Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

Evda Nal a zöld fények egész áradatát kapta jutalmul a lelkesült teremtől. Grom Orm lépett elő.

— A kérdés, valamint a Tanács döntése most már világos. S az én felszólalásom nyilvánvalóan a legutolsó. Megkérjük az emberiséget, csökkentse szükségleteit a Gyűrű Korszakának négyszázkilencedik esztendejére. Dar Veter nem szólt önöknek arról, hogy a történészek egy arany lovat találtak a Megosztott Világ Korszakából. Ezt a több száz tonna színaranyat felhasználhatjuk az anamezon előállítására, és így hamarosan elkészíthetjük a repüléshez szükséges mennyiséget. A Föld egész történetében először küldünk expedíciót egyidejűleg három csillagrendszerre, először kíséreljük meg, hogy elérjünk olyan világokat, amelyek hetven fényév távolságra vannak tőlünk!

Az elnök bezárta az ülést, s megkérte a Tanács tagjait, hogy még maradjanak. Sürgősen el kellett készíteniük a Gazdasági Tanácshoz fölterjesztendő igényeket, valamint a Sztohasz-tika és a Jövőbelátás Akadémiájához intézendő kérdéseket, hogy kiderítsék az esetleges véletleneket az Ahernarra vezető hosszú úton.

A fáradt Csara megindult Evda után, és közben azon csodálkozott, hogy a kiváló pszichiáter sápadt arca most is olyan üde, mint máskor. A leány szeretett volna egyedül maradni, hogy csak úgy csendben átérezze Mven Masz felmentésének örömét. Milyen csodálatosan szép nap ez! Igaz, Mven Maszt nem koszorúzták hőssé, ahogyan ezt Csara legtitkosabb aknaiban remélte. Az afrikait hosszú időre, talán Örökre eltiltották nagy és fontos munkájától… De meghagyták a társadalomban! Nyitva áll előtte a kutatás, a munka, a szerelem széles és nehéz útja!

Evda Nal rávette a leányt, hogy menjenek el együtt a legközelebbi étterembe. Csara oly sokáig nézte a hosszú étlapot, hogy Evda elhatározta, ő maga rendeli meg az ételt, és a rendelést felvevő szócsőbe bemondta a kiválasztott ételek számát, valamint az asztalszámot is. Alig ültek le a kétszemélyes ovális asztalhoz, az asztal közepén máris feltárult egy nyílás, s ebből egy kis ételtartó tűnt elő a megrendelt ételekkel. Evda Nal odanyújtott Csarának egy poharat, amelyben opálszínű serkentőital, „lio” volt, ő maga nagy élvezettel ivott egy pohár hideg vizet, s csupán egy pudingot evett, amely tejszínhabbal leöntött gesztenyéből, dióból és banánból készült. Csara darált húsból készült ételt evett, olyan szárnyasnak a húsából, amely a régi tyúkot és a vadhúst pótolta a jelenlegi háztartásban. Csara ezután távozott. Evda Nal utána nézett; ez a leány még a Gyűrű Korszakában is csodálatos gráciával futott le a lépcsőn a fekete fémből készült szobrok és a szeszélyesen hajlított lámpaoszlopok között.

Erg Noor lélegzetét visszafojtva figyelte a laboránsok működését. A műszerek sokasága a csillaghajó vezetőfülkéjére emlékeztette, de a nagy terem, a széles kékes színű ablakok egyszerre elterelték az űrhajóra vonatkozó minden gondolatát.

A szoba közepén egy acélasztalon vastag rufolucit lemezekből, az infravörös és a látható sugarak számára egyaránt átlátszó anyagból készült kamra állt. Csövek és vezetékek szőtték be pókhálóként a csillaghajó víztartályának barna zománcát, amelybe a Vascsillag bolygójáról hozott két fekete medúza volt bezárva.

Eon Thal kihúzta magát, mintha tornagyakorlatra készülne; karját változatlanul felkötve viselte. Távolról figyelte az automata feljegyző készülék dobjának lassú forgását. A biológus homlokán vastag, fekete szemöldöke fölött verítékcseppek ütköztek ki.

Erg Noor megnedvesítette kiszáradt ajkát.

— Semmi. Öt esztendős út után csupán por maradt belelük — jegyezte meg rekedten a csillaghajós.

