Ivan Jefremov - A Bika órája

Rodisz fáradtan ereszkedett a székre, és tenyerét néhányszór végighúzta az arcán és a haján, mintha mosakodna. Grif Rift némán feléje nyújtott egy talpas pohárban KMT-t, s az asszony hálás mosollyal elfogadta.

— Az előadás remekül sikerült! — mondta elégedetten Olla Dez, áttörve a méltatlankodó hallgatás gátját.

— Szégyen, gyalázat! A Föld emberei ne játsszanak hazug jeleneteket, és ne vetemedjenek csalásra! Nem hittük volna, hogy expedíciónk vezetője ilyen alávaló tettre képes! — mondta egymás szavába vágva Tivisza Henako, Menta Kor, Gén Atal és Tor Lik. Még a rendíthetetlen nyugalmú Div Szimbel is rosszallón nézett Fay Rodiszra. Neia Holly, Vir Norin, Szol Szain és Eviza Tanét viszont nem titkolta elragadtatását.

Fay Rodisz félretolta a poharat, felállt, és társaihoz lépett. Nagy, zöld szemének pillantása szomorú és határozott volt.

Magatartásom megítélése két csoportra osztotta önöket; talán éppen ez bizonyítja, hogy helyesen cselekedtem… Nem akarok mentegetőzni, hiszen magam is elismerem a hibát. Ismét ugyanazzal a kérdéssel állunk szemben, amellyel régen is oly sokszor találkoztak: beavatkozni vagy be nem avatkozni a fejlődés menetébe, vagy ahogy hajdan mondták, az egyes emberek, népek, bolygók sorsába. Kész receptek ráerőszakolása másokra bűn, de nem kisebb bűn nyugodtan nézni élőiényék, akár állatok, akár emberek millióinak szenvedését. A fanatikus vagy a saját nagyságától megszédült pszichopata habozás és lelkiismeret-fúrdalás nélkül mindenbe beleavatkozik, egyéni sorsokba, népek történelmi útjába, gyilkol az eszme nevében, amelyről az esetek túlnyomó többségében kiderül, hogy egy paranoiás ember agyának és beteges akaratának szüléménye. A mi világunk, a győztes kommunizmus világa, régen megszüntette azokat a szenvedéseket, amelyek a hatalom pszichikai eltévelyedéseiből és tudatlanságából erednek. Térmészetes, hogy mi valamennyien segítem szeretnénk azokon, akik még szenvednek. De hogyan kerüljük el a melléfogásokat, ha a harcban kénytelenek vagyunk alkalmazni a régi módszereket, a csalást, a titokzatosságot? Hát nem nyilvánvaló, hogy ha ezeket alkalmazzuk, egy szintre kerülünk azokkal, akiktől másokat meg akarunk menteni? Márpedig ha ugyanazon a színvonalon állunk, milyen jogunk van ítéletet mondani, hiszen elveszítjük a tudást. így tettem én is egy lépést a régi úton, s önök azt vetik a szememre, hogy amit tettem, megengedhetetlen.

Fay Rodisz leült az asztalhoz, szokása szerint tenyerébe támasztva az állát, és kérdőn végignézett a hallgató embereken.

Nem látta köztük Csedi Daant, kitalálta az okát, és a szeme ettől még szomorúbb lett.

— Vajon elvethettük-e teljesen a beavatkozást — kérdezte Grif Rift ha a társadalom gyermekkoruktól kezdve a fegyelem és öntökéletesítés útján vezeti az embereket? Enélkül senkiből nem válik ember. További lépés a nép közösségi életének, majd a népek, egy egész ország vagy bolygó életének tökéletesítése. Mi másnak nevezhetők ezek a szocializmus, a kommunizmus felé tett lépések, ha nem a tudás beavatkozásának az emberi kapcsolatok megszervezésébe?

— Igen, ez helyes, de csak ha belülről történik, nem kívülről — felelte Tor Lik. — Itt mi idegenek vagyunk, jövevények egy merőben más világból.

— Nem idegenek! Mi a Föld gyermekei vagyunk, és ők is azok! — kiáltott fel Neia Holly.

— Kétezer éven át a maguk útját járták, nélkülünk. Nincs jogunk hozzá, hogy most úgy tekintsük a tormansziakat, mint akik hozzánk tartoznak — vágott vissza Tivisza.

