Ivan Jefremov - A Bika órája

— Csedi súlyosan megsebesült. Csonttörések. Itt van a kórházban.

Eviza felsorolta a gyógyszereket és műszereket, amelyeket feltétlenül meg kell kapnia a „Sötét Láng”-ról. Ő Norinnal együtt rögtön elindul a város vezetőjéhez, hogy figyelmeztesse: a „Sötét Láng”-ról automata korongrepülő indul, és megbeszéli vele a leszállás helyét.

— Csedi öntudatán van?

— Alszik.

— Odamegyek.

Rodisz a tenyere élét mutatta (ezzel az összeköttetés végét jelezte), és hívta a csillaghajót.

Vir Norin és Eviza elment a város vezetőjéhez, nem messze a Központi Kórháztól, egy dombon álló nagy épületbe. Emberek százai jöttek-mentek a sötét, magas folyosókon. Az igazolványuk megtette a hatását. Beengedték őket a vezetőhöz, holott a főváros lakói még a titkáraihoz is csak több hónapi várakozás után jutottak be.

A hatalmas szoba, az óriási íróasztal a magas rangú tisztviselő fontosságát hangsúlyozta. A város vezetője — jól megtermett, ápolt és végtelenül nagyképű férfiú — karosszékben trónolt. Nehézkesen felállt, meghajolt, és újra visszaroskadt helyére, szótlanul helyet mutatva Vimek és Evizának az asztal előtt álló székeken.

Vir Nonn néhány szóval elmondta kérésüket. Hosszú hallgatás következett. A főtisztviselő az előtte fekvő iratokban lapozgatott, majd felemelte tekintetét, s a földlakók észrevették rajta azt a bárgyú gőgöt, amely hasonlóvá tette a többi „kígyós”-hoz.

— Különleges eset. Soha nem lőttek még automatákat a város fölé. Nem adhatok engedélyt.

— De az ilyenfajta sürgős küldemények már évezredek óta szokásban vannak a Földön. Teljesen veszélytelen! — nyugtatta meg Vir Nonn.

— S ha valami elromlik benne? Ha a korong olyan helyen zuhan le, ahol fontos személyek laknak…

— Értse meg, az lehetetlen!

— Mindegy. Meg kell kérdeznem a Négyek Tanácsát!

— Hát kérdezze meg! Emberéletről van szó!

A „kígyós” bosszús lett, mintha személyében a legfőbb hatalmat sértették volna meg.

— Még ha bátorkodom is közvetlen összeköttetésbe lépni, hogy jelentést tegyek, akkor sem kaphatom meg azonnal a választ. S nem vagyok biztos benne, hogy a döntés pozitív lesz.

Eviza felugrott, szikrázott a szeme. Vir Norin is felállt. Egymásra néztek, és hirtelen elnevették magukat.

— Igaz-e, hogy a magas rangú vezető személyek hivatottak felelős döntéseket hozni? — kérdezte halkan Eviza.

— Csakis ők!

— A törvényekben nincs szó automaták küldésének engedélyezéséről. De tiltó rendelkezés sincs, ugye?

A „kígyós” kissé zavarba esett.

— Ilyesmiről a törvény nem intézkedik, következésképpen tilos.

— Önt éppen azért nevezték ki, hogy előre nem látott helyzetekben döntsön. Másként miért lenne itt?

— Én azért vagyok itt, hogy megvédjem az állam érdekeit! — felelte gőgösen a „kígyós”.

Vir Norin Eviza vállára tette a kezét.

— Ne vesztegessük az időt. Ez csak egy korlátozott feladatkörre beprogramozott robot. Közönséges hangrögzítő is ellátná a feladatát.

A főtisztviselő fenyegetőn felállt. Az asztronavigátor a kezét nyújtotta feléje.

— Üljön le! Aludjon! Felejtse el!

A „kígyós” a karosszékbe huppant, lehunyta a szemét, feje oldalt billent. Eviza és Vir Norin kiment a szobából. A két titkárnőnek azt mondták, hogy főnökük a Négyek Tanácsával beszél.

— A pilóta nélküli korongrepülő engedély nélkül is le fog szállni — döntötte el a kérdést Vir Norin. — Tael majd talál helyet. Az automata annyi terhet hoz magával, amennyit csak elbír. Gyorsan az SDF-hez! Rodisz megállapodott Rifttel, Tael is vele van.

Tael és barátai egy kiszáradt kertben a Központi Kórháztól körülbelül egy kilométernyire állították fel a fény-irányjelzőt. A korongrepülő tizenhét perc alatt tette meg a csillaghajó és a Bölcsesség Központja közti távolságot. Eviza és Vir Norin magához vette a szükséges holmit, és futva a kórház felé indúlt. Tael csoportja pedig kirakta a neki küldött műszereket. Grif Riflt megígérte, hogy éjszaka újabb korongot küld.

