Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

Ez az oka annak, hogy ily részletesen vettem igénybe figyelmüket; a zöld csillag bolygóit én rendkívül fontosnak látom a kutatások szempontjából. A hetven fényév távolság most legyőzhető a Hattyú-típusú csillaghajó számára, s meglehet, hogy a 38. csillagexpedíciót az Ahernarra kell majd küldenünk!

Grom Orm befejezte beszédét, visszament helyére, de előbb elfordított egy kis fogantyút az emelvény kapcsolótábláján.

A Tanács elnöke helyén a nézők most egy kis képernyőt láttak, amelyen megjelent Dar Veter izmos alakjának mellképe; Dar Vetert sokan ismerték. A külső állomás volt vezetője mosolygott, amikor a zöld fények hangtalan köszöntését látta.

— Dar Veter jelenleg az arizonai radioaktív sivatagban van, ahonnan több rakétát küldenek fel 57000 kilométer magasságba egy űrállomás megépítéséhez — magyarázta Grom Orm. — Dar Veter mint a Tanács tagja szeretné elmondani véleményét.

— Javaslom, valósítsuk meg a legegyszerűbb megoldást — hallatszott Dar Veter vidám hangja, amely a hordozható adókészüléktől fémes csengést kapott. — Ne egy, hanem három expedíciót indítsunk útnak!

A Tanács tagjai és a hallgatók szinte sóbálvánnyá meredtek meglepetésükben. Dar Veter nem volt szónok, s nem használta ki a hatásos szünet lehetőségét.

— Az az eredeti terv, hogy a 38. expedíció mindkét csillaghajóját a JE 7723 hármas csillagjára küldjük…

Ebben a pillanatban Mven Masz maga elé képzelte azt a hármas csillagot, amelyet régen az Eridanus omikron 2-jének neveztek. Ez a csillagrendszer alig öt parszek távolságra van a Naptól, sárga, kék és vörös csillagból áll, két élettelen bolygólya van, de most nem a bolygók kutatása érdekes. A kék csillag ebben a rendszerben egészen törpe, méreteiben, mint egy nagy bolygó s tömegében a Nap felét teszi ki,

E csillag anyagának átlagfajsúlya 2500-szor haladja meg a legnehezebb földi fém: az irídium sűrűségét. Ezen a csillagon a nehézségi erő, az elektromágneses mezők, a nehéz kémiai elemek kialakulásának folyamatai rendkívül érdekesek, és igen fontosak a lehető legkisebb távolságból történő közvetlen kutatás szempontjából. Annál is inkább, mert a Siriusra a múltban kiküldött 10. csillagexpedíció, amely elpusztult, még figyelmeztetést küldött a veszélyről. A Nap közeli szomszédja: a Sirius, ez a kettős csillag, szintén rendelkezik egy törpével, amelynek alacsonyabb a hőmérséklete, és nagyobb a mérete, mint az Eridanus omikron 2-je csillagkép C csillagáé, amelynek sűrűsége 25000-szerese a víz sűrűségének. E közeli csillag elérése lehetetlennek bizonyult, mert óriási kereszteződő meteoráramlatok fogták körül, amelyek úgy szétszóródtak, hogy nem volt semmiféle lehetőség, hogy megállapítsuk a pusztító töredékek elterjedését. Akkor, vagyis háromszáztizenöt évvel ezelőtt gondoltak arra, hogy expedíciót küldenek az Eridanus omikron 2-jére.

— … ez most, Mven Masz és Ren Boz kísérlete után olyan nagy fontosságúvá vált, hogy semmiképp sem mondhatunk le róla — mondta eközben Dar Veter.

De a 37. expedíció által talált idegen csillaghajó tanulmányozása után olyan ismeretekhez juthatunk, amelyek messze túlszárnyalják az első kutatásaink alkalmával tett felfedezéseket.

Nem törődve a korábbi biztonsági szabályokkal, megkockáztathatjuk, hogy szétválasztjuk a csillaghajókat. Küldjük az Aellát az Eridanus omikronra, a Tintagelt pedig a T-csillagra. Mind a két csillaghajó elsőosztályú, akár a Tantra, amely egymaga is hallatlan nehézségekkel birkózott meg.

— Romantika! — mondta hangosan és megvetőleg Poor Hiss, de rögtön vissza is húzódott, amint észrevette, hogy a hallgatók nem veszik szívesen kijelentését.

— Igen, igazi romantika.! — kiáltott fel örvendezve Dar Veter. — A romantika a természet fényűzése, de nem élhetünk meg nélküle egy jól felépített társadalomban! Minden emberben van elég fizikai és lelkierő, és ez gyorsabban teremti meg az új, a gyakori változások iránti vágyat. Másként szemléljük az élet jelenségeit: igyekszünk többet meglátni, mint a mindennapi élet egyhangú ritmusát, nagy próbatételeket és élményeket várunk az élettől.

