Ivan Jefremov - A Bika órája

— Hát közvetlen összeköttetésük van a csillaghajóval? kérdezte gyorsan Zet Ug, akivel nemrég Rodisz a tévén keresztül beszélt.

— Természetesen. S mi is sok mindent meg akarunk mutatni önöknek abból, amit a csillaghajó emlékező gépei tárolnak. Sajnos, SDF-jeink nem tudnak nagyméretű vászonra vetíteni. Egy-egy robot legfeljebb ezer főnyi nézőre van tervezve. A hét SDF egyidejűleg hétezer embernek mutathat be fdmeket.

Gén Si félig felemelkedett, lerítt róla a nyugtalanság.

— Úgy gondolom, erre nincs szükség!

— Miért?

— A Jan-Jah népe nincs felkészülve ilyen előadásokra.

— Nem értem — mosolyodott el Rodisz alig észrevehető zavarral.

— Nincs ebben semmi meglepő — szólalt meg a mind ez ideig hallgató Csoio Csagasz, és éles, parancsoló, türelmetlen hangja hallatára a Tanács többi tagja összerezzent és ura felé fordult —, önök sok dolgot nem fognak itt megérteni. Azt pedig, amiről önök tájékoztatnak majd, esetleg félreértik. Emiatt óvakodik Gén Si barátom a filmjeik bemutatásától.

— De hiszen minden félreértést csak megismerés révén lehét tisztázni, annál fontosabb hát a lehető legtöbbet megmutatni — felelte Rodisz.

Csoio Csagasz lomhán felemelte a kezét, és tenyerét a foldlakók felé fordította.

— Ne arról tárgyaljanak, amiben még csak a megértés küszöbéig jutottunk el. Elrendelem majd az intézeteknek, könyvtáraknak, művészeti táraknak, hogy készítsenek elő jelentésekét és filmeket. Nálunk nincsenek olyan emlékező gépek, amilyenekről ön beszélt, de az információk, apró egységekbe kódolva, szóban és ábrázolásban rendelkezésre állnak. Mindezt megkapják itt, nem kell elhagyni a Coam kertjeit. Gázrepülőgépeink sebességével, amely… — Csoio Csagasz kissé tétovázott —, földi óránként körülbelül ezer kilométer, gyorsan elérik a bolygó bármely pontját.

Most a földlakók néztek össze meglepetten: a Tormansz ura ismeri a földi mértékegységeket.

— Ám előre meg kell mondaniuk — folytatta Csoio Csagasz hogy milyen helyeket akarnak meglátogatni. Repülőgépeink nem tudnak mindenhol leszállni, és a Jan-Jah bolygó nem minden területe veszélytelen.

— Jó lenne talán először megismerkedni a Jan-Jah általános planetográfiájával, és azután készítenénk el a látogatások tervét — javasolta Rodisz.

— Rendben van — egyezett bele Csoio Csagasz, felállt és váratlanul szívélyesen így szólt: — Most pedig elvezetem önökét a rendelkezésükre bocsátott szobákba.

S megindult előre, nesztelenül lépkedve a puha szőnyegen, egy mellékajtón kiment a folyosóra, amelynek falai homályos fémként csillogtak.

— Csak nem fogja ez a maszk mindig eltakarni az arcát? — kérdezte Csoio Csagasz, és megérintette Fay Rodisz védőlemezét.

— Nem mindig — mosolyodott el az asszony —, mihelyt nem veszélyeztetem önöket és…

— Mi önöket — bólintott megértőén Csoio Csagasz. — Azért is nem hívom meg önöket az asztalomhoz. Megérkeztünk — mutatott körül egy tágas teremben, amelynek nagy ablakai alul el voltak sötétítve —, itt teljes biztonságban érezhetik magukat. A holnapi viszontlátásra!

Fay Rodisz meghajolt.

A földlakók körülnéztek a szobákban, ahol az ajtó az ablakkal szemközt, a bal oldali falon volt elhelyezve. Azután újra összegyűltek a teremben.

— Furcsa építészet. Nálunk a pszicho-gyógyintézeteket építik így — mondta Eviza.

— Miért bizonygatja ez a főember lépten-nyomon, hogy biztonságban vagyunk? — kérdezte Tivisza.

