Joanne Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly

Harry Potternek volt néhány nem mindennapi tulajdonsága. Először is, szívből utálta a nyári vakációt. Másodszor: vágyott rá, hogy elvégezhesse a házi feladatát, de ezt csak titokban, éjnek idején tehette. És végül: Harry Potter varázsló volt.

Lassan éjfélre járt az idő. Harry az ágyán hasalt, a sátor módjára fejére húzott takaró alatt. Egyik kezében elemlámpát, a másikban sastoll pennát szorongatott, s orra előtt, a párnának támasztva nagyalakú, bőrkötéses könyv állt (Bathilda Bircsók A mágia története című műve). A penna hegye lassan lefelé vándorolt a margó mentén. Harry homlokráncolva kutatott valamiféle használható információ után a Miért volt reménytelen vállalkozás a 14. századi boszorkányüldözés? címmel írandó házi dolgozatához.

A sastoll megpihent egy érdekesnek tűnő bekezdés elejénél. Harry megigazította kerek szemüvegét, közelebb tolta a lámpát a könyvhöz, és figyelmesen olvasni kezdett:

Varázstalan embertársaink (közismert nevükön a muglik) a középkorban roppantul féltek a mágiától, viszont meglehetősen nehezen ismerték fél azt. Azon ritka alkalmakkor, amikor sikerült elfogniuk egy-egy igazi boszorkányt vagy varázslót, az illetőt abban a hiszemben égették el a máglyán, hogy ily módon az ő életét is kiolthatják. Az elítélt boszorkány vagy varázsló ilyenkor rendszerint elvégzett egy egyszerű hőhűtő bűbájt, majd jajveszékelve gyötrelmet színlelt, pedig csupán kellemes csiklandozást érzett. Vadóc Wendelin például annyira élvezte a „máglyahalált”, hogy különböző álöltözetekben összesen negyvenhétszer adta magát muglikézre.

Harry a foga közé szorította a pennát, és tintát-pergament húzott elő a párna alól. Óvatosan lecsavarta a tintásüveg kupakját, megmártotta a tollat, és írni kezdett. Időnként szünetet tartott és fülelt, tudta, hogy ha a Dursley család valamelyik tagja vécére menet meghallaná a toll sercegését, akkor a szünidő hátralevő részében valószínűleg a lépcső alatti gardróbban kuksolhatna.

Arról, hogy Harry megutálta a nyári vakációt, egyedül a Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley család tehetett. Vernon bácsi, Petunia néni és fiuk, Dudley muglik voltak, s igencsak középkorias felfogást vallottak a mágiáról. Harrynek rajtuk kívül nem volt más élő rokona. Édesszülei — egy boszorkány-varázsló házaspár — régen meghaltak, s a Dursley-házban még a nevük említése is tilos volt. Petunia néni és Vernon bácsi sokáig azt hitték, hogy szigorral és sanyargatással elnyomhatják Harryben az öröklött varázslóhajlamot. A módszer azonban — nagy bosszúságukra — nem vált be, s Harry immár két esztendeje a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója volt. Azóta Dursleyék attól rettegtek, hogy környezetük tudomást szerez nevelt fiuk hajlamáról, de a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy a vakáció első napján elkobozták Harry könyveit, varázspálcáját, üstjét, seprűjét, és megtiltották neki, hogy a szomszédokkal érintkezzen.

A tankönyvek hiánya komoly gondot okozott Harrynek, hiszen roxforti tanáraitól rengeteg házi feladatot kapott a szünidőre. Egyik dolgozatát — egy különösen macerás értekezést a zsugorító főzetekről — legellenszenvesebb tanára, Piton professzor utasítására kellett megírnia. Pitonról tudta, hogy boldog lenne, ha büntetést sózhatna a nyakába. Erre semmiképp sem adhatott neki ürügyet, ezért már a vakáció első hetében elszánta magát a cselekvésre. Egy ízben, mikor a Dursley család testületileg kivonult a kertbe megcsodálni Vernon bácsi új céges autóját (jó hangosan csodálták, hogy a szomszédnak is feltűnjön), Harry kihasználta az alkalmat, tűvel kinyitotta a lépcső alatti gardrób zárát, és kilopott néhány könyvet. A becses zsákmányt a szobájában rejtette el. Úgy vélte, ha nem hagy tintafoltokat a lepedőn, talán nem fog feltűnni Dursleyéknak, hogy éjszakánként mágiát tanul.

