Ivan Jefremov - A Bika órája

— Bevigyem az étterembe egy kis frissítőre? Engedjenek utat, kollégák, vendégünk éhes és fáradt!

Eviza nem kívánt enni, különösen ismeretlen étteremben. A felszolgálónő érthetetlen rosszindulata elvette az étvágyát. A Tormanszon az emberek bármilyen függő viszonyt megalázónák éreztek. Akitől kértek valamit, az grimaszt vágott, megjegyzéseket tett, mielőtt teljesítette volna a kötelességét.

Eviza elgondolkozva ment a főorvos mellett a fasorban az étterem és a szálloda alacsony épülete felé.

— Bizonyára csodálkozik, hogy miért bújtam a bokor mögé, miért nem siettem az író segítségére — szólalt meg a főorvos.

— Nem — felelte Eviza közönyösen.

— Megsérülhetett volna a kezem, és ennek sok ember látná kárát, mert nem tudnám operálni őket.

A fák közül váratlanul sok ember bukkant fel, kiáltozva rohant feléjük. A főorvos elszürkült arcát eltorzította a félelem. Eviza nyugodt maradt, megismerte a konferencián résztvevő fiatal orvosokat. Azok elsodorták a főorvost, és szoros gyűrűbe fogták a Földről jött vendéget. Evizának eszébe jutott, hogy fővárosi tartózkodásának első napjaiban mennyire meglepődött azon, hogy tömeg vett körül egy szép, furcsán öltözött nőt. Később megtudta, hogy az illető híres színésznő. Néhány vörös ruhás férfi durván visszalökdöste a tolakodó embereket. Ha egy népszerű ember nyilvános helyen megjelent, mindjárt megrohanta száz meg száz fiatal, valami emléket kért tőle.

Most ő maga került a kíváncsiak gyűrűjébe. Egy mosolygós, elég csinos tormanszi lány állt Eviza elé.

— Ne vegye zokon, hogy feltartóztatjuk. Láttuk, hogy el akar menni. Aligha találkozunk még egyszer! Rendkívül fontos dolgokat szeretnénk kérdezni…

— Szívesen felelek, ha ugyan tudok. Mert az én tudásom nagyon szűkös. Mi érdekli önöket?

— A szex! Mondja el, a Földön hogy oldják meg ezt a kérdést, amely annyi baj oka, korbács a hatalom kezében, a légnagyobb boldogság hamis illúziója. Beszéljen róla, vagy légalábbis válaszoljon a kérdésekre, amelyeket nem tehettünk fel a konferencián!

Eviza észrevett egy kis tisztást, amelyet magas és sűrű fák határoltak és árnyékoltak. Azt ajánlotta, telepedjenek le ott. A fiivet tarka pettyekként szórták be az árnyékba telepedett emberek ruhái. Eviza leült eléjük egy kis buckára, lábát maga alá húzta, és mosolygott magán, hogy megint prédikátor lesz belőle.

A Földön egy költő azt írta, hogy az embereket űzi az éhség és a szerelem ostora. Az ember a Földön és Önöknél a Jan-Jahon azért harcolt, hogy kiküszöbölje az életből ezt a kétágú ostort. Először az éhséget, aminek tömeges elhízás lett az eredménye. Azután a szerelem ostorát, amiből a szexuális élet üressége és közönye lett. A Jan-Jahon hol tagadják a szex erejét és jelentőségét, hol meg eltúlozzák, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak neki az életben. A két véglet között hányódva nem sikerül kialakítani a szexuális nevelést.

— Miért, önöknél van ilyen nevelés? — hangzott a következő kérdés.

— Van, és igen fontosnak tartjuk. Meg kell tanulnunk uralkodni a saját testünkön úgy, hogy ne fojtsuk el vágyainkat, de ne is engedjük szabadjára őket.

— Hát lehet szabályozni a szerelmet és a szenvedélyt? Mi lesz akkor a szerelemmel?

— Az ember felemelkedett az igazi szerelemig, de itt önöknél még mindig azt hiszik, hogy a szerelem csupán szenvedély, a szenvedély pedig csak nemi egyesülés. Kell-e mondanom, hogy az igazi szerelem gazdagabb, szebb, tartósabb? A tökéletes összhang, a törekvések, az ízlés, az ábrándok összhangja, amit szerelemnek lehet nevezni, nálunk a Földön sem található meg könnyen és egyszerűen. Számunkra a szerelem szent szó, nagyon átfogó és sokrétű érzést jelöl. De maga a szó szoros értelmében vett fizikai, nemi szerelem sem egyoldalú. Ez több, mint gyönyör, ez a szeretett ember szolgálata és ezzel együtt a szépség és a társadalom szolgálata is.

