Ivan Jefremov - A Bika órája

— Látom, hogy a Föld emberei, de kitől kaptak parancsot, hogy így beszéljenek és nem másképp?

— Mi nem tudunk másképp beszélni — válaszolta Rodisz —, mi itt az emberiség egy kis részecskéje vagyunk. A Föld bármely embere ugyanígy beszélne, talán csak más szavakkal vagy világosabban fejezné ki magát.

— Emberiség? Az micsoda?

— Bolygónk lakossága.

— Vagyis a nép?

— A nép fogalmát nálunk a régi időkben használták, mielőtt a bolygó valamennyi népe egyetlen családba olvadt. De ha ezt a fogalmat használjuk, akkor a Föld egységes népe nevében szólunk.

— Hogy beszélhet a nép törvényes vezetői helyett? Hogyan fejezhet ki a szervezetlen tömeg, még inkább az egyszerű nép egységes és hasznos véleményt?

— Mit ért azon, hogy „egyszerű nép”? — kérdezte óvatosan Fay Rodisz.

— A lakosságnak azt a részét, amely nem alkalmas a magasabb tudomány művelésére, hanem csak újratermelésre és a legegyszerűbb munkára.

— Nálunk nincsen egyszerű nép, nincsenek tömegek és uralkodók. A törvény pedig az emberiség óhaja, amelyet a vélemények összegezése fejez ki. Erre a célra pontos gépeink vannak.

— Nem értem, milyen értéke van az egyének, korlátolt és illetéktelen személyek nézeteinek.

— Nálunk nincsenek illetéktelen személyek. Minden nagy kérdést milliónyi tudós tanulmányoz sok ezer tudományos intézetben. Az eredményeket a nyilvánosság elé tárják. Kisebb kérdések megoldásával a megfelelő intézetek foglalkoznak, sőt egyes emberek is, de ezt a munkát koordinálják a fő gazdasági ágak Tanácsai.

— De hát csak van legfelső irányító szerv?

— Nincs. Szükség esetén, rendkívüli körülmények közt, a hatalom valamelyik Tanács hatáskörébe kerül. Ilyen például a Gazdasági, az Egészségügyi, Becsület— és Jogügyi, a Csillag hajózási Tanács. Az intézkedéseket az Akadémiák ellenőrzik.

— Úgy látom, önöknél veszedelmes anarchia van, s kétlem, hogy a találkozás Jan-Jah népének hasznára válna. Megzavarhatnák boldog és nyugodt életünket… Nem engedélyezem a csillaghajó leszállását. Térjenek vissza anarchista bolygojukra vagy folytassák kóborlásukat a világegyetem mélységeiben!

Csoio Csagasz felállt, egész hosszában kiegyenesedett, és mutatóujját egyenesen Fay Rodiszra szegezte. A Négyek Tanácsának másik három tagja felpattant, kezét egyszerre felkapta, a tenyér élét előre fordítva, ami a Tormanszon a légteljesebb helyeslést és lelkesedést fejezte ki.

Fay Rodisz elsápadt, s ő is kinyújtotta a kezét a Földön szokásos csillapító mozdulattal.

— Kérem, gondolkozzék még néhány percig — mondta csengő hangon Csoio Csagasznak. — Kénytelen vagyok összeköttetésbe lépni bolygónkkal, mielőtt döntő lépésre szánnánk el magunkat…

— Lehullt az álarc a jövevények arcáról! — Csoio Csagasz színpadiasán társai felé fordult. — Miféle döntő lépésre? — Fenyegetőn összehúzta keskeny szemét.

— Az attól függ, mire ad engedélyt a Föld! Ha…

— De hogy tudnak összeköttetést teremteni? — vágott közbe türelmetlenül Csoio Csagasz. — Az imént elérhetetlen távolságról beszélt. Vagy mindez csalás?

— Mi még soha senkit sem csaptunk be. Végső esetben óriási energia felhasználásával, egyenes sugárral át lehet hatolni a téren.

Fay Rodisz társai meglepetten néztek össze. Csedi Daan szólni készült, de Grif Rift megszorította a vállát, szemével hallgatást parancsolt.

Olla Dez nyugodtan odalépett Rodiszhoz, és a négyek figyelme most a Föld újabb képviselőjére összpontosult. Olla odaadta Rodisznak az űrhajóban belső beszélgetésre használt közönséges mikrofont, és a televizofon keretét áthelyezte egy másik képernyőre a terem végében, ahol a csillaghajó személyzete a Földről hozott sztereofilmeket és eudoplasztikus előadásokat szokta nézni. A csillaghajósok előtt nem volt kétséges, hogy a két nő előre megbeszélt terv szerint cselekszik.