Ott látom a teremben Evda Nalt — folytatta Dar Veter. — Igazolhatja önök előtt, hogy a romantika nem csupán pszichológia, hanem fiziológia is! Folytatom: küldjük az új csillaghajót, a Hattyút az Ahernarra, a zöld csillagra, mert bolygónk csak százhetven év múlva tudja majd meg az eredményt.

Grom Ormnak tökéletesen igaza van, utódainkkal szemben kötelességünk, hogy felkutassuk a hasonló bolygókat, és támaszpontokat létesítsünk a világűrben való közlekedésre.

— Anamezon készletünk csupán két csillaghajó számára van — vetette ellen Mir Om, a Tanács titkára. — Tíz év szükséges ahhoz, hogy gazdasági életünk megzavarása nélkül előkészítsük még egy csillaghajó útját. Felhívom a figyelmet arra, hogy most igen nagy termelőerőt vesz igénybe az űrállomás helyreállítása.

— Ezzel is számoltam — válaszolta Dar Veter —, s javaslom, ha a Gazdasági Tanács lehetségesnek találja, forduljunk a bolygó lakosságához. Egy évvel mindenki halassza el utazásait, kapcsolják ki az óceánok mélyén elhelyezett akváriumok televíziós készülékeit, szakítsák félbe drágakövek és ritka növények beszerzését a Venusról és a Marsról, állítsák le a ruha- és dísztárgy-gyárakat. A Gazdasági Tanács jobban tudja, mit kell ideiglenesen megszüntetni, hogy az így megtakarított energiát a szükséges anamezon előállítására fordítsuk. Vajon közülünk ki ne csökkentené szívesen szükségleteit egyetlen esztendőre, hogy nagy ajándékot adhassunk gyermekeinknek: két új bolygót, amelyet a mi földi szemünk saámára oly kellemes zöld nap sugarai árasztanak el éltető erővel!

Dar Veter karját kitárva fordult az egész Földhöz, mert nagyon jól tudta, hogy több milliárd szempár figyeli őt a tele-viziók képernyőjén; aztán bólintott és eltűnt, csak üres, kékes pislákoló fény maradt utána. Ott, az arizonai sivatagban szabályos időközökben tompa dörej rázta meg a Földet, s ez arról tanúskodott, hogy a soron következő rakéta terhével együtt felröppent a kék égboltozat határain túl. Itt, akik a Tanács termében ültek, valamennyien felálltak, felemelték bal karjukat, ami azt jelentette, hogy őszintén és teljesen egyetértenek a szónokkal.

A Tanács elnöke Evda Nalhoz fordult.

— A Bánat és Öröm Akadémiájának képviselője mint vendég nem óhajtja-e kifejteni véleményét az emberi boldogságról? Evda ismét felment az emelvényre.

— Az emberi lélek olyan felépítésű, hogy nem képes tartós felindulásra, sem a felindulás többszöri megismétlésére, így védekezik az idegrendszer a gyors elhasználódás ellen. Távoli őseink csaknem elpusztították az emberiséget, mert nem számoltak azzal, hogy az embernek fiziológiai felépítésénél fogva gyakori pihenésre van szüksége. Mi viszont, akiket ez megijesztett, korábban túlságosan óvtuk a lelket, mert nem értettük meg, hogy az élményekből való kikapcsolódás és a pihenés legfőbb eszköze a munka. Nem csupán az elfoglaltság fajtáját kell megváltoztatnunk, hanem szabályszerűen váltakoznia kell a munkának és a pihenésnek is. Mennél nehezebb a munka, annál tartósabb a pihenés, s ebben az esetben mennél nehezebb a munka, annál több örömet ad, annál teljesebben ragadja magával az egész embert,

Beszélhetünk a boldogságról, mint a munka és pihenés, a nehézségek és az örömök állandó váltakozásáról. Az ember hosszú élete kitágította világának határait, s az ember behatolt a világűrbe. Az újért vívott harc az igazi boldogság! Ennélfogva a csillaghajónak az Ahernarra küldése sokkal több közvetlen örömet ad az emberiségnek, mint a másik két expedíció, mert a zöld nap bolygói új világgal ajándékozzák meg érzékeinket, a világűr fizikai jelenségeinek tanulmányozása pedig — nagy jelentősége ellenére is — csupán értelmünkre hat. A Bánat és öröm Akadémiája azért küzd, hogy minél több boldogságban legyen része az embernek, s ezért bizonyára azt látná előnyösebbnek, ha az Ahernarra küldenénk expedíciót, de ha egyszerre megvalósítható mind a három, annál jobb!