— S önök erotikára tanítják a lányokat és a fiúkat? Hallatlan! — kiáltott fel az idegsebész.

— A Földön ez évezredekkel ezelőtt megkezdődött. Az ókori Görögország, Fönícia, India templomi erotikájával, amelyet vallási szolgálattá emeltek. A devádászik, a templomi táncosnők intenzíven tanulmányozták és gyakorolták a szerelmet, hogy teljesen kimerítsék a szexuális vágyakat, és más gondolatok felé tereljék az ember figyelmét. Ilyenek a tantrikák szertartásai is.

— Tehát a Földön mindig megvolt a szenvedély és a nő kultusza? — kérdezte egy idősebb nő. — Nálunk mindjárt szabadosságról kezdenek beszélni…

— Egyáltalán nem! Az ősi társadalmakban a nőt szinte igásállatnak tekintették. Voltak úgynevezett „szent” szertartások, ahol speciális műtéteket végeztek, hogy a nőt megfosszák a nemi gyönyörtől.

— Miért? — kiáltottak fel ijedten a tormansziak.

— Hogy semmit ne követeljen, csak engedelmesen teljesítse a kötelességét mint szolgáló és gyermeket szülő gép.

— Nagy Kígyó! Mennyi akadályon vezet ez az út az igazi, szép szerelemhez! — gondolkozott fennhangon egy fiatal tormanszi lány, aki keresztbe tett lábbal az első sorban ült.

— Mindent el lehet érni, ha a nemi kérdést okosan és komolyán fogjuk fel. Mindkét nemnek egyaránt komolyan kell vennie az élet szexuális oldalát…

Fölényes hümmögés hallatszott. Egy magas orvos, mellén valami csillogó brossal, felállt, végigment a sorok előtt, és szemtelenül méregette Evizát.

— Mást vártam a Föld küldöttétől. Ezek olyan régi dolgok, mint a Fehér Csillagok. Mondja, önöknél a párok előbb, hogy úgy mondjam, kipróbálják egymást?

— Természetesen! Hogy sokáig szeressék egymást.

— Nálunk ez lehetetlen! A földlakókban nincs meg a szerelem legerősebb érzése — a féltékenység? Hogy azt mondhassuk az egész világnak: ez az én asszonyom!

— Ilyen féltékenység nincs. Ez még az ősi nemi kiválasztás maradványa — versengés a nőstényért, a hímért. Később, a patriarchátus kialakulásával a féltékenység a tulajdonosi ősztön talaján virágzott ki, átmenetileg megszűnt az antik világ erotikailag rendezett életében, majd új életre támadt a feudalizmusban. A mi erős, nyugodt nőink és férfiaink nem féltékenyek.

Vitapartnere mint férfi mérte végig Evizát.

— Valószínűleg csak azért, mert maguk, földlakók olyan hűvösek, hogy bámulatosan szép külsejük inkább taszít, mint vonz.

A férfiak egy része helyeslőén tapsolt. Eviza nagyot nevetett.

— Idejövet meghallottam néhány itt jelenlevő férfi beszélgetését. Egészen másként értékeltek. S most is érzem, hogy bámulják a lábamat. — Eviza megsimogatta a rövid ruha alól kilátszó csupasz, kerek térdét. — Mindvégig éreztem a felém sugárzó vágyakozást. Tehát a hűvösség nem zárja ki a vonzerőt.

Az orvosnők tapssal jutalmazták Evizát.

— Mi valóban hűvösek vagyunk, amíg át nem engedjük magunkat az erotikának, de akkor…

Eviza lassan felállt, kiegyenesedett. S a tormansziak tanúi lehettek a csillaghajós lány átalakulásának: Eviza ajka kinyílt, mintha énekelni készülne, „tigris”-szeme szinte fekete lett. Szép keble még jobban kidomborodott, karcsú nyaka szinte megnyúlt, az izgalom pírja átütött napbarnított bőrén. Nem volt többé megfontolt és barátságos tudós, csupán asszony, nemének jellegzetes képviselője, kihívóan szép és csábító, egy cseppet fölényes…