— Ha így van, az nagy szerencsétlenség… Nisa számára és az én számomra egyaránt — válaszolta a biológus. — Tapogatózva, kell folytatnunk a kutatást, talán évekig is, hogy megállapítsuk a betegség jellegét.

— Ma is azt gondolja, hogy a medúzának és a keresztnek egyforma szervei vannak arra, hogy megöljék zsákmányukat?

— Nemcsak én gondolom ezt. Grim Sár és mindenki más ugyanerre a meggyőződésre jutott… De kezdetben a legmeglepőbb gondolataink voltak. Én például arra gondoltam, hogy a fekete keresztnek egyáltalán semmi köze sincs a bolygóhoz.

— Emlékszik rá, én is beszéltem erről magának. Ügy rémlett nekem, hogy ez a lény a korong-csillaghajóról való, és azt őrizte. De ha alaposan megfontoljuk, akkor fölvetődik a gondolat, mi értelme lett volna annak, hogy őrizze ezt a bevehetetlen erődöt, mégpedig kívülről? Az a kísérletünk, hogy behatoljunk a spirális koronghajóba, bebizonyította, mennyire alaptalanok az efféle gondolataink.

— Én azt képzeltem, hogy a kereszt egyáltalán nem él. Automata robotgép, amelyet talán a csillaghajó védelmére állítottak.

— Ez az! Erre gondoltam én is! Ma már azonban természetesen elálltam ettől a gondolattól. A fekete kereszt valóságos élőlény, amelyet a homály világa teremtett. Valószínű, hogy ezek a lények lent, a síkságon laknak. A kereszt a „kapu”, a sziklák közötti átjáró felől jelentkezett. A medúzák könnyebb és mozgékonyabb lények, azon a fennsíkon laknak, amelyre mi leszálltunk. A fekete kereszt és a korong-csillaghajó között véletlen kapcsolat áll fenn, a mi védőberendezéseink egyszerűen érintkezésbe jutottak a síkságnak ezzel a távoli zugával, amely mindig homályban van a gigantikus korong mögött.

— S úgy gondolja, hogy a kereszt és a medúzák gyilkoló szervei hasonlítanak egymásra?

— Igen! Ezeknél az állatoknál, amelyek ugyanazon feltételek között élnek, szükségképpen hasonló szervek fejlődtek ki. A Vascsillag hőelektromos égitest. A bolygó egész vastag atmoszférája erősen telítve van villamossággal. Grim Sar úgy véli, hogy az állatok az energiát a légkörből vették, előidézve a mi gömbvillámainkhoz hasonló sűrűsödést. Emlékszik a barna színű apró csillagok mozgására a medúzák csápjain?

— A keresztnek is volt csápja, de nem volt…

— Egyszerűen az a helyzet, hogy senki nem vette észre. De a megbetegedés jellege, amely az idegoszlopot támadta meg, és megbénította a megfelelő felső központot — s ebben valameny-nyien egyetértünk —, teljesen azonos nálam is, Nisánál is! Ez a legfőbb bizonyítékunk, és a legnagyobb reménységünk!

— Reménység? — figyelt fel egyszerre Erg Noor.

— Természetesen. Nézze csak — a biológus a műszer feljegyzéseinek egyenletes vonalára mutatott —, ezek az érzékeny elektródák, amelyeket a medúzák csapdájába bocsátottunk, semmit nem jeleznek. A szörnyeteg tele volt energiatöltéssel, amikor bekerült a tartályba, és ez a töltés nem távozhatott sehová, miután a tartályt beforrasztottuk. A kozmikus táplálószervek védőszigetelése aligha törhető át, nem olyan az, mint a mi könnyű biológiai védőöltözékünk. Emlékszik rá, hogy a kereszt, amely megbénította Nisát, semmi kárt nem tett önben. Ultrahangja behatolt a legrövidebb védelmet nyújtó űrhajós ruhába, megbénította az akaratot, de a támadó töltetek tehetetlennek bizonyultak. Ezek átütötték Nisa védőruháját ugyanúgy, mint ahogyan a medúzák átütötték az enyémet.

— Ennélfogva a gömbvillámoknak vagy annak a valaminek a töltete, amely benne van a tartályban, ma is ott kell, hogy legyen. A műszerek viszont nem jeleznek semmit.