Ivan Jefremov - A Bika órája

— Maradt már ilyen emlék a Jan-Jahon és a kínai álszocializmus után a Földön — szólt közbe Rodisz.

— A történelem ismétlődik.

— Itt megismétlődött. De hiszen ez az emberiség hibája. Miért kell egy hibát újra elkövetni?

— Hogy eléijem azt, ami elődeinknek nem sikerült!

— S olyan kiváló elméjű fiút szeretne, akire rábízhatja a bolygót? — kérdezte halkan Rodisz.

— Igen! A cél nemes! Ön azt állítja, azért jöttek ide, hogy jót tegyenek az emberekkel. Itt a lehetőség.

— Milyen naiv ön!

— Micsoda?!

Rodisz csillapító mozdulattal nyújtotta feléje a kezét.

— Bocsássa meg, hogy nyersen fogalmazok. Ön nem tud kijutni a Jan-Jah nooszférájából. Az állam első embere előítéletek, sztereotípiák, az emberre jellemző konzervatív gondolkodás rabja. Gondolatok, ötletek, álmok, eszmék, képek halmozódnak fel az emberiségben, és láthatatlanul velünk vannak, évezredeken át nemzedékek sorsát befolyásolják. A tanítók, a szépség alkotóinak, Artúr király lovagjainak vagy az orosz legendák hőseinek nagyszerű alakjain kívül a sötét fantázia gyilkos démonokat, boszorkányokat és szadistákat is szült. Ezek merev klisék, gondolkodási formák képében léteztek a nooszférában, s nemcsak hallucinációkat keltettek, hanem a pszichikumon keresztül befolyásolták az emberek magatartását. A nooszféra megtisztítása a hazugságtól, a szadizmustól, a mániákus-gonosz eszméktől óriási munkájába került a földi emberiségnek. Itt, önöknél testileg érzem a durvaság és elkeseredettség nooszféráját. Ebben minden bizonnyal hibásak a tudósok is, akiket ön annyira gyűlöl. Az embert géppel próbálták helyettesíteni, de veszélyes hibába estek, elteijesztették a nooszférában az egyoldalú lineáris-logikai gondolkodást, amelyet az értelem lényegének tartanak.

— Nem baj! Akkor annál inkább szükség van egy szuperemberre!

— Nem! Az emberi agy fizikailag lassan változik. Még a mi földi civilizációnk élettartama is jelentéktelen, és ezért nem is okozott az agyban lényeges változásokat. Minden fejlődést teljes egészében a körülmények határoznak meg.

— A környező világ körülményei?

— Nem csupán. Sok miihó tehetséges ember pusztult el úgy, hogy nem adta a világnak, amit adhatott volna, mert képességei nem voltak összhangban a társadalom feladataival. Ezért nem tudom elképzelni a fiamat az uralkodó szerepében a tudat ilyen alacsony fokán.

— Hogyhogy alacsony?

— Igen, elnök, az uralkodás, a mások fölé emelkedés, a parancsolás vágya az egyik legősibb ösztön, amely a legnyilvánvalóbb a hím páviánoknál. Emocionálisan ez a legalacsonyabb és legsötétebb szint!

— Azt akaija mondani, hogy…

— Hozzáteszem még, hogy ha valóban fia születne — a leendő örökletes uralkodó akinek intellektusa a kiválókét is felülmúlná, ez bizonyára nagy csapás lenne. Az Ahriman Nyila törvénye szerint…

— Miféle nyíl?

— Így nevezzük a rosszul szervezett, erkölcsileg terhelt nooszférájú társadalomnak azt a tendenciáját, amely a gonosz és a bánat megsokszorozására irányul. Minden cselekedet, még ha látszólag humánus is, bajt hoz az egyes emberekre, csoportokra, az egész emberiségre. Az alacsony rendű, kapitalista típusú társadalom nem nélkülözheti a hazugságot. A céltudatos hazugság szintén megteremti a maga démonait, eltorzít mindent: a múltat, illetve a múltról alkotott képet, a jelent — tettekben, és a jövőt — a tettek következményeiben. A hazugság a legnagyobb csapás, kikezdi az emberséget, a becsületes törekvéseket és a szép álmokat.