Fay Rodisz fogta a mikrofont, és hívni kezdte a Csillaghajózási Tanácsot. A földi nyelv rövid és dallamos szavai ráolvasásként hangzottak a tormansziak fülének. A négy férfi a lámpa fénykorén kívül maradt, Fay Rodisz nem láthatta sötét arcukat.

A képernyőn megjelentek a Föld emberei. A háromdimenziós ábrázolásban és természetes színekben egészen valóságosak voltak. A híradórészlet egy nagy termet mutatott, ahol valamelyik Tanács ülésezett.

Csedi Daan hirtelen kiszabadította a vállát Grif Rift ujjai közül.

— Aljas csalás! — mondta hangosan.

Fay Rodisz meg sem rezzent, előrehajolva és a Tormansz uraira függesztve a szemét, folytatta:

— Lefordítom a Földhöz intézett kérdéseimet Jan-Jah nyelvére! — S felváltva beszélt hol földi nyelven, hol tormanszul. — Tisztelt tanácstagok, kénytelen vagyok engedélyt kérni rendkívüli intézkedésekre. A Tormansz vezetői, meg sem kérdezve a közvéleményt, és a bolygó számos emberének kívánsága ellenére, téves és jelentéktelen okokra hivatkozva, megtagadták csillaghajónktól a leszállási engedélyt…

— Hazugság! Önök talán nem látták a planetáris adásokbán, mennyire háborog a nép, követeli, hogy ne engedjük leszállni a csillaghajót, hanem minden teketória nélkül semmisítsíik meg? — vágott közbe keményen Csoio Csagasz.

— Mi bekapcsolódtunk a maguk külön hálózatába, és mást láttunk — felelte higgadtan Rodisz, majd így folytatta: — Ezért engedélyt kérek, hogy eltörölhessük a bolygó színéről a fővárost — a zsarnoki oligarchia központját —, vagy planetáris altatást végezhessünk, személyi szelekcióval.

Csoio Csagasz leroskadt az asztal szélére, a másik három pedig hadonászva előrohant.

Olla Dez észrevétlenül előbbre tekerte az eudoplasztikus szalagot. A televizofon képernyőjén a Tanács elnöke beszélt energikusan, s felmutatott egy térképre. A Tanács tagjai bólógattak. A Tamasz jövendő kutatói részére tervezett gyakorló iskola felépítéséről folyt a vita. Messziről azonban azt lehetett hinni, hogy Fay Rodisznak adták meg az engedélyt.

— Hallatlan! Nem bírom tovább! — Csedi Daan kiszaladt a teremből, a fülkéjébe rohant, bezárkózott, és kegyetlenül szenvedett.

Gén Atal, Tivisza és Menta Kor utána indult, de Fay Rodisz parancsoló hangját hallva megálltak.

— Megkaptam az engedélyt a rendkívüli intézkedésekre. Kérem, gondolják meg még egyszer. Két órát várok. — Fay Rodisz megfordult, hogy kilépjen a fókuszból.

— Egy pillanat! — kiáltotta Csoio Csagasz. — Milyen intézkedésekre kapott engedélyt?

— Bármilyenre.

— És mit határozott?

— Egyelőre semmit. Várom válaszát.

Rodisz kikapcsolta a televizofon vonalát, a Tormansz urai csak titkos hálózatuk sötét képernyőjét bámulhatták. Nem jutott mindjárt eszükbe, hogy kikapcsolják az adójukat, és a földlakók néhány percig megfigyelhették vitájukat és kapkodó, ijedt mozdulataikat:

— A helyzet veszélyes! — mondta egy horgas orrú, kerek és dülledt szemű tormanszi férfi, akiről a földlakók később megtudták, hogy Gén Si, Csoio Csagasz első helyettese. — A jővevények hatalma kétségbevonhatatlan.

— Akárhogy hazudnak is, a csillaghajót kétségkívül felszerelték nagyerejű fegyverrel. Anélkül senki se vállalkozna távoli utakra, ismeretlen bolygók felé — mormogta Zetrino Umrog de ha egy csillaghajó leszáll egy bolygóra…

— Az egészen más! — mondta Csoio Csagasz, s valamit kiáltott. A képernyő elsötétült.