Ivan Jefremov - A Bika órája

— Ezért kell hát a fegyver!

— Úgy bizony!

— De mi lesz, ha mindenki hozzájut?

A hatás (akció) mindig egyenlő az ellenhatással (reakció).

— Semmi. Mindenki tudni fogja, hogy a fejét kockáztatja, s tízszer is megfontolja, mielőtt erőszakhoz folyamodna. Ha pedig fontolgat, akkor aligha követ el erőszakot.

A bal felső szem egy pillanatra kialudt, majd felvillant és pislogott néhányszor.

Rifit megkönnyebbülten mosolyogva a műszertáblához ugrótt, kapcsolt. A tartalék televizofon kis képernyője kivilágosodott, Grif Rift Szol Szabihoz fordult:

— Nagyon nyugtalanított a dolog, már azt hittem… De aztán eszembe jutott a megállapodás Fay Rodisszal. Ha valami megbeszélnivalója lesz, akkor fog jelezni, amikor én vagyök ügyeletes.

Szol Szain a kijárathoz indult.

— Maradjon! Nem számítok titokra, azokra az örök és kedvés titkokra, az egyetlenekre, amelyek Földünkön még fennmaradtak — mondta szomorúan Rift.

Szol Szain tétován megállt.

— Lehet, hogy Csedi is vele lesz — mondta Rift, A kibernetikus mérnök visszaült a karosszékbe.

Nem sokáig kellett várniuk. A képernyőn felvillant a Jan Jah bolygó gázlámpáinak lilás árnyalata. Kis négyzet alakú kert látszott a palotának annál a kiszögellésénél, amely a hegyekre nézett. Grif Rift tudta, hogy ezt a kertet bocsátották a földi vendégek rendelkezésére, s nem lepődött meg, mikor meglátta Fay Rodiszt egy szál védőruhában. Sűrű, fekete szakáiba tormanszi férfi ment mellette. A leírás alapján Rift ráismert Tael mérnökre. Szol Szain könnyedén megbökte a parancsnokot, s rámutatott a kert két rézsútosan szembe fekvő sarkában álló SDF-ekre. „Négyszemközti beszélgetésre van árnyékolva — gondolta Rift. — Akkor miért kellek én?” A kérdésre nem mindjárt kapott választ. Fay Rodisz nem nézett a csillaghajó felé, úgy viselkedett, mint akinek sejtelme sincs arról, hogy bekapcsolta az SDF adóját.

Lehajtott fővel ment, elgondokodva hallgatta a mérnököt, akinek szavait a Jan-Jah beszédben kevéssé gyakorlott csillaghajósok csak részben értették. Zizegett a szélben a magas fű, ide-oda csapódtak a különös, legyező formájú bokrok, a sötétvörös virág súlyos korongjai hajladoztak a ruganyos szárákon.

A kertet gyűrűként vette körül a sötétség. A Tormanszon az éjszakai világítás a nagyvárosokra, a fontos közlekedési csőmópontokra és a gyárakra korlátozódott. A bolygó többi részén fél napon át sötétség uralkodott. A Tormansz kicsi és távoli holdja alig törte meg a sötétséget. A ritkás csillagok még jobban kiemelték az égbolt feketeségét.

Fay Rodisz a Nagy Gyűrűről beszélt a tormanszi férfinak, amely már vagy másfél ezer esztendeje segítette a földi emberiséget, ébren tartotta a hitet az értelem hatalmában és az élet örömeiben, feltárta a kozmosz végtelenségét, feleslegessé téve a tapogatózó kutatásokat. Most pedig a spiráltér titkának feltárásával és az egyenes sugár csillaghajókkal közel került az, ami azelőtt láthatóan, de anyagtalanul vonult át a Föld külső állomásainak képernyőin.

— Beköszöntött az Összekulcsolt Kezek Kora, és mi itt vagyünk — fejezte be Rodisz. — Ha nincs a Nagy Gyűrű, évmiihókba telt volna, amíg a földi emberekkel benépesült két bolygó egymásra talál.

— A földi emberekkel?! — kiáltott fel meglepetten a mérnők.

— Maga talán nem tudta? — komorodott el Rodisz. Azt hitte, hogy Tael a Négyek Tanácsának bizalmi embere, tehát ismeri a három csillaghajó és a palota föld alatti helyiségének titkát. Honteelo Tollo Frael mérnök lett az első háromnevű tormanszi, aki megismerte a Tanács titkát. Tael hangtalanul mozgatta ajkait, mondani akart valamit. Rodisz a mérnök halántékára tette a tenyerét, és Tael megkönnyebbülten felsóhajtott.

