Stanislaw Lem - A Kudarc

— És azok a plusz programok.? Mi az az SG?

A japán felsóhajtott.

— Szimbólumok, nagyon régiek. Ismerősebbek önöknek mint nekem. S mint Sodorna, G mint Gomorra. Fájdalmas dolog. különösen az apostoli delegátusnak. Mélyen együtt érzek vele.

Amikor az űrhajó meghajtással repült, rendszerint mindenkinek jobb kedve lett a fedélzeten, de főleg a kantinban, mert legalább evés közben elfeledkezhettek szorongató gondjaikról. Kész felüdülés volt, hogy leülhettek az asztalokhoz, hogy körbejártak a tálak, normálisan tányérba lehetett merni a levest és pohárba kiönteni a sört, átadni egymásnak a sót, kiskanállal cukrot tenni a kávéba — egyszóval megszabadultak a súlytalanság kötelező szokásrendszerétől, mert ahogy ezerszer elmondták már az űrhajósok, a gravitáció kötelékeinek lehullása olyan kétes értékű szabadság, amely nemcsak az ember szokásait, hanem még a testét is nevetségessé teszi minden mozdulatnál. A szórakozott űrhajós olyan űrhajós, aki tetőtől talpig tele van kék foltokkal, fején púpok nőnek, pecsétes ruházatáról leolvasható, mit ivott aznap, fel-alá röpköd a kajütjében, az orra elől elszálló papírokra vadászva, ha pedig valami nagy csarnokba kerül, és nincs nála semmi elhajítható nehezék, olyan tehetetlen mint a csecsemő, mert hiába kapálózik, lógva marad a levegőben. Feledékeny űrhajósok ilyen szorult helyzetben a karórájukat hajítják el, és ha az nem elég, az övüket, pulóverüket, mert a newtoni mechanika törvényei kíméletlenek: ha egy mozdulatlan testre semmiféle erő nem hat, akkor el nem mozdul a helyéről, hacsak az akció és reakció elvét nem sikerül kihasználnia. Régebben, amikor még volt kedvük tréfálkozni, Harrach egyszer azt mondta, súlytalanságban könnyen el lehet követni a tökéletes gyilkosságot, és nincs az a bíróság, amely elítélhetné a gyilkost: a kiszemelt áldozatot valamilyen ürüggyel el kell kísérni a fürdőszobába, és amikor már levetkőzött, egy könnyed fricskával fellökni a levegőbe, de úgy, hogy se a mennyezetet, se a falat ne érhesse el — ott fog tekeregni a nyomorult, míg éhen nem hal, a bíróságnak pedig azt lehet mondani, hogy az áldozat azt kérte, vigyünk neki törülközőt, de sajnos elfeledkeztünk róla. Törülköző nélkül hagyni valakit nem bűntény, és mint ismeretes, nullum crimen sine lege: a büntető törvénykönyv valahogy elfelejtett intézkedni a súlytalanság bűnügyi következményeiről.

Mióta bevezették az új rendszabályokat, amelyeket Tempe „rendkívüli állapotnak” nevezett, vacsora közben sem javult meg a hangulat. Olyan némán ettek, mintha a kantin egy karthauzi kolostor refektóriuma volna. Nem is nagyon tudták, mit esznek, a gyomrukra bízták az egész ügyet, gondolatban ugyanis azt emésztették, amit Steergard délután közölt velük. Előadta az akciótervet, olyan halkan beszélve, hogy alig hallották. Aki ismerte, tudta, hogy ilyen jéghideg nyugalom akkor látszik rajta, amikor fortyog benne a harag.