— Szabad egy biológusnak és antropológusnak ilyen felszínesen gondolkodnia? — kérdezte a homlokát ráncolva Eviza Tanét. — Kétezer évig nélkülünk, de milliókig velünk, és a legutolsó, a legnehezebb útszakaszon is, a barbárságtól és a feudalizmustól a VEK-ig! Miért idegenek hát? Ön talán elfelejtette, hogy az ember a csúcspontja a hárommilliárd évig tartó természetes kiválasztásnak, az életbenmaradásért vívott harcnak, ennek az infemónak, melynek titkát elsőként Darwin tárta fel? A gének révén történelmi átöröklés folytán össze vagyunk kapcsolva bolygónk egész állati létével, következésképp a tormansziak is. Vajon megtagadhatjuk eredetünket, ahogy számunkra ismeretlen okokból a Jan Jah mai lakosainak elődei tették annak idején? Ők régóta tudták, akárcsak mi, hogy az ember belemerült a gondolkodás, a felhalmozott információk nem érzékelhető óceánjába, amelyet a Megosztott Világ Korának nagy tudósa, Vemadszkij nooszférának nevezett. A nooszférában benne van a Föld színéről rég eltűnt emberek minden álma, sejtése, eszménye, a tudományos mégismérés módszerei, minden kor és nép művészeinek, íróinak, költőinek teremtő képzelete. Tudjuk, hogy a Föld embere a sa ját lelkivilágából merítette azt a hatalmas erőt, amely a kommunista társadalom felépítésében realizálódott: a csodálkozást és meghódolást a szépség előtt, a tiszteletet, a büszkeséget, az erkölcsiségbe vetett teremtő hitet, nem is beszélve az alapok alapjáról, a szerelemről. Az, hogy a tormansziak megszakítótták ezt a folytonosságot, természetellenes! Ezzel talán nem szegték meg a Nagy Gyűrű első törvényét, az információ szabadságát? Ha igen, akkor bizony jogunk van a legkeményebb beavatkozásra…

— Meggyőző! — mondta Szol Szain.

— S mégsem a régi módszerek igazolása! — szólt Tor Lik.

— Nem igazolása, már mondtam — felelte Fay Rodisz. — Képzeljünk el egy mérleget. Egyik serpenyőjébe dobjuk az egész bolygónak nyújtandó segítség lehetőségét, a másikba azt a hazug komédiát, amelyet én eljátszottam. Melyik lesz túlsúlyban?

— Nem vitás — helyeselt Menta Kor de a dolog lényege nem a jó és a rossz, az öröm és a bánat viszonyítása, mert ezeknek, mint tudjuk, csak nagyságuk abszolút, viszonyuk relatív. A veszély magvát én abban látom, hogy ha a hazugság és a megfélemlítés útjára lépünk, hol a határ, amelyen túl nem szabad mennünk?' Menta, maga nagyon pontosan megfogalmazta közös véleményünket — mondta a terembe váratlanul belépő Csedi Daan hazugságra hazugság a válasz, megfélemlítésre megfélemlítési kísérletek, s ezek elhárításához újabb csalások és megfélemlítések szükségesek, mindez pedig a félelem és a bánat megállíthatatlan lavinájaként zúdul lefelé.

Meggyőződésem, hogy az ellentmondás lényegét helyesen fogalmazta meg, de ezek az utolsó fokozatok egyelőre távoli absztrakciók — mondta Fay Rodisz.

A kék figyelőszem kialudt. A Jan-Jah bolygó hívta a „Sötét Láng”ot. Az űrhajón és a Négyek Tanácsának rezidenciáján kivilágosodtak a képernyők.

Csoio Csagasz egyenesen ült, karját keresztbe fonta a mellén, és mereven a földlakókra nézett.

— Engedélyezem a bolygó meglátogatását, vendégül látom önöket. Huszonnégy órán belül kijelöljük és előkészítjük az űrhajó leszállási helyét.

Fay Rodisz felállt, meghajolt. Ebbe a mozdulatába szemernyi kacér gúny vegyült.

— Köszönöm a Föld és űrhajóstársaim nevében. A leszállássál nem kell sietnünk. Előbb immunizáción kell átesnünk, nehogy behurcoljunk olyan kórokozókat, amelyek ellen önökben nincsenek ellenanyagok és magunkat is immunissá kell tennünk. Most, az engedély birtokában, föld —, víz- és levegőpróbát veszünk…

— Leszállás nélkül?

— Igen, erre a célra vannak rakétáink, amelyeket súrlódó rakétáknak hívunk. Úgy gondolom, tíz nap múlva készen állünk a leszállásra. Azonkívül… — Fay Rodisz egy pillanatra elhallgatott.