— Megszegtem uralkodójának tett ígéretemet. De nem sejthettem, hogy a bolygó információs szolgálatának vezetője nem ismeri a bolygó igazi történetét.

— Úgy látom, nincs teljesen tisztában vele, milyen szakadék választ el minket, közönséges embereket azoktól, akik fent vannak.

— Ugyanolyan szakadék, mint amilyen a „hél”-ek, a hoszszúéltűek és a „rél”-ek, a rövidéltűek között tátong, akik nem részesülnek oktatásban, és korai halálra vannak ítélve?

— Mélyebb. A „rél”-ek önállóan is szerezhetnek tudást, és a világ megértésében egyenlőek lehetnek velünk, de mi, rendkívüli eseteket kivéve, soha semmit nem tudhatunk azon kivül, amit fentről engedélyeznek nekünk.

— Nem tudja, hogy a Nagy Gyűrű adásait néha itt, a Jan Jah bolygón is fogják?

— Az nem lehet!

Fay Rodisz elmosolyodott, eszébe jutott látogatása a Társadalmi Berendezkedés Intézetének könyvtárában.

Az intézet „kígyós” vezetőjének hízelgett a földlakók érdeklődése, végigvezette őket egy hatalmas termen. A hosszú terem középtengelyében, furcsa réztalapzatokon léggömbök álltak az asztalok között, amelyeken színes térképek hevertek. A földlakóknak elég volt egy pillantást vetni rájuk, hogy megállapítsák, más világokról ilyen részletes és közeli képet semmiféle teleszkóp nem adhat. A tormansziak tehát fogják időnként a Nagy Gyűrű adásait.

A szegény mérnök csodálkozó szemmel nézett Rodiszra.

„Az idealista tekintete”, gondolta Rodisz, összehasonlítva a „kígyósok” futkározó szemével, vagy a lila ruhás őrök merev, szúrós pillantásával. Jelt adott, és Grif Riflt megnyomta a visszacsatolás gombját.

— Ismerkedjen a csillaghajón levő társaimmal, Tael — mondta Rodisz, rámutatva Rift és Szain sztereo képére de lassabban beszéljen, mert ők kevésbé gyakorlottak a Jan-Jah nyelvben.

Fay Rodisz lassan elindult a virágágyak mentén, hagyta, hogy Tael maga beszéljen barátaival.

— Maguk be tudják tölteni tudatlanságunk szakadékát? Meg tudják mutatni nekünk a Földet, más csillagok bolygóit, civilizációik rendkívüli eredményeit? — kérdezte izgatottan a mérnök.

— Mindent, amit magunk megismertünk — ígérte Rift. — De a világmindenségben sok olyan jelenség van, amelyek előtt úgy állunk, mint az olvasni nem tudó gyermek.

— Bárcsak a tizedét tudnánk annak, amit maguk — mosolyodott el Tael mérnök. — Sok olyan ember van a Jan-Jah bolygón, akik inkább érdemesek arra, hogy megismeijék magukat, mint én! Hogy lehetne ezt nyélbe ütni? Ide, ebbe a palotába nem engedik be őket.

— Bemutathatunk filmeket, és beszélhetünk akár ezer embérrel is a csillaghajó mellett — mondta Grif Rift.

Es biztosíthatjuk védelmüket — tette hozzá Szol Szaín. Megvitatták a tervet. Rodisz ebben nem vett részt. Grif Rift elnézte fekete alakját, amint ott állt, kissé távolabb, egy fúrcsa, torz szobor mellett, két ösvény találkozásánál.

— Mint mindig, nem a technika, hanem az emberek okozzák a legnagyobb nehézséget — foglalta össze a beszélgetés eredményét Grif Rift. — Maguk tehát az ember külseje alapján nem tudják felismerni a pszichikai struktúráját.

— Maga előre látta ezt, mikor a pszichoindikátorról, az ellenséges érzelmet jelző készülékről beszélt — emlékeztette Szol Szain.

Fay Rodisz odament, és azt mondta:

— Amíg ki nem eszeljük a pszichoindíkátort, nekünk kell vállalnunk a szerepét. Mint pszichikailag a legedzettebbek, Eviza, Vir és én fogunk válogatni Tael ismerősei és barátai közt. Belőlük kerül ki az első közönség.

Mikor a csillaghajó fülkéjében eltűnt a kert képe, Szol Szain így szólt: Néhány napra eltűnök és gondolkodom az indikátoron. Az információs anyag tárolását adja át Menta Kornak.