Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

Mintegy három óra telhetett el, s Erg Noor végre döntött. A Tantra görcsösen megrándult a trigger-motorok hatalmas lökéseitől. A csillaghajó futása már egy órája, majd két, három, négy órája állandóan lassult. A vezető szinte meg se mozdult, az embereken erőt vett a rosszullét. A félelmetes barna égitest eltűnt az elülső képernyőről, s átkerült a másodikra. A vonzás láthatatlan karmai továbbra is kinyúltak a csillaghajó után, s erejüket jelezték a készülékek. Az expedíció vezetője saját maga felé rántotta a fogantyút, a motorok megálltak.

— Kiszabadultunk! — suttogta megkönnyebbülten Pel Lin. A vezető lassan Linre vetette tekintetét:

— Nem! Csupán arról van szó, hogy üzemanyagkészletünk már csak a röppályán való futáshoz és a leszálláshoz elegendő.

— Most mit tegyünk?

— Várunk! Egy kicsit eltérítettem útjáról a csillaghajót. De még nagyon közel vagyunk a csillaghoz. Folyik a küzdelem a csillag vonzóereje és a Tantra csökkenő sebessége között. Hajónk most olyan sebesen repül, mint egy holdrakéta, s ha sikerül eltávolodnia a csillagtól, akkor a Nap felé haladunk. Igaz, ezzel utazásunk időtartama nagyon meghosszabbodik. Körülbelül harminc év múlva küldjük majd el a hívójelet, s újabb nyolc év kell majd, hogy segítség érkezzék…

— Harmincnyolc esztendő! — súgta Ber alig hallhatóan Ingrid fülébe.

Ingrid erősen megrántotta Ber kabátujját s elfordult.

Erg Noor hátravetette magát karosszékében, s a térdére tette a kezét. Mindenki hallgatott, csak a műszerek zümmögtek halkan. Egy másik, disszonáns és emiatt szinte fenyegetőnek tűnő dallam vegyült a navigációs műszerek behangolt zsongásába. A Vascsillagnak szinte fizikailag is érezhető hívása, fekete tömegének reális ereje üldözte a sebességét vesztő csillaghajót.

Nisa Crit arca égett, a szíve mind szaporábban vert, a leány szinte elviselhetetlennek érezte ezt a tétlen várakozást.

… Lassan múltak az órák. A központi vezérlőmű fülkéjében egymás után jelentek meg az expedíció most felébredt tagjai. A némán várakozók száma egyre növekedett, végül mind a tizennégyen együtt voltak.

A csillaghajó egyre csökkenő sebessége már kisebb volt a szökési sebességnél. A Tantra most már nem menekülhetett a Vascsillagtól. A hajó utasai megfeledkeztek az alvásról, az evésről, de nem hagyták el a vezérlőművet, hosszú, nehéz órákon át időztek mellette, s ezek alatt az órák alatt a Tantra menetiránya mind jobban eltorzult, végül a hajó a végzetes elliptikus röppályára tért. A Tantra sorsa most már mindenki előtt világossá vált.

Váratlan zokogás hangzott fel, mindenki összerezzent. Poor Hiss felpattant, s összevissza hadonászott. Eltorzult arca annyira felismerhetetlenné vált, hogy már nem is hasonlított a Gyűrű Korszakának emberéhez. Rémület, önmaga iránti szánalom és bosszúvágy törölte le a tudós férfi arcáról a gondolkozásnak még a nyomait is.

— Ő, igen, ő a hibás — kiáltotta zokogva Poor Hiss, s Pel Linre mutatott —, ez a fajankó, ez a tökfilkó, ez az agy velő nélküli féreg! — az asztronómus hangja elfulladt, ő maga pedig kutatta emlékezetében azokat a divatjamúlt szitkokat, amelyeket az ősapák használtak.

A mellette álló Nisa megvetően elhúzódott tőle. Erg Noor felállt.

— Ha szidja kollégáját, azzal egyáltalán nem segít a helyzeten. Régen elmúltak azok az idők, amikor valaki szándékosan hibát követett el. Ami pedig ezt az esetet illeti — Noor hanyagul elfordította a számológép fogantyúját —, amint látja, a számítási hiba valószínűsége itt 30 százalék. Ha ehhez hozzáadjuk azt az elkerülhetetlen depressziót, amely az ügyeletes szolgálat végén jelentkezik, valamint azt a megrendülést is, amelyet a csillaghajó hánykolódása okozott, akkor semmi kétségem sincs aziránt, hogy ön is, Poor Hiss, elkövette volna ugyanezt a hibát.