— Azért, mert nem vagyunk — mondta komolyan Rodisz. — Válasszanak szobát, aztán megbeszéljük, ki hová menjen, hogy közölhessem kívánságainkat Csoio Csagasszal. — Észrevette, hogy társai csodálkoznak, s magyarázatul hozzáfűzte: — Biztos vagyok benne, hogy Csoio Csagasz sürgősen titkos megbeszélést akar folytatni velem. Az ő felfogásuk szerint én a maguk uralkodója vagyok, s az uralkodóknak négyszemközt kell tárgyalniuk.

— Igazán? — csodálkozott Eviza.

— A régi időkben ebből szörnyű bajok származtak a Földön. De legyünk tapintatos vendégek, alkalmazkodjunk vendéglátóink szokásaihoz. Előre kell tudnom, hogy maguk mit kívánnak, mit tanácsolnak, másként hogyan tárgyaljak a bolygó uraival.

— Jó lenne, ha először Csedi összegezné a Tormansz körülrepülésekor végzett megfigyeléseit — mondta Vir Norin. — Akkor mi is könnyebben tudnánk mihez tartam magunkat.

— Nem hiszem, hogy többet tudnék, mint maguk — mondta zavartan Csedi. — Ha Fay segít, megpróbálom… Mi itt olyan sajátos társadalomra bukkantunk, amihez hasonló nem fordult elő a Föld történetében vagy más bolygók nem-kommunista civilizációiban. Egyelőre nem látom tisztán, hogy a monopolista államkapitalizmus vagy pedig a hangyabolyálszocializmus továbbfejlődése. Amint tudják, Földünk történélmében mindkét formára az oligarchikus diktatúra a jellemző. A Földön a szocializmus eleinte utánozta a kapitalizmust az anyagi javak és az olcsó tömegtermelés hajhászásában, néha az ideológiát, a nevelést, a művészetet is feláldozva. Némely ázsiai szocialista ország megpróbálta a lehető leggyorsabban megteremteni a maga szocialista rendszerét, feláldozva mindent, amit csak lehetett, még a pótolhatatlan emberi és térmészeti erőforrásokat is. Ugyanakkor az MVK legerősebb kapitalista országában, Amerikában, amely a katonai diktatúra útjára lépett, szükségessé vált a legfontosabb iparágak állami kézben való koncentrálása, hogy megszüntessék a vállalkozók fluktuációját és ellenállását. Ezt azonban a megfelelő állami apparátus megszervezése nélkül hajtották végre. A szocialistaellenes politikát folytató Amerikában gengszterbandák hálózták be az ipar minden területét, az államapparátust, a hadsereget és a rendőrséget, mindenüvé félelmet és korrupciót vive. Megkezdődött a harc a gengszterek egyesüléseinek fokozódó politikai befolyása ellen, megkezdődtek a politikai térrorakciók, aminek következtében erősödött a titkosrendőrség, és végső soron a hatalom a gengszter típusú oligarchia kezébe került.

Kínában, alighogy a szocialista fejlődés útjára lépett, han gyaboly-álszocializmus alakult ki: egy kis csoport magához ragadta a hatalmat, amely az éretlen ifjúság segítségével szétrombolta az államapparátust, s abszolút, csalhatatlan tekintélyként egy „nagy”, „legnagyobb” vezért állított az állam élére. Végeredményben mindkét esetben embertelen oligarchia alakult ki, soklépcsős hierarchiával. A hierarchia különböző lépcsőfokaira olyan emberek kerültek, akik garasokért gondolkodás nélkül és felelőtlenül kiszolgálták az uralkodó oligarchiát. Oligarchia nélkül nincs monopolista államkapitalizmus, mert a termelőerők elkerülhetetlen csökkenésekor csak a kiváltságos felső réteget lehet megfelelően ellátni. Ennek következtében az infemólét nyomasztóbbá vált. A tömérdek népellenes bűntettet a nép nevében követték el, holott a népet csak a történelmi folyamat nyersanyagának tekintették. Minden oligarchia számára csupán az volt fontos, hogy ebből az anyagból minél több álljon rendelkezésre, hogy mindig legyen műveletlen tömeg — az egyeduralom és a háború pillére. Az ilyen államok közt esztelen versengés folyt a lakosság számának növelésében, ennek következtében a bolygó termelőerőit érteimetlenül prédálták, felborult a bioszféra egyszerű egyensúlya, amelyet a természet fejlődése évmilliárdok alatt teremtett meg. Az „anyag” — a nép — számára az élet elvesztette minden értelmét, s ennek eredménye az állandó kábítószerfogyasztás és a minden iránti közöny lett…