Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

A titkár félretette a fémlemezt, s barátságosan elmosolyodott. Az emelvényhez közel fekvő üléssorok végén sötétvörös ruhában megjelent Mven Masz. Komor, ünnepélyes és nyugodt volt. A gyűlés iránti tisztelete jeléül feje fölé emelte összefogott két kezét s leült.

A titkár lement az emelvényről, s átadta helyét egy fiatal, rövid, aranyszőke hajú nőnek. Zöld szeme csodálkozva tekintett körül. Mellette Grom Orm, a Tanács elnöke állt.

— Rendszerint mi közöljük az új javaslatokat. De most csaknem befejezett kutatásról fognak hallani. Maga a szerző, Iva Jan számol be a kutatásról, hogy felelősségteljesen elgondolkozzanak rajta.

A zöldszemű nő zavartságtól elfojtott hangon beszélni kezdett. Azzal az általánosan ismert ténnyel kezdte, hogy a déli kontinensek növényvilágát a levelek kékes színe jellemzi, mint a földi növények régi formáit is. Amint ezt más bolygók növényvilágának vizsgálata tanúsítja, a kék levélszín az olyan légkört jellemzi, amely átlátszóbb, mint a Földé, vagy pedig akkor jelentkezik, ha a csillag ibolyántúli sugárzása keményebb a Napénál.

— A mi Napunk vörös sugárzása stabil, de a kék és az ibolyántúli sugárzása nem az, s mintegy kétmillió esztendővel ezelőtt az ibolyaszínű sugárzás hosszan tartó, erős változáson ment át. Akkor jelentek meg a kékes színű növények, a nyílt területeken élő, fekete színű madarak, állatok, a fekete tojás a madaraknál, amelyek árnyékkal nem védett helyen raktak fészket. Már régen felmerültek olyan tervek, hogy a tengerek vizét átszivattyúzzák a szárazföldi mélyedésekbe, ezzel megbontják a kialakult egyensúlyt, s megváltoztatják a földgömbnek a tengelyéhez viszonyított helyzetét. Ez azokban az időkben történt, amikor a csillagászok még csak a nehézkedés elemi mechanikájára támaszkodhattak, s egyáltalán nem vették figyelembe a rendszer elektromágneses súlyát, amely sokkal változékonyabb, mint a gravitáció. Márpedig éppen erről az oldalról kell hozzáfognunk a kérdés megoldásához, mert ez sokkal egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb. Ne felejtsük el, hogy a csillaghajózás kezdetén a mesterséges nehézkedés létrehozása olyan energiafelhasználást követelt, amely gyakorlatilag lehetetlen volt. Most, hogy már felfedeztük a mezonerők felbontását, csillaghajóinkat egyszerűbb és megbízhatóbb mesterséges gravitációs készülékekkel szereljük fel. Például Ren Boz kísérlete is hasonló kerülő utat jelöl meg a Föld forgási rendszerének hathatós és gyors megváltoztatására… Iva Jan elhallgatott. Egy hat főből álló csoport — a Pluto-expedíció hősei —, akik valamennyien együtt ültek a terem közepén, köszöntötték őt, feléje nyújtva összetett tenyerüket. A fiatal nő arca egy pillanattal korábban lángolt fel, mint a képernyő, amelyen a sztereometrikus rajzok átlátszó kontúrjai voltak.

— Tudom, hogy a kérdés kiszélesíthető. Most már gondolhatunk arra is, hogy megváltoztatjuk a bolygók röppályáját, különösképpen pedig arra, hogy a Plútót közelebb hozzuk a Naphoz, s ezzel új életre keltjük ezt a valamikor lakott bolygót. Most azonban csak arra gondolok, hogy elmozdítsuk Földünket a tengelyéhez viszonyított helyzetéből, és így megjavítsuk a szárazföldi félgömb éghajlati viszonyait.

Ren Boz kísérlete arról tanúskodik, hogy lehetséges a gravitációs mező inverziója a második aspektusba, az elektromágneses mező felé, s ezt követi a vektoriális polarizáció itt, ezekben az irányokban…

A képernyőn az alakzatok megnyúltak és elfordultak. Iva Jan folytatta:

— Ebben az esetben a bolygó forgása elveszti állandóságát, s a Föld a kívánt helyzetbe fordítható, hogy mennél kedvezőbb és tartósabb megvilágítást kapjunk a napsugarak révén.

A hosszú üvegen a képernyő alatt hosszú paraméter-sorok húzódtak: e paramétereket a számológépek már előre kiszámították. Bárki, aki e jeleket megértette, meggyőződhetett róla, hogy Iva Jan terve legalábbis nem alaptalan.

Iva Jan megállította a rajzok és a jelek mozgását, s fejét lehajtva lement az emelvényről. A hallgatók egymásra néztek, s élénken összesúgtak. A Pluto-expedíció fiatal vezetője és Grom Orm alig észrevehetően intett egymásnak, majd az expedíció vezetője felment az emelvényre.

