Ivan Jefremov - A Bika órája

A csillaghajósok szívélyessége és figyelmessége csak megerősítette ezt a reményt. A földlakókat kissé ridegnek találták ugyan, de megértették, hogy érdek és ízlés néha nagyon is messze esik egymástól. A földi emberek nyíltak és nemeslelkűek, soha egy pillanatra sem éreztették, hogy ők felsőbbrendűek, így aztán a Jan-Jah lakói olyan fesztelenül beszélgettek velük, mint legközelebbi hozzátartozóikkal.

A művelt és okos „hél”-ekből álló nézőközönség igen hamar megértette, hogy a Föld és a Jan-Jah szövetsége mindénekelőtt az oligarchikus rend bukását, a „hél” és a „rél” rendszer, a korai halál filozófiájának pusztulását jelenti. Ez a rendszer nem tudná kivezetni a bolygót mai nyomorúságos állapotából. Ugyanakkor ez a rendszer a legnagyobb kiváltságokat biztosította az oligarchikus vezető rétegnek. Bár az előnyök jelentéktelenek voltak a földi kommunista rendszer szabad, derűs és egészséges életéhez képest, a Jan-Jah oligarchák természetesen nem mondhattak le kiváltságaikról. Ezért a Föld sztereofilmjeivel való megismerkedés az uralkodó felső rétegben ellenséges érzelmet és aggodalmat keltett. Ezek az emberek megértették, hogy a Föld élete pusztán a létezésével ellensége a tormanszi rendszernek, cáfolata az állítólag egyetlen helyes útnak, amelyet a vezetők választottak.

A földi csillaghajó közelében levő rögtönzött színház látógatása államellenes bűntettnek minősült. A tormansziak azonbán mindeme el voltak szánva, csakhogy bejussanak a „Sötét Láng” közvetítéseire. A földlakók természetesen állandóan aggódtak nézőik miatt. Az emberek megismerésére szolgáló bioáramú detektor, amelyet Szol Szain már el is nevezett PV-nek, pszichojelleg vizsgálónak, még nem sikerült tökéletesen. Ügyes színlelés esetén még tévedhet.

A helyzetet Neia Holly mentette meg, aki segített Szol Szabinak a PV megkonstruálásában. Neia megfigyelte, hogy a bioáram K hulláma jobban kitér mindazoknál a tormansziaknál, akik őszintén és nyíltan szomjúhozzák az információkat. Mindenféle kétely, bizalmatlanság vagy rejtett erős érzelem esetén a K-hullám feltétlenül laposabb.

A két fa közötti átjáróban olyan védőteret alakítottak ki, amely csak azokat az embereket engedte át, akiknél a K-hullám megfelelőképpen kitért, a többieket pedig feltartóztatta. így a tormansziak még nagyobb biztonságban voltak.

Három hét alatt Olla Dez tizennyolc előadást tartott több ezer tormanszinak. Az utolsó előadások egyikén egy tudós, aki a „Tudós Kígyó” címet viselte, és a földi nyelvben elképzelheteden Csadmo Szonte Taztot névre hallgatott, kétségbe vonta a két bolygó emberiségének közös származását.

A Jan-Jah ember lényénél fogva rossz — jelentette ki a tudós. — Olyan elődöktől származik, akik öltek, féltékenyek, ravaszak voltak, és ezzel biztosították a fennmaradásukat; emiatt a kiválóbb emberek minden erőfeszítése beleütközött a lelki vadság, a félelem és a bizalmatlanság falába. Ha a földi emberiség ilyen magas szintre jutott, akkor nyilván más az eredete, lelki alkata nemesebb.

Olla Dez elgondolkozott, tanácskozott Rifttel és Szainnal, és elővett a múltról szóló filmeket. Ezek nem dokumentumfilmek voltak, hanem inkább kirándulások az irattárak, emlékiratok és múzeumi gyűjtemények alapján rekonstruált különböző történelmi korszakokba.

A meglepetéstől megnémult tormansziak szörnyű szerencsétlenségeket láttak, szürke és unalmas életet a túlzsúfolt városokban, nyilvános „vitákat”, ahol az intő és okos szavakát elnyelte a megtévesztett tömegek ordítása. A tudomány és a művészet, az értelem és a képzelet nagy alkotásai láttán az átiagember akkoriban kisebbrendűnek érezte magát. A megalázottság és az önbizalomhiány pszichológiai komplexusai kiváltották a mindenáron kitűnni akarás agresszív indulatát.