— A meghívás csapda. Ha tévedek, és bár úgy lenne, akkor létrejön a kapcsolat. De semmi alapot nem látok az optimizmusra. Ha egy bolygón legalább száz éve űrháború folyik, lehetséges, hogy egy ország semleges maradt, de az nem lehetséges, hogy ez a semleges ország űrvendéget fogadhasson a hadviselő hatalmak beleegyezése nélkül. Az üzenet szerint beleegyeztek. Megpróbáltam a helyzetet megfordítani, vagyis feltételezni, hogy mi vagyunk az egyik quintai vezérkar, és választ kerestem a kérdésre, hogyan reagál ez a vezérkar a felhívásra, amelyet a betolakodó az egész lakossághoz intézett. Nos, ez a vezérkar már sok mindent tud a betolakodó harci erejéről. Tudja, hogy az űrben nem számolhatja fel, mert már megpróbálta a rendelkezésére álló módszerekkel — bár talán még nem mindegyikkel. Tudja, hogy a betolakodó nem kifejezetten agresszív, mert megpróbálta ugyan erődemonstrációval kikényszeríteni a kapcsolatot, de erejét a lakatlan holdon mutatta be, noha jóval kisebb eszközráfordítással szétverhette volna a jéggyűrűt, amely már úgyis majdnem szétesik. Tudja természetesen azt is, hogy ha nem éppen ő maga, egyedül vagy az ellenséggel időleges szövetségre lépve, de mindenesetre a Quinta a főbűnös a lunoklazma okozta katasztrófában; hangsúlyozom, hogy ezt biztosan tudja, hiszen nem lehet kozmikus méretű hadműveleteket folytatni kiválóan képzett tudósgárda nélkül. A vezérkar további gondolatmenetére már csak következtetni lehet. Mielőtt a tudomány úrrá lenne a gravitáción, már jóval korábban felismeri a tulajdonságait, még az olyan szélsőséges hatásait is mint a fekete lyukak. Az a mód, ahogyan éjszakai támadásukat visszavertük, meglepetés volt számukra. De ha vannak valamirevaló fizikusaik, azok rájönnek, hogy a bolygón az űrhajó számára öngyilkos hatású lenne a gravitációs védekezés vagy támadás. A relativisztikából nem vezethető le a sűrített gravitációs mező olyan konfigurációja, hogy a mezőt kibocsátó űrhajó önmagát is el ne pusztítsa a bolygóval együtt.

Szándékom az, hogy két leszállóegységet küldök a megjelölt területre, és feltételezem, hogy semmi bajuk nem fog történni. Ha a Quinta-lakók le akarják csalogatni a Hermészt a bolygójukra, akkor a leszállóegységek vissza fognak térni. Nem jöhetnek üres kézzel; valamilyen színjátékot rendeznek a számunkra, hogy felkeltsék a bizalmunkat és a kíváncsiságunkat. A vendégszerető Quinta-lakók kijelentik majd, hogy az igazi kapcsolat az, ha élőlények élőlényekkel találkoznak, nem pedig gépekkel. Ezt nemigen lehet cáfolni. Tehát ha a dolgok nagyjából úgy alakulnak, ahogy mondtam, a Hermész le fog szállni, és akkor dől el minden. Miután a leszállóegységeinket visszakaptuk — de nem vesszük fel őket a fedélzetre, mert a történtek után inkább vagyok százszor túl óvatos, mint egyszer óvatlan —, bejelentjük, hogy leszállunk náluk.

Áttérek az akció részleteire. A leszállóegységek kilövése után közepes hajtóerővel elindulunk a Quintától a Sexta felé. Előnyös számunkra, hogy a két bolygó hasonló oppozícióban van a naphoz képest. Szondáink már megvizsgálták a Sextát, és tudjuk, hogy légkör nélküli bolygó heves földrengésekkel, ezért nem használhatták fel sem betelepítésre, sem haditámaszpontok létesítésére. Az ottani szeizmikus viszonyok veszélyesebbek lennének mint az ellenség. Belépünk a Sexta árnyékába, és a Hermész, amely kilép onnan, messziről nézve szakasztott ugyanolyan lesz mint a mi űrhajónk. Közelről persze nem, de feltevésem szerint nem tesznek kárt benne, mielőtt belépne a légkörbe. Sziderisztikai szempontból már az ionoszférában megtámadhatnák, de nem hinném, hogy megteszik. Normális, sima leszállás után az űrhajó sokkal értékesebb zsákmány lesz mint egy roncs, azonkívül kevésbé tud kitérni a támadások elől, mint leszállás közben, amikor tűzoszlopon áll orral felfelé, tehát viszonylag könnyen manőverezhet vagy elmenekülhet.

Ennek a Hermésznek lesz rádió adó-vevője, lesz leszállórakétája, igaz, hogy csak egyszer használható. Velünk semmilyen közvetlen kapcsolatot nem fog tartani. Végezetül: attól függően, hogyan fogadják, megadjuk majd a választ.

— Sodorna és Gomorra? — kérdezte ekkor Arago.

Steergard hosszasan farkasszemet nézett a szerzetessel, aztán ingerültségét nem is leplezve, így válaszolt:

— Megmaradunk a Szentírás keretében, tisztelendő atyám. Csak visszanyúlunk az első kiadáshoz. Az új kiadás aktualitását vesztette, mert már többször is odatartottuk a másik orcánkat. További vita nem lesz. Tárgytalan, mivel nem mi választottunk az Ó— és Újszövetség között, hanem ők. A szolézer át van már állítva?