Csedi eszméletlenül került a kórházba. Először az ágyakkal telerakott folyosón helyezték cl. Az ügyeletes orvos nem hitte el a „liláknak”, hogy a lány a Földről érkezett vendég. Túlságosan valószínűtlennek látszott, hogy éjnek évadján idehozzák, közönséges „rél” ruhában, ráadásul azzal, hogy egy utcai verekedésben sérült meg. Megvizsgálta a lányt, aki közben néhány szót mondott tiszta Jan-Jah nyelven, a hátsó félteke csengő hanglejtésével, így minden kétsége eloszlott. Megállapítása szerint a sebek halálosak, nem tudja megmenteni a lányt. Legyintett, nem tudta, hogy ugyanebben az időben az „uralkodó szeme” parancsot adott: azonnal kutassák fel Eviza Tanetet.

Erős akarata segítségével Csedi felbukkant a fájdalom és gyengeség vörös tengeréből. Sárga takaró alatt ruhátlanul feküdt a keskeny vaságyon, a csupasz vákuumos lámpa éles fényében. Az éles fény elviselhetetlennek tűnt, de a szomszéd ágyakon fekvő, sóhajtozó, lázálomban vergődő betegek közül senki sem törődött vele. Éjszaka sem ápolónő, sem orvos nem látogatta a betegeket. Az emberek magukra maradva kínlódták át a Tormansz hosszú éjszakáját.

Csedi tudta, hogy meghal, sorsára hagyták. Leküzdötte hiheteden fájdalmát és bódultságát, feltápászkodott, lelógatta lábát az ágyról, de újra elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, Eviza izgalomtól égő arcát pillantotta meg.

Átvitték egy üres műtőbe. Az ügyeletes orvos minden ízében remegve kísérte. Amikor Eviza meggyőződött róla, hogy a közveden veszély elmúlt, összeköttetésbe lépett Rodisszal és Vir Norbinál.

Ami ezután következett, beleértve az eredménytelen beszélgetést a „kígyóssal”, jó két órát rabolt el. Csedi aludt a műtőben. Amikor Eviza forgószélként berontott, vállán cipelve a táskát a szükséges preparátumokkal, a kórház egész orvosi kara együtt volt. Egy perccel később befutott Vir Norin. A sebészfőorvos idegesen járkált a műtő ajtaja előtt, megszokod a szobájából, ahol a nagy képernyőn Zet Ug és Gén Si felváltva követelt jelentést a földi vendégről. Eviza, akit Tael már figyelmeztetett, egy szót sem szólt a csillaghajóról küldöd segítségről. A kórházban azt hitték, hogy gyógyszerért szaladt haza vagy a társához.

Eviza bemosakodód, majd haladéktalanul hozzálátod a műtéthez. A Tormansz sebészei most tanúi lehettek a földi orvos különös technikájának. Eviza hosszanti vágásokkal bátian feltárta a sérült részeket, nagyon vigyázott, nehogy megsértse akár a kisebb idegszálakat vagy a nyirokedényeket is. Piros kapcsokkal összekapcsolta az eltöfi csontokat. Azután az egészműtéti területet ötször átitatta gyors hatású csont—, izom— és idegregeneráló oldattal, a vágásokat fekete kapcsokkal összekapcsolta. Újabb műszerrel a sebek szélét masszírozta, és sűrű bőrregeneráló folyadékot dörzsölt be. Ekkor felébresztette Csedit, s bőségesen megitatta valami tejszerű folyadékkal. Vir Norin nagyon óvatosan leemelte Csedit a műtőasztalról. A földlakók most nem törődtek a tormanszi illemmel, nem takarták le a beteget, nem bíztak a lepedő sterilségében. Az asztronavigátor kinyújtott karján vitte a teljesen meztelen Csedit a kis kórterembe. Letette a különleges, ezüstösen csillogó anyaggal letakart ágyra, és a keretre kifeszített áttetsző, könynyű anyaggal befedte. Csedi szürkéskék kilenclábúja már ott állt az ágy mellett. Rákapcsoltak egy több hengeres készüléket, amelynek a csöveit hozzáerősítették a bórához. Eviza Tanét a kemény díványon fekve könnyedén bal karjára könyökölve, jobb kezét a feje mögé téve pihent. A fejénél levő indikátort figyelte. Az indikátor vezetékei Csedi halántékához, nyakához, melléhez és csuklóihoz csatlakoztak.