Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

A régi és az új eszmék harca különösen kiéleződött a Kettészakadás Századában, s ez arra vezetett, hogy a világ két táborra: a régi, kapitalista országok és az új, szocialista államok táborára oszlott, s mindkettőnek különböző gazdasági felépítése volt. Ebben az időben fedezték fel az atomenergia első fajtáit, s mert a régi világ védelmezői makacsul ragaszkodtak kiváltságos helyzetükhöz, ez csaknem az egész emberiség legnagyobb katasztrófájához vezetett.

Az új társadalmi rend győzelmét azonban már nem akadályozhatták meg, noha ezt a győzelmet késleltette a társadalmi tudat elmaradottsága. A világnak kommunista alapokon való átformálása elképzelhetetlen volt anélkül, hogy gyökeresen meg ne változtassák a gazdasági életet, meg ne szüntessék a nyomort, az éhséget és a gyötrően nehéz munkát. De a gazdaság megváltoztatása a termelés és az elosztás nagyon bonyolult irányítását követelte, márpedig az egyes emberek társadalmi tudatának nevelése nélkül ezt nem érhették el.

A kommunista társadalom nem hódított meg egyszerre minden népet és minden országot. A viszálykodásnak, különösképpen pedig annak a hazugságnak gyökeres kiirtása, amely a Kettészakadás Századában az ideológiai harc idején az ellenséges propaganda hatására felhalmozódott, gigászi erőfeszítéseket követelt. Hibákat is követtek el az új emberi kapcsolatok fejlődésének útján. Itt-ott felkelések lángoltak fel, amelyeket a múlthoz ragaszkodó, elmaradott elemek szítottak, akik ostoba módon a múlt feltámasztásával igyekeztek megtalálni a kivezető utat, amely az emberiség előtt álló nehézségek leküzdésére vezet.

Az élet új rendje azonban elkerülhetetlenül és feltartóztathatatlanul elterjedt az egész Földön, és a legkülönbözőbb népek s legkülönbözőbb fajok egyetlen, meghitt és bölcs családdá forrtak össze.

Így kezdődött meg a VEK, a Világ Egyesülésének Korszaka, amely a következő századokból állt: Az Országok Szövetsége, a Különböző Nyelvek Szövetsége, az Energiáért és Közös Nyelvért Vívott Harc századai.

A társadalmi fejlődés mindjobban meggyorsult, s minden újabb korszak gyorsabban haladt az előzőnél. Az ember hatalma a természet fölött gigászi lépésekkel jutott előre a fejlődés útján.

Amikor a régmúlt emberei utópisztikus képeket alkottak a szép jövendőről, arról álmodoztak, hogy az ember fokozatosan megszabadul a munkától. Az írók azt ígérték, hogy kevés — a köz javára végzett két-három órai — munka árán az ember biztosíthatja magának mindazt, amire szüksége van, és szabad idejében az édes semmittevésnek hódolhat.

Ezek az álmodozások onnan eredtek, hogy az ember utálta a régmúlt nehéz és kényszerű munkáját.

Ám az emberek nemsokára ráébredtek, hogy a munka voltaképpen boldogság, akárcsak a természettel vívott szakadatlan harc, az akadályok legyőzése, a tudomány és a gazdaság fejlesztésével összefüggő új meg új feladatok megoldása. Az embernek szüksége van a munkára, amely teljesen megfelel erejének, ez azonban alkotó munka, s összhangban áll vele született képességeivel és ízlésével, amely változatos, és időről időre változik is. A kibernetika — az automata vezetés technikája —, terén elért fejlődés, a nagy műveltség és képzettség, az emberek kitűnő testi edzettsége lehetővé tette az egyes foglalkozási ágak változtatását, új hivatás elsajátítását, s végtelen változatosságot adott a munkának, amelyben az ember mind nagyobb örömét lelte. Az egyte jobban fejlődő tudomány kiterjedt az egész emberi életre, s a természetben rejlő újabb titkok felfedezésének alkotó öröme elérhetővé vált rengeteg ember számára. A művészet nagy helyet foglalt el a társadalmi nevelésben és az élet alakításában. Ekkor elérkezett az emberiség egész történelmének legnagyobb korszaka, a Közös Munka Korszaka, amelyben a következő évszázadok különböztethetők meg: a Dolgok Egyszerűsítésének, az Átalakításnak, az Első Bőségnek és a Kozmosznak Százada.

