William Gibson - Mona Lisa Overdrive

Számos törvény tiltotta és szabályozta az egyéni génállomány mesterséges úton történő reprodukálását, ugyanakkor viszont számos vitatott kérdés merült föl a konkrét jogalkalmazás terén…

Angie megállította a filmet, és utasította a házat, hogy játssza le újra az előző képsorokat. Fotók egy másik kriogenikus hűtőkamráról, amit ugyanaz a svájci cég épített, mint a Tessier-Ashpoolokét. Becker feltételezte, hogy a két létesítmény hasonlít egymásra, és Angie tudta, hogy igaza volt: azok a kör alakú, krómmal keretezett, fekete üvegajtók központi helyet foglaltak el az idegen emlékekben, erőteljesen totemikus felhanggal.

A film megint előre pörgött: zéró gravitációs munkálatok az orsó belső felületére tervezett építményeken, a Lado-Acheson napelemes energiarendszer installációja, az atmoszféra és a rotációs nehézségi erő stabilizálása… Becker a bőség zavarával küszködött, több órányi lelkendező, szervilis hangvételű dokumentációból válogathatott. A reakciója egy vad, elsöprő erejű montázs volt, amely valósággal lecsikarta az eredeti anyagról a felszínes lirizálást; elszigetelt munkások feszült, elcsigázott arcát vágta be a kaptárszerű nyüzsgést ábrázoló jelenetek közé a roppant gépezetek körül. Szabadpart gyorsított felvételen zöldült és virágzott ki, mesterséges hajnalok és szintetikus naplementék gyors egymásutánjában; buja, elszigetelt világ, amit tavak türkizkék ékkövei pettyeznek. Tessier és Ashpool előjöttek a nyitóceremóniára a Villa Straylightból, titkos tanyájukról az orsó csúcsán, érdektelen unalommal bámulták az általuk teremtett tájat. Itt Becker viszavett az iramból, és megint elmerült az aprólékos, megszállott elemzésben. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Marie-France a kamerák előtt mutatkozott; Becker elnyújtott, elgyötört fúgában derítette föl az arca síkjait, az asszony képének mozgása finom összhangban volt az érzéki háttérzenével, amely kígyóként tekergőzve merült fel és bukott alá a filmet kísérő statikus zörej folyamatos hullámaiba.

Angie megint megállította a filmet, kikelt az ágyból, az ablakhoz ment. Különös diadalmámort érzett, váratlan erőt és belső egységet. Hét évvel korábban, New Jerseyben egyszer már átélte ezt az érzést; akkor tudta meg, hogy mások is ismerik álombéli látogatóit, loáknak hívják őket, Isteni Lovasoknak, neveket adnak nekik, megidézik őket, és szívességekről alkudoznak velük.

Persze akkor sem volt minden egyértelmű és érthető. Bobby szerint az a Linglessou, aki meglovagolta Beauvoirt az oumphorban, és a mátrix Linglessouja két különálló entitás, sőt az előbbinek egyáltalán nincs is saját személyisége.

— Évezredek óta csinálják már — mondta —, táncolnak, dobolnak és behülyülnek tőle, de a cybertérben ezek a dolgok csak hét-nyolc éve jelentek meg.

Bobby hitt a régi cowboyoknak, akiket mindig meghívott egy italra a Gentlemen Loserben, ha Angie karrierje a Sprawlba vetette őket; márpedig ők makacsul azt bizonygatták, hogy a loák csak nemrég jelentek meg a rendszerben. A régi cowboyok nosztalgiával emlékeztek vissza azokra az időkre, amikor még csak a tehetségen és az idegeken múlt, hogy egy konzolzsoké sokra viszi-e; bár Beauvoir azt mondta volna, hogy a loákkal való tárgyaláshoz ugyanezekre a tulajdonságokra van szükség.

— De hozzám eljöttek — szállt vitába Angie. — Nekem nem kellett deck.

— Mert te egy eleven decket hordasz a fejedben. Apád műve…

Bobby elmagyarázta neki, hogy a régi cowboyok között általános egyetértés uralkodik, miszerint egy bizonyos napon a dolgok megváltoztak, de hogy hol és mikor, abban nem tudnak megállapodni.

