Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

— Három óra múlva ellenőrizhetjük, amikor újra eljutunk ehhez a síksághoz. Felhívom figyelmüket arra, hogy az a bizonyos fém éppen azon a síkságon van, amelyet én is kiválasztanék a leszállásra… Pontosan oda dobjuk majd le televízió-állomásunkat. Állítsák be a lokátort hat másodperces előretartásra!

Az expedíció vezetőjének terve sikerült, a Tantra másodszor is végigfutotta háromórás röppályáját a sötét bolygó körül. Most, amikor a szárazföldi síksághoz közeledett, a csillaghajót a robot-állomás jelentése fogadta. Az űrhajósok szinte elbűvölten figyelték a felragyogó képernyőt. Kattanás hallatszott, a látósugár bekapcsolódott, s észrevétlenül mozogni kezdett, akár az emberi szem; kirajzolta a tárgyak körvonalait mélyen lent az ezer kilométeres sötét szakadékban. Kay Ber világosan maga előtt látta, hogyan forog az állomásnak ingaszerű feje, amint kibukkan szilárd páncélja mögül. Az önműködő űrállomás sugarától megvilágított területen — ahogyan a képernyő mutatta, és azonnal fényképezte is — sekély árkok, alacsony dombok, fekete, kanyargó vízmosások tűntek fel. A képernyőn most hirtelen egy hal alakú tárgy ragyogó körvonala suhant át, majd ismét elmerült abban a sötétségben, amelyet a fénysugár egy pillanatra elkergetett.

— Csillaghajó! — szakadt fel a sóhajtás egyszerre több szájból.

Nisa leplezetlen diadallal nézett Poor Hissre. A képernyő kialudt, a Tantra ismét eltávolodott a televíziós adótól, de Eon Thai, a biológus már rögzítette az elektronikus fényképfelvétel szalagját. A türelmetlenségtől remegő ujjaival beletette a szalagot a félgömb alakú képernyő vetítőjébe. A félgömb belső falai visszatükrözték a felnagyított képet.

Feltűntek egy csillaghajó orrának szivar alakú, ismerős körvonalai, a hajó farrésze, az egyensúlyozó berendezés magas gerince. Bármilyen valószínűtlen volt is a látvány, bármennyire elképzelhetetlen, bármennyire képtelen dolog ez a találkozás a sötétség bolygóján, de amit láttak, mégiscsak földi csillaghajó volt! Vízszintes helyzetben feküdt, ahogyan rendes leszállás után lenni szokott, hatalmas pillérek támasztották alá, s teljesen ép volt, mintha csak most ereszkedett volna le a Vascsillag bolygójára.

A Tantra a bolygóhoz való közelsége miatt most már igen gyors köröket írt le, s közben állandóan küldte jelzéseit, de ezekre nem kapott választ, így telt el néhány óra. A központi fülkében újra összejött az expedíciónak mind a tizennégy tagja. Ekkor Erg Noor, aki eddig gondolataiba merülten ült karosszékében, felállt.

— Az a szándékom, hogy leszállunk. Lehetséges, hogy testvéreinknek segítségre van szükségük. Az is lehet, hogy hajójuk megsérült, s nem juthat el a Földre. Ebben az esetben fölvesszük őket, átrakjuk hajónkra az anamezont, s megmenekülünk magunk is. Annak nincs értelme, hogy mentőrakétát küldjünk le. Üzemanyaggal úgysem láthat el bennünket, viszont annyi energiát használna el, hogy nem lenne mivel jelzést adnunk a Földre.

— S ha ők maguk is azért jutottak ide, mert nem volt elég anamezonjuk? — vetette fel a kérdést óvatosan Pel Lin.

— Ebben az esetben is meg kellett maradnia a planetáris iontölteteknek, hiszen nem használhatták el teljesen. Amint látják, a csillaghajó szabályos helyzetben van, tehát planetáris motorok segítségével szálltak le. Átvesszük az ion üzemanyagot, újra felszállunk, s mihelyt röppályánkra érünk, rögtön hívni fogjuk a Földet, s várjuk onnan a segítséget. Ha mindez sikerül, akkor mindössze nyolc év telik el. Ha pedig sikerül anamezont szereznünk, akkor mienk a győzelem.