— Kétség sem fér hozzá, hogy Ren Boz kísérlete triggerreakcióra vezet, nagyszerű felfedezések követik majd egymást. Ügy gondolom, hogy ez a kísérlet a tudománynak korábban elérhetetlen távlataihoz vezet, így volt ez a quantum-elmélettel is, amely az első megközelítő lépés volt a repagulum, azaz a kölcsönös átmenet megértéséhez, amelyet azután az ellenrészecskék és ellenmezők felfedezése követett. Ezután jött a repagulá-ris számítás, amely győzött Heisenberg, a régi matematikus határozatlanság-elve fölött. Végül pedig Ren Boz megtette a következő lépést a térmező rendszerének elemzése felé, s elérkezett az ellengravitáció és az ellentér megértéséhez vagy — a repagulum törvénye szerint — a O-térhez. Mindezek az elméletek, amelyeket korábban nem ismertek el, végül is a tudomány alapjává váltak.

A Pluto-kutatók csoportjának nevében javasolom, adjuk át a kérdést a világtájékoztatásnak megvitatás végett. A bolygónak a tengelyhez viszonyított elfordítása csökkenti azt az energiameny-nyiséget, amelyet a sarkvidéki területek felmelegítésére használunk fel, még inkább eltünteti a sarkvidéki frontokat, megnöveli a szárazföldek vízmérlegét.

— Világos-e a kérdés, hogy szavazásra tehessük fel? — kérdezte Grom Orm. Válaszul rengeteg zöld fény villant fel.

— Akkor hát kezdjük! — mondta az elnök, és kezét székének pulpitusa alá dugta.

Ott három jelzőgomb volt a számológép számára: a jobboldali azt jelentette, hogy „igen”, a középső azt, hogy „nem”, a baloldali pedig azt, hogy „nem tudok véleményt nyilvánítani”. A Tanács minden tagja szintén megadta a maga jelét, amelyet mások nem vehettek észre. Megnyomta a megfelelő gombot Evda Nal és Csara is. Egy külön gép megszámolta a hallgatók szavazatait, hogy ellenőrizhessék a Tanács határozatának helyességét.

Néhány perc múlva nagy jelek gyúltak fel a bemutató képernyőkön: elfogadták, hogy a kérdést megvitatás végett a bolygó elé terjesztik.

Az emelvényre most maga Grom Orm lépett fel.

— Olyan okokból, melyeket engedelmükkel az ügy befe-jeztéig nem hozok nyilvánosságra, most meg kell vizsgálnunk Mven Másznak, a Tanács külső állomásai volt vezetőjének eljárását, majd határoznunk kell a 38. csillagexpedíció kérdésében. Megbízik-e a Tanács okaim alaposságában?

A felvillanó zöld fények egyhangú választ adtak a kérdésre.

— Mindenki előtt ismeretes részleteiben is, hogy mi történt? Ismét felgyúltak a zöld fények.

— Ez meggyorsítja az ügy tárgyalását. Kérem Mven Maszt, a külső állomások volt vezetőjét, fejtse ki az oly végzetes következményekre vezető eljárásának okait; Ren Boz, a fizikus még nem gyógyult fel, ezért nem idéztük meg tanúnak. Őt felelősség nem terheli.

Grom Orm észrevette, hogy Evda Nal székénél vörös fény gyulladt fel.

— Felhívom a Tanács figyelmét, hogy Evda Nal szeretne hozzáfűzni valamit a Ren Bozzal kapcsolatos közléshez.

— Kérem, hogy helyette én beszélhessek.

— Milyen alapon?

— Szeretem őt!

— Majd Mven Masz után beszélhet.

Evda Nal kioltotta a vörös fényt és leült.

Az emelvényen megjelent Mven Masz. Az afrikai nyugodtan, önmagát nem kímélve elmondotta, milyen eredményeket vártak a kísérlettől, elmondotta azt is, hogy valóban megjelent egy látomás, amelynek azonban ő maga sem hisz. A kísérlet végrehajtását nagyon ostoba módon elsiették, ennek oka a titkolózás és jogosulatlanság volt, s arra vezetett, hogy nem gondoltak külön feljegyző műszerekre, hanem a szokásos emlékezőgépekre számítottak, amelyeknek felvevő berendezései azonban már az első pillanatban elpusztultak. Hiba volt az is, hogy a kísérletet az űrállomáson hajtották végre. Az 57. műholdhoz egy régi planetáris gépet kellett volna hozzáerősíteniük, s erre kellett volna felszerelniük a vektor-orientáló műszereket. Mindebben ő, Mven Masz a hibás. Ren Boz a berendezéssel foglalkozott, de a kísérletnek a világűrben való végrehajtása teljesen a külső állomások vezetőjének hatáskörébe tartozott.