Ivan Jefremov - A Bika órája

— Megengedem, hogy aggodalmaink talán túlzottak, de maguk úgy jöttek ide, hogy meg sem kérdeztek minket. Vajon szükséges-e felsorolnom mindazokat az okokat, amelyek miatt bolygónk visszautasít mindenkit, aki idegen világokból érkezik?

— Kivált, ha olyan világból jönnek, ahol önökhöz annyira hasonló emberek élnek — mondta ki Rodisz Csagasz elrejtett gondolatát.

Csagasz keskeny szeme gyanakvón siklott végig az asszonyon: „Boszorkány?”

— Nem tudom elhinni, hogy a Jan-Jah emberei ne akarnának bepillantani a tudás végtelen óceánjába, amely a mi bolygónk és a Nagy Gyűrű révén elébük tárul!

— Nem tudom, mit jelent ez.

— Annál inkább! — Rodisz csodálkozva nézett Csoio Csagaszra, s közelebb hajolt. — Az ön számára nem az a legfontosabb, hogy gyarapítsa a szépséget, a tudást, a harmóniát az emberben és a társadalomban?

— Ez az önök felfogása! A mienk viszont a tudás korlátozása, mert a tudás megnyitja a kozmosz iszonyú szakadékát, s a mélység szélén az ember rádöbben jelentéktelen voltára, elveszti hitét önmagában. Az ember boldogsága az, ha alkalmazkodik a környezetéhez, ahová beleszületett és ahol mindig is megmarad, mert ha kikerül belőle — az a halál, a semmi, a szélben kihunyt szikra. S mi nem azért teremtettünk itt boldogságot, hogy idegenek szétrombolják, még ha állításuk szerint vérrokonaink is!

— Ez a kagylóba behúzódó puhatestűek boldogsága, csakhogy a kagylót egy pillanat alatt összemorzsolja a körűiményék elkerülhetetlen összetalálkozása, amit valaha a Földön sorsnak neveztek, és itt még ma is így nevezik.

— Mi minden eshetőségre felkészülünk!

— Tudás nélkül? S a túlnépesedés legutóbbi katasztrofális következményei? Az egész bolygót temetők borítják, amelyekben a tudatlanság és konokság sok milliárd áldozata fekszik — mondta keserűen Fay Rodisz. — Ez az ára az olyan civilizádónak, amely nélkülözi a bölcsességet. Eltűrni az ökológiai határok túlzsúfolását, mint bármely állatfajnál?! Szomorú és szégyenletes eredmény a homo sapienstől, az értelmes embertői.

— Nicsak! Hát ismerik a Jan-Jah történetét? Honnan? — húzta össze a szemét Csoio Csagasz.

— Csak egy töredékét, amennyit egy idegen csillaghajótól tudtunk meg, amely kétszáznyolcvan évvel ezelőtt járt itt és megfigyelte bolygójukat. Az ön elődei megtagadták a leszállást, mert ők is azt képzelték, hogy kezükben tartják a bolygó sorsát. — Fay Rodisz csípős gúnnyal mondta ezt, tudta, hogy csak így törheti át Csoio Csagasz öntelt magabiztosságának burkát.

A bolygó ura felpattant, és olyan pillantással mérte végig Rodiszt, amelytől alárendeltjeinek megroggyant a térdük, és torkukon akadt a szó. A Föld asszonya felállt, lassan és nyugodtan szemügyre vette az uralkodót, mint valami érdekes, tanulmányozandó tárgyat. A Föld emberei rég megtanulták érzékelni azt a pszichológiai légkört, amely minden embert körülvesz, következtetni belőle gondolataira és érzéseire.

— Régi és elavult módszer, hogy elteszik láb alól az egyet nem értőket — mondta Csagasz gondolataiban olvasva. — De végül felelnie kell nemcsak az idegen világok küldötteiért, az értelem kozmikus testvériségének hírnökeiért, hanem saját népének embereiért.

— Miképpen? — kérdezte Csagasz fojtott dühvei.

— Ha a kutatók megállapítják, hogy a bolygón kegyetlenkednek, a tájékoztatás szándékosan megtévesztő, a tanulás útjában akadályok vannak, a lakosságot tudatlanságban tartják, akkor a Nagy Gyűrű döntőbíróságához fordulhatnak.

— S akkor?

— Mi nemcsak emberek, hanem egész társadalmak betegségeit is gyógyítjuk. Különösen figyelmet szentelünk a szociális bajok megelőzésének. A Jan-Jah bolygón ezt alighanem már néhány évszázaddal előbb meg kellett volna tenni…

— Azért jöttek ide, hogy kioktassanak minket, amikor egyedűl is kiláboltunk a legnehezebb helyzetből? — kérdezte lecsillapodva a Négyek Tanácsának elnöke.

