Ivan Jefremov - Csillaghajók

— Kulcscsomót húzott ki a zsebéből és átnyújtotta Satrovnak.

— A dobozt zárja el ebbe a szekrénybe, abba a baloldaliba… Egyébként bármilyen akadályok is tornyosuljanak elénk, kötelességünk mindent megtenni, ami csak emberileg lehetséges. Elmegyünk és megtudjuk, vájjon Tusilov nem fogadna-e bennünket? Meddig szándékozik Moszkvában maradni Alekszej Petrovics? Remélem mindaddig, amíg eredményre nem jutunk.

Satrov nemet intett fejével és szólásra nyitotta száját, de Davidov megelőzte.

— Legalább egy hétig okvetlenül ittmarad, előbb semmi szín alatt sem engedem el! Most felhívom Tusilov titkárát, azután a lakásomat, mert lehet, hogy huzamosabb ideig feltart bennünket…

Davidov egyszerűen, szerényen berendezett lakásában csend honolt. Alkonyodott. A nap bronzvörösen fénylő korongja már alábukott a háztetők mögött. Halódó sugarai vörösre festették az eget és a hatalmas ablakokon beszűrődő fény sötétlilára mélyült.

Davidov kényelmesén nyúlt el a hatalmas íróasztal előtt álló karosszékben, míg Satrov gyors léptekkel sétált fel és alá, hajlott testtartással, hallgatagon.

Mindkettőjüket erősen fogva tartották gondolataik. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy felcsavarja a villanyt. Mintha a nyári alkonyat egyre mélyülő sötétje jótékony fátyolként borult volna rá keserűségükre.

A csendet Satrov törte meg.

— Holnap elutazom. Nincs értelme, hogy tovább maradjak.

A visszautasítás végleges. Nem hinném, hogy a helyzet megváltozzon. Talán utódaink kibogozhatják ezeket a dolgokat, ha egyszer majd eltűnnek ezek az átkozott határok és az értelemnélküli maradiság csökevényei.

Davidov nem felelt. Kitekintett az ablakon, amelynek fekete négyszögében már felragyogtak a parányi csillagok milliárdjai. Mennyire más az ég fekete kárpitja, ott nincsenek határok, nincs ellenséges diplomácia.

Satrov hangja újra felhangzott a sötétben.

— Keservesen vergődünk, mint a gúzsbakötöttek. Itt állunk a nagy felfedezés küszöbén és nem találunk lehetőséget, hogy átlépjünk rajta. Nem lesz nyugtom életem végéig és nem vígasztal meg semmiféle más eredmény sem.

Davidov keze olyan erővel szorult ökölbe, hogy körmei mélyen belevájódtak tenyerébe. Aztán felemelte ökölbeszorított kezét és hevesen megrázta.

— Nem hátrálunk meg! És bennünket segítenek is! A pokolba Kám-mal! Elvégre mi bizonyítja, hogy csak ott maradtak meg a más csillagzatról jöttek által megölt ősgyíkok maradványai, ahol felfedezték a nyomukat? Semmi! Ha ezek a jövevények valóban megjelentek a földön, senki sem kötelezte őket,hogy egyetlen helyen öljenek. Miért ne kereshetnénk nyomaikat nálunk a krétakori maradványokban? Az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy ha vannak hasonló maradványok, akkor azokat csak a magas és fiatal hegygerincek rendszerében találhatjuk meg. A kami lelet nem véletlen. Miért? A felelet kézenfekvő. Azért, mert ott, ahol a földkéreg felszakadozott számtalan apró részre, amelyek közül egyes részek felemelkednek, mások lesüllyednek, csak ott menekültek meg és őrződtek meg a különféle kicsi, alkalomszülte anyagok az elmorzsolódástól és szétmosástól. Ha a krétakor végén egy földdarab süllyedni kezdett és mint hegyek közé ékelt völgy meg is maradt, ott az idők folyamán egymásrarakódó rétegek nyomása azt eredményezheti, hogy kiegyenlítődhet vagy más helyeken átcsoportosulások mutatkoznak.

Nálunk is akad ehhez hasonló hely a kazahsztáni, a kirgizi, az üzbég és általában a középázsiai hegyekben. Ezek a hegyek éppen a nagy hegyképződések, az alpi hegyképződés [10] Alpi hegyképződés = a Föld történetében a hegyképződésnek utolsó időszaka, amikor kialakultak a Szovjetunió jelenlegi hegyei. korszakában keletkeztek, amely a krétakor végéin kezdődött. Nálunk van hol keresni, csak tudni kell, hogy mit keressünk, mert különben…

— Ej… ej… nem értem magát, Ilja Andrejevics! — szakította félbe Satrov. — Hát nem elég világos, hogy mit, helyesebben kit kell keresnünk?