A Változás Napja, így hívták, és Bobby egyszer elvitte Angie-t álruhában a Gentlemen Loserbe, hogy hallgassa meg, miket mesélnek; a Net biztonsági szolgálatának ideges alkalmazottjai végig a nyomukban voltak, de az ajtón nem engedték be őket. Angie-re akkor nem annyira a szövegük tett nagy hatást, hanem az, hogy a biztonságiak zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik. A Gentlemen Loser a cowboyok bárja volt, mióta a háborúban megszületett az új technológia, és az egész Sprawlban nem lehetett még egy olyan helyet találni, amit ilyen nagy számban látogatott volna a bűnözővilág krémje — ámbár amikor Angie ott járt, ehhez az elitizmushoz már régóta hozzátartozott az a kimondatlan szabály, hogy a törzsvendégek mind nyugalomba vonultak. A forró gyerekek már nem nyüzsögtek a Loserben, de akadtak közülük, akik időnként megjelentek — hallgatni és tanulni.

Most, a malibui ház hálószobájában Angie-nek eszébe jutott, mi mindenről beszéltek, a sztorik a Változás Napjáról, és tudta, hogy énjének egy része megpróbálja fedésbe hozni ezeket a történeteket, ezeket az emlékeket a saját múltjával, meg a Tessier-Ashpoolokével.

3Jane volt a rost, a Tessier-Ashpool házaspár a réteg. A születési dátuma hivatalosan ugyanaz volt, mint tizenkilenc testvérklónjának. Becker hangvétele még fűtöttebbé és mániákusabbá vált, amikor 3Jane császármetszés útján napvilágot látott a Villa Straylight műtőjében; őt is béranya hordta ki. A kritikusok mind egyetértettek: 3Jane volt Becker ösztönző tényezője. 3Jane születése után a dokumentumfilm fókusza finoman áthelyeződött, intenzitása megváltozott, a megszállottság sejtelme fokozódott — ami nem egy kritikus véleménye szerint a bűntudat kifejeződése volt.

3Jane lett a fókusz, a perverz aranytelér a család gránittömbjében. Nem, gondolta Angie, inkább ezüst: sápadt és holdkóros. Miközben egy kínai turista fényképét elemezte 3Jane-ről és két lánytestvéréről egy szabadparti szálloda úszómedencéje mellett, Becker ismételten visszatért 3Jane szemére, keskeny kulccsontjára, törékeny csuklóira. Fizikailag a nővérek azonosak, 3Jane-t azonban valami informálja, és ennek a homályos természetű információnak a megragadása lett Becker művének központi témája.

Szabadpart prosperál, ahogy a szigetvilág egyre terjeszkedik. Bankközpont, bordély, adattár, semleges terep a hadakozó mamutvállalatoknak: az orsó egyre összetettebb szerepet játszik az orbitális történelemben, miközben a Tessier-Ashpool Rt. újabb fal mögé vonul vissza, amit ezúttal leányvállalatokból épít. Marie-France neve rövid időre felmerül egy genfi szabadalmi perrel kapcsolatban, amely a mesterséges intelligenciák létrehozása terén elért eredményekre vonatkozik, és első ízben derül fény rá, milyen hatalmas beruházásokat eszközölt a Tessier-Ashpool Rt. ezen a kutatási területen. A család ismét tanúbizonyságot tesz különleges képességéről, hogyan tűnjön el a nyilvánosság elől, majd újabb homályos időszak következik, ami Marie-France halálával ér véget.

Egyes makacs pletykák gyilkosságot emlegetnek, ám az ügy kivizsgálására tett minden kísérlet zátonyra fut a család vagyonán és elszigeteltségén, politikai és pénzügyi kapcsolataik elképesztően messzire terjedő hálózatán.

Mikor másodjára nézte meg Becker filmjét, Angie már tudta, ki ölte meg Marie-France Tessier-t.

Reggel kávét főzött magának a sötét konyhában, aztán leült egy székre, és a tengerparti fövény halovány csíkját nézte.

— Continuity.

— Hello, Angie!

— Tudod, hogyan lehet elérni Hans Beckert?

— Megvan a párizsi ügynökének a telefonszáma.

— Csinált valamit az Antarktisz óta?

— Tudomásom szerint nem.

— És azt egész pontosan mikor forgatta?

— Öt éve.

— Köszönöm.