— De hátha a planetáris üzemanyaguk nem iontöltet, hanem fotontöltet volt — aggályoskodott az egyik mérnök.

— Azt az üzemanyagot pedig a főmotorokban használhatjuk fel, ha a segédmotorokból áttesszük a csészés terelőket.

— Úgy látszik, ön már mindent végiggondolt — adta meg magát a mérnök.

— Most már csak azt kell megkockáztatnunk, hogy leszállunk a nehéz bolygóra, s vállalnunk kell az ott-tartózkodás kockázatát is — dörmögte Poor Hiss. — Szörnyű még rágondolni is erre a sötét világra!

— Ez a kockázat természetesen fennáll, de a kockázat megvan a mi jelenlegi helyzetünkben is, a veszély nagyságát leszállásunkkal aligha növeljük. Ez a bolygó pedig, amelyen a csillaghajó áll, nem is olyan rossz. Csak meg tudjuk óvni hajónkat!

Erg Noor egy pillantást vetett a sebességkiegyenlítő számlapjára, és gyorsan odalépett a vezérlőasztalhoz. Körülbelül egy percig állt ott az emelők és a vezérlőmű precíziós beállítói előtt. Hosszú ujjai oly gyorsan mozogtak, mintha egy zongora billentyűin futkosnának, a háta meggörbült, arckifejezése megkeményedett.

Nisa Crit odalépett az expedíció vezetőjéhez, bátran megfogta Erg Noor jobb kezét, és a saját, izgalomtól égő, sima bőrű arcához szorította. Erg Noor hálásan bólintott, megsimogatta a lány sűrű haját s felegyenesedett.

— Lemegyünk a légkör alsóbb rétegeibe s leszállunk! — mondotta hangosan, s bekapcsolta a jeladót.

Erős búgás szántott végig a hajón, mindenki a helyére rohant s beszíjazta magát a hidraulikus lebegőszékbe.

Erg Noor is átadta magát a karosszék lágy ölelésének; a szék a vezérlőasztal előtti nyilasból emelkedett ki. Felbúgtak a planetáris motorok, s a csillaghajó sivítva zuhant lefelé, az ismeretlen bolygó sziklái és óceánjai felé.

A lokátorok és az infravörös terelők végigtapogatták a lenti őshomályt, vörös fények ragyogtak fel a magassági skálán a 15000 méteres szám mellett. Nem kellett attól tartaniok, hogy a bolygón 10000 méternél magasabb helyek vannak, hiszen itt a víz és a fekete nap melege ugyanúgy végezte felületi egyengető munkáját, mint a Földön.

Az első körülrepülés alkalmával a bolygó nagy részén csupán jelentéktelen emelkedéseket találtak hegyek helyett; ezek a dombok alig voltak magasabbak, mint a Marson. A belső erők, amelyek hegyi képződményeket hoznak létre, nyilván beszüntették tevékenységüket, vagy e munkájuk megszakadt.

Erg Noor 2000 méterre állította a magasságszabályozót, s bekapcsolta a hatalmas fényszórókat. A csillaghajó alatt egy hatalmas óceán nyúlt a messzeségbe: a rémület igazi óceánja. Áthatolhatatlan sötétségű fekete hullámok tornyosultak, majd zuhantak alá ismeretlen mélységek felett.

A biológus megtörölte verítékes homlokát, s azon fáradozott, hogy felfogja készülékével a hullámokról visszaverődő fényfoltot; készüléke a visszaverő képesség, az albedo legkisebb ingadozását is megmutatta. A biológus meg akarta határozni a sötét tenger só-, illetve ásványtartalmát.

A víz fekete csillogását tompa sötétség váltotta fel, itt kezdődött a szárazföld. A fényszórók keresztező sugarai keskeny utat szántottak a sötétség falai között. Ezen az úton meglepő színek tűntek fel: a homok sárgája, a lejtős sziklák szürkészöldje.

A Tantra pontosan engedelmeskedve a gyakorlott kéznek, suhant a szárazföld fölött.

Erg Noor végre megpillantotta a keresett síkságot. Olyan alacsony volt, hogy nem lehetett fennsíknak nevezni. De azt biztosra vehette, hogy a sötét tenger esetleges dagálya vagy vihara nem érheti el ezt a síkságot, amely mintegy 100 méterrel volt magasabb a szárazföld mélyebben fekvő részeinél.