— Korábban a földlakók nem tudták leküzdeni a gigászi teret. De nem is sejtettük, hogy elődeink a Földről ilyen irdatlan távolságra juthattak. Ha nincsenek azok a kutatók a Cefeuszról… De miért fecséreljük az időt. Próbáljon meg kibújni a mindenható uralkodó szerepéből. Segítsen, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. S az eredmény alapján dönthét majd a továbbiakról.

— És önök?

— Egymagám nem dönthetek senki sorsáról, még a társaimérői sem, akik megbíztak engem. Ezért is nem vagyok az önök felfogása szerinti uralkodó.

— Tudomásul veszem — mondta Csoio Csagasz, aki ismét barátságos lett, és leültette Rodiszt. — Gondolkoztak már azon, hogyan tervezik bolygónk megismerését?

Fay Rodisz kifejtette az előző nap készített tervet. Csoio Csagasz figyelmesen hallgatta, és Rodisz legnagyobb meglepetésére semmit sem kifogásolt. Csak állt, nézte a kristálygömbőt, mint aki gondolataiba merült. Rodisz befejezte, és Csagasz tekintetét még mindig a gömbre szegezve, beleegyezését adta vendégei minden utazásához.

— Egy feltétellel — fordult hirtelen Rodiszhoz —, ön addig vendége marad a Coam kertjeinek!

— Túszként? — kérdezte Rodisz félig tréfásan, félig komolyan.

— Ó, dehogy! Csak nekem kell elsőként megismernem „őshazámat” — felelte gúnyosan Csagasz.

— Igazán semmit sem tud róla?

Csoio Csagasz összerezzent, és elfordult a veséibe látó zöld szem elől.

— Természetesen! Mi a Fehér Csillagokról származunk, ahogy tudósaink megállapították. Önök egészen mások. Nem látják magukat kívülről, és nem tudják, mennyire különbőznek tőlünk. Hallatlanul gyors a mozgásuk és gyorsak a gondolataik, ami magabiztossággal és nyilvánvaló belső békével párosul. Ez felbőszítheti az embert!

— Elég baj! Ez rejtett kisebbrendűségi érzésről, mindenfajta kegyetlenkedés szülőanyjáról árulkodik. Ha ilyen komplexussál jutnak hatalomra emberek, akkor megalázzák környezetűkét, s a megalázás úgy terjed, mint a gyűrű a vízen.

— Ugyan kérem! Ezt csak maguk látják így, mert a lelkűlétük különbözik a miénktől…

Fay Rodisz olyan fürgén felpattant, hogy Csoio Csagasz egyszeriben éber lett, mint a ragadozó állat. De az asszony csak a kristálygömböt érintette meg, amelynek furcsa irizálása felkeltette érdeklődését.

— Ilyen autohipnózis-jósgömb készítéséhez a Földön csak Japánban értettek ötezer évvel ezelőtt. A régi mesterek áttetsző természetes kvarckristályból vágták ki. A kristály fő optikai tengelyét a gömb tengelyéhez igazították. A jósláshoz két gömb szükséges, az egyiknek a tengelye függőleges, a másiké vízszintes, mint az önök Torm… mint a bolygójuk. De hol a másik gömb?

— Elődeinknél maradt a Fehér Csillagokon.

— Lehet — hagyta rá közömbösen Fay Rodisz, mint akit a további beszélgetés már nem érdekel.

A Négyek Tanácsának elnökét szokatlan zavar fogta el. Életében először. Lehajtotta a fejét. Néhány percig mindkétten hallgattak.

— Bemutatom a feleségemnek — mondta váratlanul Csoio Csagasz, és nesztelenül eltűnt a zöld függöny redői mögött. Fay Rodisz állva maradt, nézte a gömböt, és mosolygott saját gondolatain. Hirtelen az övéhez nyúlt, parányi fémcsövet vett elő, a jósgömb talapzatához tette, és az ébenfa porszemnyi, elemzéshez bőven elegendő részecskéje máris birtokában volt.

Fay Rodisz nem sejtette, hogy hallatlan megtiszteltetés éri. A Négyek Tanácsának magánéletét titok övezte. A közvélemény szerint ezek a felsőbb rendű emberek semmiképp se ereszkednek le olyan köznapi dolgokhoz, mint a házasság, ezzel szemben bármikor megkaphatják szeretőnek a Jan-Jah bolygó bármelyik nőjét. Valójában a legodaadóbb híveik szűk köréből választottak feleséget és szeretőt.