A Tellur könyvtárában pezsgett a munka. A személyzet minden tagja a Földről készült sztereofilmeket és képmagnókat, a legkiválóbb műalkotásokról készült reprodukciókat válogatta. Sietősen készültek még matematikai függvények rajzai, diagramjai, a Föld kérgében, a többi bolygón és a Napban leggyakrabban előforduló anyagok kristályszerkezetének vázlatai is. Beszabályoztak egy nagy sztereoképernyőt, a fluornak ellenálló huzatba csomagoltak egy felhangos hangszórót, amely pontosan visszaadja az emberi hangot.

Az űrhajósok az étkezés meg a pihenés rövid szüneteiben a másik űrhajóbeli utasok hazájának szokatlan légkörét vitatták meg.

Az anyagoknak az a körforgása, mely a sugárzó energiát használja fel, és lehetővé teszi az életnek azt, hogy létezzen és energiát gyűjtsön az energia szétszóródása, az entrópia elleni harcban, az idegeneknél is okvetlenül a földi átalakulások általános sémáját követi. Szabad aktív gáz — akár oxigén, akár fluor, akár valami más — csakis növények élettevékenységének eredményeként halmozódhat tel a légkörben. Az állati élet — köztük az emberé is — úgy fogyasztja az oxigént vagy a fluort, hogy összekapcsolja a szénnel, azzal az alapelemmel, amelyből mind a növények, mind az állatok teste áll.

Azon az idegen bolygón hidrogén-fluorid-óceánnak kellett lennie. Annak a bolygónak a növényei, miközben a hidrogén-fluoridot égitestük sugárzó energiájának segítségével elbontják, mint nálunk a földön a vizet (a hidrogén-oxidot), szenet halmoztak fel, és szabad fluort választottak ki, amelyet aztán nitrogénes elegy formájában belélegeztek az emberek és az állatok — a szénnek a fluorban való elégéséből nyerik az energiát. Az állatok és az emberek következésképpen szén-fluoridot és hidrogén-fluoridot lélegeznek ki.

Az ilyen anyagcsere kétszerte nagyobb energiát ad, mint a földi, amelynek alapja az oxigén. Nem csoda hát, hogy magasabb rendű gondolkodó lények kifejlődését segítette elő. Csakhogy dialektikusan szemlélve, a fluornak az oxigénhez viszonyított nagyobb aktivitása egyben az égitest erősebb sugárzását követeli meg. Ahhoz, hogy a sugárzó energia a növényi fotoszintézisben a hidrogén-fluorid-molekulát szét tudja bontani, nem sárga-zöld sugarak szükségesek, mint a víz számára, hanem sokkal nagyobb kvantumerejű, tehát kék és ibolya sugarak. Nyilvánvaló, hogy az idegenek napja — magas hőmérsékletű kék csillag.

— Ellentmondás! — szólt közbe Tej Eron, aki éppen visszatért a műhelyből. — A hidrogén-fluorid könnyen változik át gázzá.

— Igen, plusz húsz fokon — válaszolta kézikönyvébe belepillantva Kari.

— És mikor fagy meg?

— Mínusz nyolcvanon.

— Tehát az ő bolygójuk hideg! Ez sehogy sem vág össze a forró kék csillaggal.

— Miért nemz — szállt vitába Tej Eronnal Jasz Tin. — Hátha messzire van a napjától. Hátha az óceánok a bolygó mérsékelt vagy sarki övezeteiben vannak. Vagy…

— Bizonyára még sok „vagy” lehetséges — mondta Mut Ang. — Bárhogyan volt is, a fluorbolygó űrhajója itt van előttünk, Így hát hamarosan megismerjük életűk minden részletét. Most az a legfontosabb, hogy megértsünk valami mást: a fluor igen ritka a világmindenségben. A legutóbbi kutatások szerint ugyan a fluor az elterjedtség fokát illetően a negyvenedik helyről a tizennyolcadikra lépett elő, de a mi oxigénünk az atomok átlagos mennyiségét tekintve a harmadik helyet foglalja el a hidrogén meg a hélium mögött a világmindenségben, és csak utána következik a nitrogén meg a szén. Egy másik számítási eljárás szerint kétszázezerszer több oxigén van, mint fluor. Ez csak egyet jelenthet: fluorban gazdag bolygó rendkívül kevés van a kozmoszban, fluoros légkörű bolygó pedig, vagyis olyan, ahol sokáig létezett növényi élet, amely szabad fluorral gazdagította a légkört — egészen elenyészően kevés, az ilyen inkább csak kivétel a szabály alól.

— Most mér értem a parancsnokuk kétségbeesett kézmozdulatát— jegyezte meg tűnődve Afra Devi. — Magukhoz hasonlókat keresnek, így hát igen nagy volt a kiábrándulásuk. — Hát ha olyan nagy volt, az azt jelenti, hogy már régóta kutatnak gondolkodó lények után, sőt már találkoztak is velük…