— Nem. Nekünk el kell döntenünk, hogy milyen is volt ezeknek a jövevényeknek az alakja, hogy mik is voltak ők tulajdonképpen? Hiszen lehettek, valamilyen protoplazmák, amik nyomtalanul elenyésztek. Ez tehát az első feladat. A második pedig annak a megállapítása, hogy mit csináltak a földön. Az első feladat megoldása tudtunkra adja, hogy milyen maradványokkal találkozhatunk az ásatások esetén, a második pedig azt, hogy hol akadunk legkönnyebben ezekre a maradványokra, ha egyáltalában léteznek. Vajjon földünk melyik részén jelentek meg ezek a lények? Ha nagyon gondolkodunk, sejtéseink reménytelenné válnak… Ez azonban semmiesetre sem jelenti azt, hogy meghátrálunk a feladat elől. Inkább osszuk fel egymás között a munkát, mint a múltban. Maga vállalja az első feladatot, azaz kutassa a biológiai részt. Én vállalom a másodikat, általában az egész földrajzi részt és a kutatott dolgok fejlődését. Némi tapasztalattal rendelkezem, hiszen már átkutattam az ősgyíkok hatalmas középázsiai lakóhelyét.

— A feladat, amit rámbízott nem mondható könnyűnek! — ellenkezett Satrov. — Kevés olyan életforma létezhetett egy másik csillagzaton, ami a mi eszünkkel felmérhető. Nem valószínű, hogy bárki is e téren pontosan megállapíthasson valamit…

— Oh, maga gyáva, szerencsétlen és sajnálatraméltó értelmiségecske! — ugrott fel hirtelen nekidühödve Davidov. — Természetesen nehéz feladat, mert nem tények, hanem csak gondolatok után kell haladni. Csak az ész erejével törhetjük át ezt a tömör falat. De ha a maga szellemi képessége kevésnek bizonyul, vajjon kié lenne elegendő? Ami pedig a különböző életformákat illeti — tekintet nélkül azok kő vagy fém jellegére — azokat csak bízza nyugodtan az írók fantáziájára és mi ne pepecseljünk velük. Gondoljon inkább az élet energetikájának [11] Energetika = az a tudomány, amely az energia jelenségeinek átalakulását, felhasználását, az energia feltárását végzi. törvényszerűségére. Ha nem akarunk lesiklani a tudományos színvonalról, akkor a következő alapfeltételekből kell kiindulnunk: először is abból, hogy az élőlények felépítettsége nem véletleneken múlik, hanem — miként a világűrben létező minden anyag — az is mindig és minden körülmények között 92 elemből tevődik össze, hasonlóan a mi Földünkön létező anyagokhoz. Az is bebizonyított tény, hogy a világűr legtávolabb térségeiben is ugyanolyan fizikai és vegyi törvények érvényesülnek, mint a Földön. Ha pedig ez így van, — ütött Davidov az öklével erőteljesen az asztalra —, akkor minden élő anyagban, amely lényegében nem egyéb, mint molekulák bonyolult összetétele, fellelhető a szén, vagyis az az elem, amely egyedül alkalmas bonyolult összetételek létrehozására. Másodszor abból kell kiindulnunk, hogy az élet alapja a Nap kisugárzó energiája, vagyis a vegyi oxigénreakciók minél nagyobb-mérvű és minél hatékonyabb kihasználása. Így van? Satrov csak legyintett.

— Olyan mindegy… Nos, a viszontlátásra!

— Várjon csak egy percig! Ne siessen! Minél bonyolultabb a molekulák összetétele, a hőmérséklet emelkedése következtében annál könnyebben bomlanak szét. A lehullott csillagok anyagában egyáltalán nincsen vegyi összetétel. Viszont a kevésbbé magas hőfokú égitesteken, mint például a hideg vörös csillagok színképeiben vagy a napfoltokban már felfedezhetünk egyszerű vegyi összetételeket. Ebből törvényszerűen következik, hogy élet, akármilyen szokatlan formában is, csak viszonylag alacsony hőmérséklet mellett keletkezhetik. De nem túlalacsony hőmérsékleten, mert akkor a molekulák mozgása nagyon lassúvá válik, nem jönnek létre vegyi reakciók és az élethez szükséges energiák nem termelődnek ki. Ilyen alapon minden különösebb túlzás nélkül beszélhetünk arról, hogy alacsony hőmérséklet mellett már régebben létezhettek élő organizmusok. Nem akarom magát hosszúra nyújtott fejtegetésekkel feltartani, mert a nélkül is könnyen megérti, amit mondani szeretnék. Nos, a hőmérséklet ezen határait még pontosabban meg lehet határozni. Élet csak olyan hőmérsékleti határok között lehetséges, amelyeken belül cseppfolyós állapotú víz található. Olyan víz, amely oldott állapotban magába foglalja mindazokat az anyagokat, amelyek az organizmusok életműködéséhez feltétlenül szükségesek.