Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

Az Ahernar átmérője alig három és félszerese a Napénak, mégis akkora a fényereje, mint kétszáznyolcvan Napnak, s leírhatatlanul ragyogó kék csillag ez, amely a V 5 színképosztályba tartozik. Az űrhajó, amely a feljegyzést készítette, oldalt vette útját. Valószínű, hogy több évtizedes utat tett meg. A képernyőn egy másik csillag tűnt fel, az S-osztályba tartozó zöld csillag. Mindjobban növekedett, a fénye egyre erősödött, miközben az idegen világ csillaghajója közeledett hozzá. Mven Masz arra gondolt, hogy a csodálatos zöld visszfény sokkal szebb volna az atmoszférán át. Mintha csak válaszolni akartak volna e gondolatára, a képernyőn megjelent egy új bolygó felülete. A felvételek megszakításokkal történtek, a képernyő nem mutatta a bolygóhoz való közeledést. A nézők előtt váratlanul megjelent egy táj, magas hegyek rajzolódtak ki rajta, amelyek a zöld szín minden elképzelhető árnyalatába burkolóztak. Mély szakadékok és meredek lejtők feketészöld árnyékai, kékeszöld és ibolyászöld színben ragyogó sziklák és völgyek, akvamarin hó a hegycsúcsokon és a fennsíkokon a forró égitest által kiégetett sárgászöld területek. Malachitszínű patakok rohantak a láthatatlan tavak és tengerek felé, amelyek hegygerincek mögött bújtak meg.

Messzebb a kerek dombokkal fedett síkság egészen a tenger széléig nyúlt, messziről olyannak látszott, mintha zöld vasból készült ragyogó lemez lenne. Kék fák sűrű lombozata hullámzott, ismeretlen bokrok és füvek foltjaitól tarkított tisztások bíborvörös sávoknak látszottak. Az ametisztszínű égbolt magasából hatalmas patakként aranyos zöld sugarak áradtak. A Föld emberei dermedten figyeltek. Mven Masz hatalmas emlékezetében kutatott, hogy pontosan megállapíthassa a zöld csillag helyzetét.

„Az Ahernar — az Eridanus alfája, magasan a déli égbolton áll, a Tucana mellett. Távolsága huszonegy parszek…A csillaghajó visszatérése ugyanazzal a személyzettel lehetetlen” — suhantak végig agyán a merész gondolatok.

A képernyő kialudt, s egyszerre nagyon különösnek látszott a zárt terem, amelyet külön az elmélkedés s a Föld lakóinak tanácskozása céljára építettek.

— E zöld csillag spektrális vonalaiban — hangzott fel újra az elnök szava — igen sok a cirkónium, s mérete alig nagyobb Napunk méreteinél — Grom Orm gyorsan felsorolta a cirkónium csillag koordinátáit.

— Rendszerében — folytatta — két ikerbolygó van, ezek egymással szemben, a csillagtól akkora távolságra forognak, amely megfelel annak az energiának, amelyet a Föld a Naptól kap. Az atmoszféra vastagsága, összetétele, a vízmennyiség azonos a földi feltételekkel. Ezek azok az előzetes adatok, amelyeket a CR 519 bolygó expedíciója szerzett. Ugyanezek a közlemények arról is szólnak, hogy az ikerbolygókon nincs magasabb rendű élet. A magasabb rendű gondolkozó élet úgy átalakítja a természetet, hogy még a magasban suhanó csillaghajó felületes megfigyelője is észreveheti. Fel kell tételeznünk, hogy ez az élet vagy nem alakulhatott ki, vagy még nem fejlődött ki. Ez szokatlanul ritka szerencse. Ha ott magasabb rendű élet volna, a zöld csillag világa zárva lenne számunkra. A Gyűrű Korszakának már a hetvenkettedik esztendejében, több, mint három évszázaddal ezelőtt bolygónk megvitatta azt a kérdést, hogy benépesítsük-e azokat a bolygókat, amelyeken magasabb rendű gondolkozó élet alakult ki, még ha nem is érte el a mi civilizációnk színvonalát. Akkor úgy döntöttek, hogy mindenféle behatolás az efféle bolygókra, az alapos megértés hiánya miatt, elkerülhetetlenül erőszakhoz vezetne.

