Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

A Tantra állandóan közeledett a csillaghoz. Tizenkilenc nap múlva megállapították a belső bolygó méreteit: nagyobb volt a Földnél. Igen közel volt a saját vasnapjához, s ezért őrült sebességgel haladt röppályáján, a bolygó egy esztendeje aligha volt több két-három földi hónapnál. A láthatatlan T-csillag minden bizonnyal eléggé felmelegítette fekete sugaraival ezt a bolygót, s minthogy a bolygónak légköre volt, bizonyára élet is van rajta. Ebben az esetben a leszállás különösképpen veszélyes…

Az az idegen élet, amely más bolygók feltételei közepette, a fejlődés más útjain, de a Világmindenségben mindenütt fehérjetestek formájában alakult ki, rendkívül káros volt a földi lakók számára. Azok a védőkészülékek, amelyek a szervezetet a káros szennyeződésekkel, a kórokozó baktériumokkal szemben oltalmazták, s amelyeket évmilliókon át bolygónkon kidolgoztak, hatástalanok voltak az élet idegen formáival szemben. Más bolygók élőlényeit ugyanilyen veszély fenyegette a mi Földünkön.

Az állati lét alaptevékenysége: gyilkolva felfalni, és felfalva gyilkolni, a különböző világok állatainak találkozásakor elszomorítóan meztelen kegyetlenséggel nyilatkozott meg. Elképzelhetetlen betegségek, villámgyorsan terjedő vészes járványok, a hihetetlen mennyiségben elszaporodó kórokozók, szörnyű ártalmak kísérték azokat a kutatókat, akik elsőkként jelentek meg olyan bolygókon, amelyeken ha ember nem is volt, de élet már létezett. De azok a világok is, amelyeket már gondolkozó lények népesítettek be, rengeteg kísérletet és előkészületet tettek, mielőtt csillaghajó útján közvetlen kapcsolatot létesítettek volna. A mi Földünkön, amely messze fekszik a Tejút központi, gazdag életű, sűrűn lakott övezeteitől, még nem voltak vendégek más csillagok bolygóiról, még nem jelentek meg más civilizációk képviselői. A Csillaghajózási Tanács csak nemrég fejezte be az előkészületeket, hogy a Kardhordó, a Hattyú, a Nagy Medve és a Paradicsommadár közel fekvő csillagairól vendégeket fogadhasson.

Erg Noort aggasztotta az, hogy esetleg ismeretlen élettel találkozik, s ezért elrendelte, hogy vegyék elő a jól elraktározott biológiai védőeszközöket.

A Tantra végül már ugyanolyan pályasebességgel futott, mint a Vascsillag belső bolygója, s megkezdte forgását e bolygó körül. A bolygó elmosódó, barna, hatalmas, véresen sötét csillag fényét visszaverő felülete, helyesebben a bolygó légköre csak az elektronikus invertorban volt látható. Az expedíció valamennyi tagja a készülékekkel foglalatoskodott.

— A felületi rétegek hőmérséklete a megvilágított részen 320 Kelvin fok!

— A tengely körüli forgási idő megközelítőleg húsz nap!

— A lokátorok vizet és szárazföldet jeleznek.

— A légkör vastagsága 1700 kilométer.

— A pontosan megállapított tömeg a Föld tömegének 43,2-szerese.

A jelentések szakadatlanul jöttek, s a bolygó jellege mindinkább világossá vált.

Erg Noor egyeztette a kapott számokat, s gyűjtötte az anyagot a röppálya adatainak kiszámításához. A földi tömeg 43,2-szerese azt jelentette, hogy a bolygó nagy volt. Vonzóereje a felszínhez lapítja az űrhajót. Az emberek enyvbe ragadt tehetetlen férgekhez válnak hasonlóvá…

Az expedíció vezetője visszaemlékezett a régi csillaghajókról szóló borzalmas, félig legendaszerű, félig igaz történetekre, amikor ezek a csillaghajók különböző okokból óriási bolygókra kerültek. Abban az időben a csekély sebességű, s kis hatóerejű üzemanyaggal dolgozó űrhajók gyakran elpusztultak. A motorok bőgtek, a hajó görcsösen rángatózott, s mert nem volt ereje, hogy szabaduljon, valósággal a bolygó felületéhez tapadt. A csillaghajó épségben maradt, de roppanva tört össze az emberek csontja. Leírhatatlan volt a rémület, amelyet a szaggatott jajkiáltásokban érkező búcsúközlemények továbbítottak…