— S ön? — kiáltotta az asztronómus, de a hangján most már nem érződött olyan végtelen düh.

— Én — nem. Már volt alkalmam látni a közelben ugyanilyen szörnyűséget a 36. csillagexpedíción… Én vagyok a hibás, mert a csillaghajót az ismeretlen térségben magam szándékoztam vezetni, de nem voltam elég elővigyázatos, és csak egyszerű utasításokat adtam.

— Honnan tudhatta volna, hogy az ön távollétében erre a területre kerülünk? — kiáltott fel Nisa.

— Tudnom kellett ezt — válaszolta Erg Noor határozottan, és ezzel elhárította Nisa baráti segítségét —, de erről majd csak akkor lesz értelme beszélni, ha ismét a Földön leszünk…

— A Földön! — jajdult fel Poor Hiss, s még Pel Lin is elkomorodott. — Ilyesmit mondani, amikor minden elveszett, amikor már csak a pusztulás vár ránk!

— Nem pusztulás, hanem nagy és kemény harc vár ránk — hangzott Erg Noor határozott válasza. A vezető leült az asztal előtt álló székbe. — Üljenek le! A dolgunk nem sietős, amíg a Tantra másfél fordulatot meg nem tesz.

A jelenlevők szótlanul engedelmeskedtek, Nisa pedig össze-mosolygott a biológussal, és mosolya a helyzet egész reménytelensége ellenére is diadalmas volt.

— A csillagnak kétségkívül van bolygója, sőt feltételezésem szerint kettő is, ha az izográf görbülete után ítélünk. A bolygók, amint látják — s a vezető gyorsan papírra vetett egy pontos vázlatot —, minden bizonnyal nagyok, ennélfogva légkörük van. Egyelőre nem kell leszállnunk, még van bőven atomáris szilárd oxigénünk.

Erg Noor elhallgatott, hogy összegyűjtse gondolatait.

— A bolygó holdjává válunk, s majd a bolygó körül keringünk. Ha a bolygó légköre megfelelőnek látszik, s mi már elhasználtuk levegőkészletünket, a planetáris üzemanyag elegendő lesz arra, hogy leszálljunk, és hívójeleket adjunk le — folytatta. — Fél év alatt kiszámítjuk hajónk irányát, az eredményt közöljük a Zirdával, mentő csillaghajót kérünk, s ezzel megmentjük hajónkat.

— Ha megmentjük… — mondta Poor Hiss affektálva, de alig tudta visszafojtani újra fellángoló örömét.

— Igen, ha! — ismételte meg Erg Noor. — De ez a mi világos célunk. Minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy ezt a célt elérjük. Ön, Poor Hiss, valamint Ingrid végezzék el a szükséges megfigyeléseket, és számítsák ki a bolygók méreteit. Ber és Nisa a bolygók tömege alapján számítsák ki a szökési sebességet, s ennek alapján a pályasebességet, valamint a csillaghajó forgásának optimális rádiuszát.

Az űrhajósok megkezdték a készülődést az esetleges leszállásra. A biológus, a geológus és az orvos előkészítette a kutató robotállomást, hogy a kellő pillanatban ledobhassák, a szerelők behangolták a leszálláshoz szükséges lokátorokat és fényszórókat, s előkészítették a holdrakétát, hogy közlést továbbíthassanak a Földre.

Az átélt rémület és reménytelenség után a munka most különösen gyorsan haladt, s csak akkor szakadt meg egy kis időre, amikor a csillaghajó ingadozni kezdett a gravitáció örvényeiben. De a Tantra már oly erősen csökkentette sebességét, hogy ingadozása nem volt többé életveszélyes.

Poor Hiss és Ingrid megállapította, hogy két bolygóval van dolguk. Arról le kellett tenniök, hogy a külső bolygóhoz közeledjenek, mert ez a hatalmas, hideg, valószínűleg mérgező hatású vastag légkörbe burkolt bolygó pusztulással fenyegette őket. Márpedig ha maguk választják meg a halál nemét, akkor bizonyára mégiscsak jobb, ha a Vascsillag felületén égnek el, semmint elmerülnek az ammóniás légkör mélységében, miután hajójuk belevágódik az ezer kilométer vastagságú jégbe. Ugyanilyen félelmetes óriásbolygók voltak a Naprendszerben is: például a Jupiter, a Saturnus, az Uranus és a Neptunus.