Ivan Jefremov - Csillaghajók

— A mi atomenergiánk birtoklása még megközelítően sem teljes, nem vezet a legnehezebb elem, az urán felhasználásához. Az urán, amint tudjuk, a Mendelejev-táblázat utolsó eleme, amely két sokkal könnyebb elemre bomlik. Ez még nem jelenti minden egyes anyag birtoklását, ahogy ti azt elképzelitek. Az urán táblabeli elhelyezését illetően a természetes tartós elemek határán van. Az sem titok előttetek, hogy az urán atomsúlya felemelhető és ezáltal mesterséges elemeket nyerünk, amelyek már a táblázat határán túl vannak. Ilyenek a neptunium és a plutónium, a kilencvenhármas és kilencvennégyes elemek. Az uránt még tovább is lehet alakítani és akkor megkapjuk a kilencvenötös és kilencvenhatos elemeket, az americiuimot [15] amerícium = a legújabb kutatások során előállított új elem, a természetben nem ismeretes. és a rádiumot [16] rádium = az alkáliföldfémek csoportjába tartozó radioaktív elem. Több milliószor radioaktívabb, mint az urán. A Curie házaspár fedezte fel. és így tovább, egészen százig, vagy még azon túl is.

— Ezen elemek közül egyik sem tartós, mind féligbomló. A félig felbomlott plutónium energiája képezi az atombombák robbanóerejét, ugyanúgy, mint az uránium nem tartós formája, az úgynevezett izotóp [17] Izotóp = az izotóp elemek különböző atomsúlyú, de azonos fizikai és kémiai tulajdonságú elemek, amelyek azonos megtöltésük folytán a periodikus rendszerben ugyanazt a helyet foglalják el. 235-ös. Az anyag átalakulásának elképzelhetetlen kozmikus folyamataiban előbb a sokkal nehezebb elemek léteztek, mint amilyen példái az urán, de a későbbiekben átalakultak a 92 alapelem tartós formájává. Ép ezért az uránt úgy tekinthetjük, mint ezen legnehezebb elemek maradványát, amely az idők folyamán önmaga egészítette ki állapotát. A kiegészítő részei a földtakaró felső rétegeiben voltak találhatók, tartós állapotban, aránylag nem nagy hő- és nyomásviszonyok között. Az urán és valószínűleg a hozzá legközelebb álló nehéz elem, a thórium [18] Thórium = magas atomszámú, rádióaktív anyag, amelyet a röntgenvizsgálatok során kontraszt-anyagként is használnak. sokáig az atomenergia alapját képezik, mert az urán felhasználásának alkalmassága és a félig szétbomló és más energiájuk szempontjából felhasználható elemek között nagy kiesés mutatkozik, ezt azonban már nagyjából sikerült áthidalnunk. De az urán és thórium nagyon ritka elemek, és az egész világon fellelhető mennyiségük nagyon jelentéktelen. Ebből következik, hogy a robbanóanyagok — amelyeket atombombáknál és rakétáknál fel lehet használni — erősen korlátolt mértékben állnak rendelkezésre.

— Ilja Andrejevics, a telefonhoz kérik a városi vonalon! — hallatszott az ajtón túlról egy hang.

— Azonnal, azonnal! — kiáltott vissza Davidov kissé bosszúsan. — Szóval ez az, amit az atomenergiáról el akartam mondani. Urán kevés van. Jelenleg fellelhető tartalékjai nagyon rövid idő alatt felhasználhatók. Éppen ezért ennek a rendkívül értékes anyagnak hatalmasabb tartalékjait nekünk kell a jövőben megkeresnünk. És mi…

A professzor hirtelen elhallgatott. Végigsimította homlokát és merev tekintete elnézett hallgatóinak feje fölött, mintha túl a falakon, túl a házakon, a végtelent fürkészte volna. Már nem a hallgatóinak beszélt, hanem inkább önmagának. Halkan, alig érthetően hullottak a szavak ajkairól.

— Az urán hatalmas tartalékjai… A bolygók kialakulásának gyertyacsonkjai… Ej, vigye el az ördög! A pokolba vele! No…

A professzor sarkonfordult és gyors léptekkel kisietett tanítványai szobájából.

A professzor távozása után néhány másodpercre dermedt csend feszült a szobára. A fiatalok kérdő tekintetei összetalálkoztak.