Mostanság mindenképp el akarta kerülni az összetűzést nagybátyjával és nagynénjével, mivel már amúgy is kihúzta náluk a gyufát: még egy hete sem volt otthon, amikor egyik varázslótársa hívta telefonon.

Ron Weasleynek, aki Harry egyik legjobb barátja volt a Roxfortban, minden rokona varázsló volt. Ennél fogva sok olyan dolgot tudott, amit Harry nem, telefont viszont épp akkor használt először. Harry balszerencséjére aznap Vernon bácsi ért oda előbb a készülékhez.

— Tessék, Vernon Dursley beszél.

Véletlenül épp Harry is ott volt a szobában, mikor meghallotta Ron hangját, megdermedt.

— HALLÓ? HALLÓ? HALL ENGEM? HARRY — POTTERREL — SZERETNÉK — BESZÉLNI!

Ron olyan hangosan kiabált, hogy Vernon bácsi összerezzent ijedtében. Eltartotta fülétől a kagylót, dühösen meredt rá. — KI BESZÉL? — bömbölte, — KI MAGA?

— RON — WEASLEY! — Ron úgy üvöltött, mintha ő és Vernon bácsi egy futballpálya két végében állnának. — HARRY — EGYIK — BARÁTJA — VAGYOK — AZ ISKOLÁBÓL!

Vernon bácsi megfordult, és apró szemét a döbbent Harryre meresztette.

— ITT NEM LAKIK SEMMIFÉLE HARRY POTTER! — kiabálta, s most már kartávolságnyira tartotta magától a kagylót, mintha attól félne, hogy az felrobban. — FOGALMAM SINCS, MIFÉLE ISKOLÁRÓL BESZÉL! SOHA TÖBBET NE TELEFONÁLJON IDE! HAGYJA BÉKÉN A CSALÁDOMAT!

Azzal visszadobta a kagylót a telefonkészülékre, olyan undorral, mintha egy mérges pókot lökne el magától. Ezután a Dursley-házban elhangzott rendreutasítások egyik legdurvábbika következett.

— HOGY MERED MEGADNI EZT A TELEFONSZÁMOT OLYAN EMBEREKNEK, AKIK… AKIK OLYANOK, MINT TE!? — üvöltötte Vernon bácsi, nyálesőt zúdítva Harry arcába.

Ron valószínűleg érezte, hogy bajba sodorta Harryt, mert nem telefonált többet. Harry másik legjobb roxfortos barátja, Hermione Granger sem jelentkezett. Harry gyanította, hogy Ron beszélte le Hermionét a telefonálásról. Hermione, aki a legokosabb növendékboszorkány volt Harry évfolyamában, mugli családban nevelkedett, vagyis tudta használni a telefont, és elég sütnivalója lett volna ahhoz is, hogy ne említse a Roxfortot.

Öt hosszú héten át egyik varázslóbarátjáról sem érkezett hír. Úgy tűnt, ez a nyár is ugyanolyan csapnivaló lesz, mint az előző volt, bár egyetlen pozitív változás azért történt tavaly óta: Harry engedélyt kapott rá, hogy éjszakára kiengedje baglyát, Hedviget — persze meg kellett esküdnie, Hogy nem küld vele levelet barátainak. Vernon bácsi azért adta be a derekát, mert Hedvig szörnyű ricsajt csapott, ha éjjel-nappal a kalitkájában kellett gubbasztania.

Harry befejezte a Vadóc Wendelinről szóló bekezdést, és újra hallgatózott. A sötét ház csendjét csak pufók unokatestvére, Dudley távoli, morgós horkolása törte meg. Nagyon késő lehetett. Harrynek szúrt a szeme az álmosságtól. Majd holnap éjszaka befejezi a dolgozatot…

Rácsavarta a kupakot a tintásüvegre, előhúzott egy régi párnahuzatot az ágy alól, abba belepakolta a zseblámpát, A mágia történetét, a dolgozatot, a pennát és a tintát, majd kimászott az ágyból, és bedugta a csomagot a padló egyik meglazult deszkája alá. Azután felállt, kinyújtóztatta tagjait, és ránézett az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra foszforeszkáló számlapjára.

Mikor látta, hogy éjjel egy óra van, kissé összeszorult a torka. Már egy teljes órája tizenhárom éves volt, és észre sem vette…