Stanislaw Lem - A Kudarc

— Szóval mi a bábhoz repülünk? — kérdezte. Egy ideje Mareknek kezdték szólítani, és most, maga sem tudta, miért, eszébe villant, nem a szerzetestől ered-e ez a név, aki, hozzá hasonlóan, tagja is a legénységnek, nem is.

— Nem tudjuk, mihez repülünk — felelte Arago. Lauger elégedettnek látszott a válasszal.

— Így van. Az élet születésére alkalmas bolygókat arról ismerjük fel, hogy a légkörük összetétele megfelelő. Ilyen bolygó sok ezer van a galaktikánkban. Ezekről katalógust készítettek, és mi kiválasztottunk belőle majdnem harmincat, amelyhez reményeket lehet fűzni.

— Tehát ahol értelmes élet létezhet?

— Az értelem csírájában még láthatatlan. Mikor beérik, kirepül az ablakból. Korábban kell odaérni. Honnan tudjuk, hogy az úticélunk megéri a fáradságot? A Quintáról van szó, ez a Hárpia Dzétájának ötödik bolygója. Van róla egy csomó adatunk.

— In dubio pro reo — mondta a dominikánus.

— És ki a vádlott ön szerint, atyám? — kérdezte Lauger, de megint nem várt válaszra, hanem folytatta: — Az értelem első kozmikus tünete a rádiózás. Sokkal előbb megjelenik mint a rádiócsillagászat. No, nem olyan nagyon sokkal. úgy száz évvel előbb. A rádiózó bolygókat akkor lehet fölfedezni, amikor az adóik összkapacitása már gigawattos nagyságrendű. A Quinta rövidhullámon és ultrarövidhullámon kevesebbet sugároz mint a napja. Élettelen bolygóhoz képest hihetetlenül sokat. Ha elektronizált bolygóra gondolunk, akkor olyan közepes mértékű a sugárzás, mert a nap zaj szintje alatt marad. De valami van ott, valami rádiózás, a küszöb alatt. Erre bizonyítékaink vannak.

— Közvetett bizonyítékok — helyesbítette az apostoli delegátus.

— Igaz, sőt még a többes szám is túlzás. Egyetlenegy közvetett bizonyítékunk van — bólogatott Lauger. — De ami még fontosabb, a Quintán pontszerű elektromágneses felvillanásokat észleltek, és az egyik ilyen felvillanást teljes felbontásban regisztrálta a Mars körül keringő két műhold spektroszkópja. Sokba került a Földnek ez a két műhold: miattuk indult el az expedíciónk.

— Atombombák? — kérdezte az ember, aki már belenyugodott, hogy Marek a neve.

— Nem. Inkább a bolygótechnika kezdetei, mert tiszta termonukleáris robbanások voltak. Ha a Quintán úgy mentek volna a dolgok, mint a Földön, akkor uránszármazékokkal kezdődött volna. Azonkívül a felvillanások csak a sarkkörön belül jelentek meg. Tehát az ottani Antarktiszon vagy Északi-sarkvidéken. Jégmezőket lehet így felolvasztani. De nem ebben van közöttünk a nézeteltérés — pillantott a dominikánusra. — Azon vitatkozunk, hogy az érkezésünkkel kárt okozhatunk-e nekik. Arago atya úgy véli, hogy igen. Én is így gondolom.

— Akkor miben nem értenek egyet?

— Szerintem a tét akkora, hogy megéri a kockázatot. Károk nélkül nem ismerhetjük meg a világot.

Már kapiskálta, miről is folyik itt a szó. Megfeledkezett róla, ki ő. Elkapta a régi hevület.

— Ön. ön, atyám. jobb meggyőződése ellenére repül velünk? — fordult egyenesen a paphoz.

— Természetesen — bólintott Arago. — Az egyház azok közé tartozott, akik ellenezték az expedíciót. Az úgynevezett kapcsolat trójai falónak bizonyulhat. Pandora szelencéjét nyithatja fel.

— Az atyát már megfertőzte a tervezet mitológiai szókincse — nevette el magát Lauger. — Euridiké, Jupiter, Hádész, Kerberosz. mindent a görögöktől loptunk. Csak a hajónkat inkább Argónak kellene nevezni, minket pedig pszichonautáknak. Nos, mi igyekszünk minél kevesebb kárt okozni. Ezért ilyen bonyolult az akció.

— Contra spem spero. — sóhajtott fel a szerzetes. — Mármint azt remélem, hogy nem lesz igazam.