A villamosság tömörítésének feltalálása óriási térfogatú akkumulátorok és tömör, de igen nagy teljesítő képességű villamosmotorok építésére vezetett, s az új korszak legnagyobb technikai forradalma volt. Az emberek már korábban megtanulták, hogy félvezetők segítségével összekössék a legbonyolultabb gyengeáramú hálózatokat, és önszabályozó kibernetikus gépeket alkossanak. A technika ötvösmunkához hasonló finom, magasrendű művészetté vált, s egyúttal kozmikus méretű erőket rendelt alá magának.

Ahhoz azonban, hogy minden embernek megadjanak mindent, szükséges volt lényegesen leegyszerűsíteni a mindennapi használati tárgyakat. Az ember nem volt többé a tárgyak rabja, s a részletekre kiterjedő szabványok kidolgozása lehetővé tette, hogy bármely használati tárgyat vagy gépet viszonylag kevés alkotóelemből készítsenek el, mint ahogyan az élő szervezet csodálatos sokfélesége tulajdonképpen a sejtek kevés változatára épül; a sejt fehérjéből, a fehérje proteinből épül fel, és így tovább. Megszüntették az emberi tápláléknak a korábbi évszázadokban tapasztalt, szinte hihetetlen tékozlását, s ez magában véve is biztosította embermilliárdok ellátását.

Az emberi társadalom a régmúltban rengeteg erőt áldozott hadigépek alkotására, hasznos munkát nem végző, óriási hadseregek fenntartására, politikai propagandára és talmi csillogásra; mindezt az erőt az élet szépítésére és a tudományos ismeretek fejlesztésére fordították.

Veda Kong intésére Dar Veter megnyomott egy gombot, s a szép történésznő mellett megjelent egy hatalmas földgömb.

— Azzal kezdtük — folytatta Veda —, hogy teljesen újra felosztottuk a Föld lakó- és ipari övezeteit…

A földgömbön látható barna csíkok a 30. szélességi fok mentén az északi és déli földgömbön városi települések egybefüggő láncolatát jelezték, ezek a meleg vizű tengerek partján, az enyhe éghajlati övezetben helyezkedtek el, ahol a telet nem ismerték. Az emberiség nem pazarolt többé óriási energiát arra, hogy fűtse a lakásokat a téli időszakban, sem pedig arra, hogy kényelmetlen ruhákat készítsen. A lakosság az emberi kultúra bölcsőjénél, a Földközi-tenger partján volt a legsűrűbb. A szubtropikus övezet a sarkvidéki jég felolvasztása után háromszorosára növekedett.

Az északi lakóövezettől feljebb mezők és füves pusztaságok végtelensége húzódik, és ezen háziállatok sokasága legelész.

Az északi félgömb déli részén és a déli félgömb északi részér, száraz és forró pusztaságok övezete terült el, amelyet azóta kertté varázsoltunk. Korábban itt hőelektromos erőművek övezete állt; a Nap energiáját gyűjtötték össze.

A trópusi övezetben összpontosul a növényi eredetű élelmiszerek és faanyag termelése, amely itt ezerszeresen előnyösebb, mint a hideg éghajlati övezetek. Az emberiség már régóta nem termel cukortartalmú növényeket, pontosabban azóta, hogy fölfedezték azt az eljárást, amellyel a szénhidrátokból, a napfényből és szénsavból lehet cukrot előállítani. Azt a kérdést még nem oldottuk meg, hogyan állíthatunk elő olcsó, nagyipari módszerekkel teljes értékű tápfehérjét, ezért a szárazföldön nagy fehérjetartalmú növényeket és gombát termesztünk, az óceánokban pedig óriási kiterjedésű mezőkön algákat termelünk. A tápzsírok mesterséges előállításának egyszerű módját a Nagy Gyűrű tájékoztatása alapján dolgoztuk ki; a legkülönbözőbb vitaminokat és hormonokat pedig bármilyen mennyiségben előállíthatjuk kőszénből. Az új világ mezőgazdasága megszabadult attól, hogy kivétel nélkül minden élelmiszert úgy termeljen, ahogy régen. Gyakorlatilag nincs előttünk semmiféle korlát a cukrok, a zsírok és a vitaminok termelésében. Csupán a fehérjék előállítása céljából vannak a szárazföldön és a tengeren óriási területeink. Az emberiség már régen megszabadult az éhség félelmétől, amely évezredeken át uralkodott rajta.