Most már tudjuk, mily végtelenül változatosak a mi Galaxisunk világai. A csillagok kék, zöld, sárga, fehér, vörös és na-rancsszínűek. Valamennyi hidrogén-héliumos, de burkolatuk és magvuk szerint különböző összetételűek, s szén, cián, titán, cirkónium tartalmúaknak nevezik őket, különböző a sugárzásuk jellege, a hőmérsékletük, és különböző az atmoszférájuk is. A bolygók térfogata, sűrűsége, atmoszférája, hidroszférája összetétele és vastagsága különböző, és más-más a csillagokhoz való távolságuk, valamint forgásuk feltétele is. De tudunk mást is: a mi bolygónk hetven százalékát víz fedi, közel van a Naphoz, amely óriási energiát sugároz reá. Mindezért bolygónk egy burjánzó élet ritkaságszámba menő alapját adja, tele az élethez szükséges anyagokkal és szakadatlan változások sokféleségével.

Ezért fejlődött ki nálunk gyorsabban az élet, mint más világokban, ahol elfojtotta a víz és az energia hiánya, vagy a szárazföld kis területe. Gyorsabban fejlődött ki nálunk az élet, mint azokon a bolygókon is, amelyek vízben gazdagok. Láttuk a fejlődést a Gyűrű adásaiban, a vízzel erősen elöntött bolygókon, hogy mily kétségbeesetten kapaszkodik fölfelé az élet az örök vízből előmeredő növények szárán.

A mi vízben gazdag bolygónkon szintén viszonylag kevés a szárazföld arra, hogy összegyűjthessük a Nap energiáját, akár tápnövények, akár faanyag, vagy akár csak egyszerűen bőelektromos berendezések útján.

A Föld történetének legrégibb időszakaiban az élet lassabban fejlődött a paleozoikus korszak mály szárazföldjeinek mocsaraiban, mint a kainozoikus korszak magas szárazföldjein, ahol nemcsak a táplálékért, hanem a vízért is folyt a harc.

Tudjuk, hogy az élet felvirágoztatásához szükség van a víz és a szárazföld bizonyos elosztási arányára, s tudjuk azt is, hogy bolygónk közel van ehhez a legkedvezőbb arányszámhoz. A világűrben nem sok az ily bolygók száma, s mindegyikük felbecsülhetetlen érték a mi emberiségünk szempontjából, mert úi lehetőséget ad a benépesítéshez és a további tökéletesedéshez.

Az emberiség már régóta nem fél a korlátlan túlnépesedéstől, amely valamikor annyira rémítette távoli őseinket, de tántoríthatatlanul törekszünk a világűrbe, mindjobban növeljük a benépesített területeket, hiszen ebben szintén a haladás, a fejlődés elkerülhetetlen törvénye érvényesül. A bolygók egy részének természeti feltételei igen erősen különböznek a Föld feltételeitől, ezeknek birtokba vétele oly nehéz volt, hogy már régóta kialakultak azok a tervek, amelyek szerint a világűrt külön erre a célra épített gigantikus, a szputnyikokhoz hasonló, de náluk sokszorosan nagyobb építményeken lakó emberekkel népesítik be. Önök jól tudják, hogy egy ilyen szigetet építettek is a Gyűrű Korszakának küszöbén, a Nadirt, amely a Földtől 18 millió kilométer távolságra van. Még ma is él ott egy kis kolónia… De ezeknek a szűk, erősen korlátozott befogadó képességű létesítményeknek alkalmatlansága az emberi élet fejlődésére annyira nyilvánvaló, hogy csodálkozni tudunk őseinken, bár elismerjük építészeti elgondolásuk merészségét.

A zöld cirkónium csillag ikerbolygói nagyon hasonlítanak a mi bolygónkra. Nem alkalmasak, vagy csak nehezen lennének alkalmasak a CR 519 bolygó gyenge fizikumú lakói számára, akik felfedezték a cirkónium csillagot, s ezért sietve értesítettek bennünket az ikerbolygók adatairól, mint ahogyan mi is tájékoztatjuk őket felfedezéseinkről.

A zöld csillag olyan távolságra van tőlünk, hogy ezt a távolságot még egyetlen csillaghajónk sem győzte le. Ha elérjük e csillag bolygóit, messzire előrejutunk a világűrben. Mégpedig nem egy mesterséges létesítmény kicsiny világában, hanem olyan nagy bolygók erős bázisán, amelyek elég tágasak ahhoz, hogy kényelmes, jó életet s hatalmas technikát szervezhessünk meg rajta.