Lauger nem reagált, más gondolatok foglalkoztatták.

— Mire a Quintát megközelítjük, legalább háromszáz év telik el, fedélzeti idő szerint. Ez azt jelenti, hogy már az ablak felső részében érjük el őket.

Csak nehogy annál is később! A manővereink másodperces csúszásai óriási gyorsulást vagy késedelmet jelenthetnek. Ami meg a károkat illeti. ön is tudja, atyám, hogy a technicizált civilizáció tehetetlen, bár nem stacionárius. Más szóval, nem könnyű letéríteni a pályájáról. Akármi történik is, nem az égből jött istenek szerepében fogunk ott leszállni. Nem primitív kultúrákat kerestünk, és a CETI-ben nincsenek asztroetnológusok.

Arago hallgatott, félig lehunyt szemhéjai alól nézett a fizikusra. A beszélgetés tanúja, összeszedve bátorságát, megkérdezte:

— És jó ez?

— Mi? — csodálkozott el Lauger.

— Nem létezőknek tekinteni azokat, akik nem észlelhetők. Ez az egyenlet csak praktikus szempontból helyes.

— Nevezhetjük ezt opportunizmusnak is, ha úgy tetszik — felelte hűvösen Lauger. — Olyan feladatot választottunk, amely végrehajtható. A kapcsolatablaknak van empirikus kerete, de van etikai indokolása is. Nem barlanglakóknak fogjuk feltálalni a huszonegyedik század tudását. De nem helyes, hogy fejedelmi többesben beszélek. Én részt vettem a terv elkészítésében, és azért vagyok itt, mert kapcsolaton a tudás cseréjét értem. Cserét. Nem gyámkodást, nem világjobbító kioktatást.

— És ha ott a gonosz uralkodik? — kérdezte Arago.

— Létezik univerzális gonosz? Egyetemes és mindenütt érvényes? — tamáskodott Lauger.

— Attól tartok, hogy létezik.

— Akkor azt kellett volna mondani, „non possumus, és nem venni tudomást a tervről.

— Én csak a kötelességemet teljesítem.

E szavakkal a pap felállt, fejet hajtott előttük, és kiment.

Lauger hátradőlt a fotelban, nehezen értelmezhető grimaszt vágott, úgy mozgatta a száját, mintha keserű ízt érezne, végül rezignáltan dünnyögte:

— Becsülöm azért, hogy mindig ki tud borítani. Mindennek szárnyakat ad. Vagy szarvakat. No, mindegy. Nem ezért akartam magával beszélni. Felderítőket küldünk ki a Quintára. Egy leszállásra alkalmas egységgel. A Hermésszel. Kilenc vagy tíz embert. A négy parancsnok személye már biztos. A többieket titkos szavazással jelöljük ki. Akar bekerülni az urnába?

Először meg sem értette.

— Hát leszállni a bolygóra.

Tűz csapott benne magasra. Hitetlenkedő, boldog elragadtatás. Lauger látta, hogyan ragyog fel a szeme, és figyelmeztette:

— Ha bekerül a neve az urnába, attól még nem biztos, hogy részt vehet a felderítésben. Nem a tudományos érdemeken múlik. A legnagyobb elméleti szakember is lehet gyáva nyuszi. Ide kemény emberek kellenek. Olyanok, akik semmitől sem törnek össze. Gerbert kiváló pszichonikus, pszichológus, lélekbúvár, de a bátorságot nem lehet laboratóriumban mérni.

Szünetet tartott.

— Tudod, hogy te ki vagy?

Elsápadt.

— Nem.

— Akkor megmondom. A birnami jégerdőben meghalt jó pár járótoronyvezető. Gejzírkitörésbe kerültek. Hivatásos gépvezetők voltak, a munkájukat végezték, egyik sem tudta, hogy a halálba megy. Két ember önként elindult megkeresni őket. Te ebből a kettőből vagy valamelyik.

— Honnan tudhatja.? Gerbert doktor azt mondta, hogy.

— Gerbert doktor meg az asszisztense hajóorvosok. Nagyon jó orvosok, de a számítógépekhez nem értenek. Úgy gondolták, ragaszkodniuk kell az orvosi titoktartáshoz, ha már nem sikerült azonosítani a feltámasztott személyt. Nem akartak pszichés traumát okozni, ezzel érvelnek. Az Euridikén lehallgatás nincs, de van egy törölhetetlen memóriaközpont. Csak hárman férhetünk hozzá, a parancsnok, a főinformatikus és én. Nem szólsz erről az orvosoknak, ugye?