A Föld pszichológusai megjósolták a kiagyalt, értelmeden, formabontó művészet megjelenését, a tehetségtelen emberek absztrakt kísérleteitől kezdve, amelyek a kifejezhetetient akarták kifejezni, egészen az alakok pszichopatikus feldarabolásáig a képzőművészeti ábrázolásban és az irodalmi művek szóözönéig. A rosszul nevelt, fegyelmezetien tömeg, amely nem is merte az öntökéletesítés módjait, igyekezett kitérni a társadalom és a magánélet érthetetlen problémái elől. Ennek szűkségszerű következménye lett a kábítószerek használata; léginkább elterjedt az alkohol, a dübörgő zene. A Földön az MVK korában semmivel sem korlátozták a szaporodást, a katonai fölény szükségességére hivatkoztak. A Tormanszon viszont, ahol nem voltak háborús konfliktusok, a gyermekszületést azért nem szabályozták, hogy kiválasszák a tanulásra alkalmas öt százalék embert, akik nélkül a civilizáció gépezete megállt volna.

A Föld néhány tudósa, kétségbeesve a felgyorsult, torz kapitalista fejlődés veszélyétől, azt javasolta, hogy vessenek be minden erőt mesterséges táplálék és szintetikus áruk technológiájának kidolgozására, úgy gondolván, hogy minden baj oka az anyagi javak hiánya. Ezzel hozták összefüggésbe a Föld tönkretételét, emlékeztetve, hogy az ember ősidőktől fogva vadász és gyűjtögető volt, nem pedig földművelő.

„Unokáink szemében — írta az egyik tudós — mai gondjaink és aggodalmaink a tudatlan agy rossz álmának tűnnek majd. Újra fel kell fedeznünk magunkban az elfeledett tulajdonságokat és visszaállítanunk Kék Bolygónk igazi szépségét.”

Mindenesetre a leglelkesebb escapisták 1kezdtek kijózanodni, mikor a földlakók az első óriási összegeket fordították a világűrbe való kijutásra, és felismerték a földön kívüli repülések iszonyatos nehézségeit, a csillagközi terek és a naprendszer holt bolygói meghódításának bonyolultságát. Akkor újra a Föld felé fordultak, belátták, hogy az még sokáig az emberiség otthona marad. Meggondolták magukat, és sikerült is megmenteni a Földet a pusztulástól.

— Nagy Kígyó! — kiáltott fel Csadmo Szonte Taztot. — Akárcsak nálunk. De önök hogy oldották meg ezt?

— Nehéz és bonyolult feladat volt — felelte Szol Szain —, amellyel csak a bolygó kollektív értelme tudott megbirkózni. Nem a tájékozatlan tömeg felülről megszervezett véleménye, hanem a közös töprengés és az igazság elismerése a megértés és az őszinte tájékoztatás alapján. A földön élő emberek roppánt nagy száma miatt ez csak a komputerek, a számítógépek feltalálása után vált lehetségessé. E gépek segítségével gondosan osztályoztuk az embereket. Az igazi harc az utódok egészségéért és az érzékelés tisztaságáért akkor kezdődött, amikor a pedagógusokat és orvosokat minden más foglalkozási ág fölé helyeztük a Földön. Bevezettük a dialektikus nevelést. Ez egyrészt szigorúan fegyelmezett, kollektív, másrészt rugalmasan egyéni.

Az emberek megértették, hogy egy lépést sem szabad visszafelé tenni a nevelésben, a tudásban, az egészségben. Csak felfelé, tovább, előre, még komoly anyagi megszorítások árán is.

— De hiszen a Jan-Jahon is vannak számítógépek, mégpedig elég régóta! Mi „sárkánygyűrűknek” nevezzük őket — replikázott a „tudós kígyó”.

— Azt hiszem, sejtem már, miről van szó! — kiáltott fel Szol Szain. — Nálunk, a Földön, igen sok nép, több nagy kultúra volt, különböző társadalmi rendszerek léteztek. Az összefonódás vagy a nyílt harc mindaddig megakadályozta a monokultúra és a világállam kialakulását, amíg a társadalmi tudat ki nem fejlődött, és a technika nem biztosította a valódi kommunista igazságossághoz és kollektivitáshoz szükséges feltétéleket. Azonkívül a teljes pusztulással járó háború veszélye arra kényszerítette az államokat, hogy jobban figyelembe vegyék egymás érdekeit a világpolitikában, ahogy akkoriban a népek közötti nemzeti versengést nevezték.