Látom, önöknél semmit sem tettek azért, hogy kiépítsék a hazugság és a rágalom elleni védőrendszereket. Enélkül pedig a társadalom erkölcse állandóan hanyatlik, előkészíti a talajt a hatalom bitorlása, a zsarnokság számára. Már közös őseink felfedezték a kedvezőtlen egybeesések törvényét, vagy a Finnegan-törvényt, ahogy félig tréfásan nevezték azt a komoly tendenciát, mikor a természet és a társadalom összes folyamatai kudarcba, hibába, pusztulásba torkollanak az embér szempontjából. Természetesen ez csak részben tükrözi a nivellálódás nagy törvényét, amely szerint az alacsonyabb vagy magasabb fokú struktúrákat elsöpri a fő folyamat. Az ember igyekszik állandóan tökéletesíteni a struktúrákat, de nem teremti meg hozzá az alapokat, semmiért akar kapni valamit. Az élő természet fejlődése a vaktában való kísérletezésre épül. Százezer kísérlet közül egy sikerül, ezer kockadobásra egy nyerés esik. Minél keskenyebb a tökéletesedés folyosója, amelyen át kell haladnia, annál erősebben hat a Finnegan-törvény: átalakul az Ahriman Nyilának irányított tendenciájává. A térmészet rendkívül hosszú idő alatt történő kiválasztódással küzdi ezt le, a szervezetekben sokszorosan ismétlődő védőberendezéseket és szilárdság tartalékokat hoz létre.

A Finnegan-törvény átalakulása Nyíllá azért szerencsétlenség az emberi társadalomban, mert éppen az ember magasabb rendű megnyilvánulásait támadja, mindazt, ami felfelé törekszik, ami a fejlődést előrelendíti — az igazi haladásra gondolok, vagyis az infemóból való kiemelkedésre.

— És önök hogyan küzdik le a Nyilat?

— Úgy, hogy mindent igen gondosan mérlegelünk és megfontolunk, semmibe nem vágunk bele vaktában. Önöknek a neveléssel kell kezdeni, kiválasztani az embereket, kialakítani és óvni a védőrendszereket.

Csoio Csagasz a fejét rázta:

— Lehetetlen. A Jan-Jah emberek túlságosan elkorcsosultak. A génállomány sérülése fizikai gyengeséghez és szellemi konformizmushoz vezetett. A mi körülményeink között a gyors nemzedékváltások elkerülhetetlenek. Ön mondta, hogy minél gyakrabban dobjuk a kockákat, annál biztosabban nyerünk.

— A természet a cél érdekében nem törődik az áldozatokkai. A gondolkodó ember ezt nem teheti meg. — Fay Rodisz látta már, hogy a beszélgetés hiábavaló, felállt.

— Tehát nemet mond? — Csagasz kérdése fenyegetőn hangzott.

— Természetesen. Ha ez megváltoztatná a Jan-Jah embereinek sorsát, örömest adnám oda a gyermekemet, akármilyen nehéz is egy anyának a gyermekét idegen és távoli bolygón hagyni. De hogy világra hozzak egy leendő uralkodót, elnyomót és boldogtalan embert — soha!

Csoio Csagasz lassan állt fel, mint aki azon tűnődik, most mit tegyen.

— Viszontlátásra, elnök! — mondta Rodisz, ismét olvasva a férfi gondolataiban. — Mindig szívesen elmondom a véleményem a két bolygó hasonlóságáról és különbségéről, adok tanácsot, bemutatok akármilyen filmet. Amíg a barátaim a városban vannak, én meg itt — látja, még túszok nélkül sem tud meglenni —, ítélje meg ön, milyen szinten van az állama. Most pedig hagyjuk abba, ennek nincs értelme!

Csoio Csagasz hátradőlt a díványon, pipázott. Rodisz megfordult, és az ajtó felé indult. Mindössze két percbe telt, amíg kitalálta a zár titkát. Az ajtó kinyílt, és Rodisz a folyosón keresztül a zöld szobába ment. Egyik őr sem mozdult, átnéztek rajta.

Csagasz a szoba homályából nézett utána. Fizikailag érezte Rodisz járását. A fényes, fehér szánban, amelynek redőin tisztán kirajzolódott a teste, Fay Rodisz elérhetetlennek tűnt, önmagát pedig nevetségesnek találta. Csoio Csagasz magánkívül kirontott a folyosóra. Az őrök felpattantak, rémült szeműk kidülledt, ami még jobban felbőszítette az oligarchát. Addig pofozta az őröket, amíg kezének sajgása ki nem józanítóttá. Lecsillapodva bement a zöld szobába, amely most már mindörökre összekapcsolódott Rodisz alakjávak Leült az asztálhoz, fejét a tenyerébe támasztotta. Reménytelen ürességet érzett maga körül. Mindig ez a következménye annak, ha valaki a környezetéből eltávolítja a rendes embereket, akik nem tudnak egyetérteni az igazságtalansággal. Könyörtelen folyamát következik: a rendes emberek helyét buta, semmi-emberek foglalják el, akik boldogan magasztalják uruk minden cselekedetét. Tanácsadói, őrei hitvány alakok. Hűségüket csak adományokkal és kiváltságokkal lehet megtartani. Barátai nincsenek, senkire nem támaszkodhat, mind gyakrabban tör rá a félelem, hogy összeesküvést szőnek ellene.