A Tantra személyzetét mindaddig nem fenyegeti ez a sors, amíg a csillaghajó a bolygó körül forog. De ha le kell szállnia a bolygó felületére, akkor csak a nagyon erős emberek vonszolhatják majd a saját súlyuk terhét jövendő menedékhelyükön. Azon a helyen, amely évtizedekre rendeltetett nekik… Életben maradhatnak-e majd az új feltételek között? A nyomasztó súly terhe alatt, az infravörös nap örökös homályában, a sűrű légkörben? De akárhogy is, ez mégsem pusztulás, hanem a menekülés reménysége, más választásuk pedig nincs!

A Tantra a légkör határának közvetlen közelében futotta pályáját. Az expedíció tagjai semmiképp sem mulaszthatták el az alkalmat, hogy megvizsgálják ezt az eddig ismeretlen bolygót, amely viszonylag oly közel van a Földhöz. A bolygónak megvilágított — helyesebben felmelegített — része nemcsak abban különbözött a másik oldalától, hogy magasabb volt a hőmérséklete, hanem abban is, hogy hatalmas mennyiségű villamosság halmozódott itt fel, amely zavarta a csillaghajó hatalmas lokátorait is, s a felismerhetetlenségig eltorzította a hajó jelzéseit. Erg Noor úgy döntött, hogy bombaállomások segítségével meg vizsgálja a bolygót. Kivetették a fizikai állomást, s az önműködő űrállomás nemsokára jelentette, hogy meglepő mennyiségű szabad oxigén van a neonnitrogénes légkörben, vannak vízgőzök, és a hőmérséklet 12 fok

meleg. Ezek az adatok általában hasonlítottak a földi feltételekhez. Csupán a vastag légkör nyomása haladta meg a normális földi légnyomást 1,4-szeresen, s a vonzóerő volt két és félszer nagyobb a Föld vonzóerejénél.

— Itt lehetséges az élet! — mondta halványan elmosolyodva a biológus, amikor közölte a vezetővel az állomástól kapott adatokat.

— Ha van számunkra életlehetőség az ilyen komor és súlyos bolygón, akkor itt már valószínűleg él valaki, holmi kicsiny és káros élőlény!

Amikor a csillaghajó tizenötödik fordulatát tette, előkészítették a bombaállomást a nagy erejű televíziós adóval, de a második fizikai állomás, amelyet az árnyékos részre dobtak ki, amikor a bolygó 120 fokos fordulatot tett, eltűnt, anélkül, hogy egyetlen jelzést is adott volna.

— Elsüllyedt az óceánban — állapította meg Bina Led geológus, s bosszúsan összeharapta ajkát.

— A főlokátorral kell tapogatóznunk, mielőtt kidobjuk a robot-televiziót! Csak kettő van belőle!

A bolygó fölött keringő Tantra irányított rádiósugárnyalábot bocsátott ki, végigtapogatta a szárazföldek és a tengerek eltorzult, homályosan kivehető körvonalait. Hatalmas síkság körvonalai rajzolódtak ki, amely mélyen behatolt az óceánba, vagy inkább csaknem az egyenlítőnél elválasztotta a bolygó két óceánját. A csillaghajó cikcakkosan küldte ki sugarát, s egy 200 kilométer szélességű csíkot kutatott át. A lokátor képernyőjén hirtelen egy ragyogó pont villant fel. A szirénahang, amely valósággal végigkorbácsolta az űrhajósok idegeit, tanúsította, hogy a látvány nem volt csupán hallucináció.

— Fém! — kiáltott fel a geológus. — Nyílt lelőhely. Erg Noor a fejét rázta:

— Bár ez a felragyogás csupán egy pillanatig tartott, mégis megállapíthattam körvonalait. Ez a nagy darab fém vagy egy meteorit, vagy pedig…

— Egy űrhajó! — szólt közbe egyszerre Nisa meg a biológus is.

— A képzelet játéka csupán! — vágta el szavukat Poor Hiss.

— De lehet, hogy valóság — vetette ellen Erg Noor.

— A vita mindenképpen hiábavaló — mondta Poor Hiss, s nem akarta megadni magát. — Nem ellenőrizhetjük, hiszen nem szállunk le…