— Mi történt Ilja Andrejeviccsel? — adott hangot Tamara, a néma kérdésnek, megtörve a mély csendet. — Meg mernék esküdni, hogy már a nyelve hegyén lebegett valami kiadós káromkodás, amit alig bírt visszafojtani.

— Hogy te mire gondolsz, Tamara! — fedte meg rosszallóan Zenya. — Egyszerűen csak bosszantotta, hogy félbeszakították ezzel a szerencsétlen telefonhívással… És nekünk is elrontottak mindent… Olyan érdekesen beszélt!

— Biztosíthatlak, hogy történt vele valami! — erősítgette Tamara. — Te oldalról neim láthattad, de én szemben álltam vele. Azonnal észrevettem, hogy az arckifejezése teljesen megváltozott.

— Neked van igazad, Tamara! — szólt közbe Mihail. — Én is észrevettem! Lehet, hogy valami érdekes gondolat villant át az agyán.

Mihail tapintott rá helyesen a dologra. Amikor Davidov ott lépkedett a folyosón, koponyájában vágtatva kergették egymást a gondolatok, mint sötét feszültséggel telitett viharfelhők, amelyből váratlanul cikkáztak elő a pillanatnyi fényt árasztó feltevések és ötletek. A tudós újra átélte azt a két év előtti szörnyű élményt, amikor a szeme láttára pusztítottak el a borzalmas hullámok egy szigetet. És agyában újra feltámadtak a földkéreg változásait előidéző erőkkel kapcsolatos rettentő gondolatai. Igen, attól az időtől kezdve állandóan gyűjtötte az adatokat és feltevéseket, elméleteket állított fel, amelyeket fokozatosan áttett a térben és időben sokkal hatalmasabb 'múltban lezajlott folyamatokra. És most vajjon nem éppen maga a sors adja kezébe feltevése helyességének döntő bizonyítékát?

Odaért a telefonkészülékhez. Keze gépiesen nyúlt a kagyló után és emelte füléhez. De a kagylóból nem hallatszott hang, csak halk sercegés. De azért továbbra is füléhez szorította, miközben gondolatai foglalkoztatták. Húsz éve kereste a magyarázatát az ősgyíkok középázsiai halálmezeje rejtélyének. Miért éppen a Tjan-Sanja mellett keletkezett ez a rettentőméretű ősgyik-temető? Hogyan halmozódtak ott föl és kövesedtek meg a legkülönbözőbb életkorú és nagyságú csontmaradványok? És az is bizonyos, hogy régebben még sokkal több volt belőlük, mert hiszen csak lelőhelyeiknek egy részét ismerik, azokat, amelyek a harmadkorban [19] Harmad-kor = közvetlenül a kréta-kor után következett a Föld történetében. Kb. 69 millió évig tartott, 1 millió évvel ezelőtt fejeződött be. A fejlettebb szárazföldi és tengeri állatok kialakulásának ideje. a további hegyképződések következtében fennmaradtak. Mi válthatta ki az ilyen tömegpusztulást éppen ezen a helyen? És az ok vajjon ismeretlen-e? Nem! A dynosaurusok tömeges pusztulása egybeesett a nagy alpi hegyképződő korszakkal, amikor a Tjan-Sanja, a Himalája, Kaukázus és az Alpok keletkeztek. Egybeesett úgy térben, mint időben. Akkor, hetvenmillió évvel ezelőtt, a krétakor végén ezek a gerincek lassan emelkedtek ki párhuzamos sziklatömegeikkel, ugyanúgy, ahogy ez most a Csendesóceánon történik. A különbség csak annyi, hogy a Tjan-Sanja sziklái a krétakorban nem a tengerben, hanem a szárazföldön alakultak ki és ezen a területen szárazföldi állatok éltek. Azonkívül a krétakor hegyképződési folyamata sokkal hatalmasabb méretű volt, mint ez a mostani. A hegyképződő folyamatok akkor is és ma is az urán, helyesebben általában a legnehezebb elemek bomlási erejének következményei, amely a föld belsejében folyik le. Ha ez a feltevés helyes, akkor az is lehetséges, hogy a reakciók láncolatának energiája némely területen bizonyos pillanatban belülről kifelé tör, mégpedig minden valószínűség szerint hatalmas kilövelés formájában. Évezredek folyamán széles körzet alakult ki, amely halálos volt az élő szervezet számára és ezen a körzeten belül millió és millió számra pusztultak el az állatok, hacsak újra és újra el nem menekültek a veszélyes övezetekből.