Joanne Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly

— …a felhívás hangsúlyozza, hogy Black rendkívül veszélyes. Aki látja őt, azonnal jelentse a megadott telefonszámon.

— Nem is kellene kommentár, úgyis lerí róla, miféle — morogta Vernon bácsi, és újsága fölött a szökevény arcképére bámult. — Nézzétek, Milyen koszos és ápolatlan! Nézzétek meg a haját!

A bácsi sötét oldalpillantást vetett Harryre, akinek a lobonca miatt ugyancsak folyton bosszankodott. Pedig a képernyőn látható ösztövér alak könyékig lelógó, összecsomósodott hajgubanca láttán Harry kimondottan jólfésültnek érezte magát.

A tévében változott a kép.

— A Földművelésügyi Minisztérium ma kiadott rendelete szerint…

Vernon bácsi dühösen meredt a hírolvasóra.

— Várjunk csak! — fortyant fel. — Meg se mondják, honnan szökött meg!? Lehet, hogy az az őrült itt sétál az utcánkban!

A girhes, lóarcú Petunia néni nyomban megpördült a tengelye körül, és szemét meresztve kibámult a konyhaablakon. Harry tisztában volt vele, hogy nagynénje boldog lenne, ha felhívhatná a rendőrségi számot. A néni betegesen kíváncsi volt, s a fél életét azzal töltötte, hogy a szomszédságban lakó közönséges polgárok után leskelődött.

Vernon bácsi nagy, vörös öklével az asztalra csapott.

— Mikor tanulják meg végre — horkant fel —, hogy az ilyen alakoknak bitófán a helyük?

— Ahogy mondod — bólogatott Petunia néni, s közben egy pillanatra se vette le a szemét a szomszédasszony babkaróiról.

Vernon bácsi elöblítette teáscsészéjét, és az órájára nézett.

— Indulnom kell, Petunia. Marge vonata tízkor érkezik.

Harry gondolatait, melyek eddig valahol az emeleten, a seprűkarbantartó készlet körül keringtek, ez a mondat visszarángatta a földre.

— Marge néni? — fakadt ki kétségbeesetten. — Csak nem… csak nem jön ide vendégségbe?

Marge néni Vernon bácsi nővére volt. Harryt nem fűzte hozzá vérrokonság (Petunia és Harry néhai édesanyja voltak testvérek), mégis nénikéjeként kellett emlegetnie őt. Marge néni vidéken lakott, s háza tágas kertjében buldogokat tenyésztett. Csak nagy ritkán tűnt fel a Privet Drive-on — nem szívesen hagyta magukra drágalátos kutyáit —, de minden látogatása keserű emlékeket hagyott Harryban.

Mikor Dudley ötödik születésnapját ünnepelték, Marge néni sétabotjával sípcsonton vágta Harryt, mert nem tudta elviselni, hogy mindenben okosabb Dudleynál. Pár évvel később a néni karácsonykor állított be, Dudleynak egy komputervezérlésű robotot ajándékozott, Harrynek egy doboz kutyakekszet… Legutóbbi látogatására egy évvel az első roxforti levél érkezése előtt került sor. Harry akkor véletlenül rálépett a néni kedvenc kutyája, Marcang lábára. A felbőszült eb addig kergette őt, amíg fel nem mászott egy fára, de azután sem tágított — Marge néni csak jóval éjfél után volt hajlandó visszahívni. Dudleynak évek múlva is potyogtak a könnyei a nevetéstől, ha eszébe jutott a jelenet.

— Marge egy hétig marad nálunk — vetette oda Harrynek Vernon bácsi, majd fenyegetően felemelte kövér mutatóujját.

— Jut eszembe: jó lesz, ha tisztázunk egy-két dolgot, mielőtt elindulok érte.

Dudley elvigyorodott, és kivételesen levette tekintetét a képernyőről. Ha Vernon bácsi dörgedelmeket zúdított Harryre, az minden tévéműsornál szórakoztatóbb volt számára.

— Először is — fogott bele a bácsi —, vigyázz a szádra, ha Marge-dzsal beszélsz.

— Rendben — morogta bosszúsan Harry. — Feltéve, hogy ő is vigyáz a szájára, mikor velem beszél.

Vernon bácsi eleresztette füle mellett a választ.

— Másodszor — folytatta —, mivel Marge nem tud a beteges dolgaidról, nem akarok semmiféle… furcsaságot látni, amíg itt van. Embereld meg magad, világos?

— Rendes leszek, ha ő is az lesz — sziszegte fogcsikorgatva Harry.

— Harmadszor… — Vernon bácsi gonosz kis szeme keskeny réssé szűkült nagy, lila arca közepén. — Marge úgy tudja, hogy te a Szent Brútusz Szigorított Javítóintézet növendéke vagy…

— Micsoda!? — csattant fel Harry.

— …és te is ezt fogod mondani neki, különben baj lesz.

Harry villogó szemmel, holtsápadtan meredt Vernon bácsira. Azt hitte, lidérces álomba csöppent. Marge néni egyhetes látogatásra érkezik — ennél még a bácsi lyukas zoknija is szebb születésnapi ajándék lett volna.

Vernon bácsi feltápászkodott a székéből.

— Akkor én indulok is a pályaudvarra. Velem jössz, Dudlicsek?

— Nem — felelte Dudley, s mivel a kioktatásműsor véget ért, ismét a képernyő felé fordult.

— Dudlusnak még ki kell csinosítania magát — duruzsolta Petunia néni, és megsimogatta fia szőke sörtéit. — A mama vett neki egy szép új csokornyakkendőt.

Vernon bácsi megveregette Dudley húsos vállát.

— Hát akkor, nemsokára jövünk — bólintott, és kiment a konyhából.

Harrynek, aki eddig a döbbenettől kábultan ült a székén, most támadt egy ötlete. Letette a megkezdett pirítóst, felpattant, és kiment az előszobába.

Vernon bácsi addigra belebújt autóskabátjába.

— Te nem jöhetsz velem — morogta, mikor megpillantotta unokaöccsét.

— Nem is akarok — legyintett Harry. — Csak kérdezni szeretnék valamit.

Vernon bácsi gyanakvó pillantást vetett rá.

— A Rox… szóval az iskolában a harmadévesek néha lemehetnek a közeli faluba — folytatta Harry.

— Na és? — Vernon bácsi leakasztotta a kocsikulcsokat az ajtó melletti kampóról.

— De ahhoz alá kell íratni otthon egy engedélyező nyilatkozatot — hadarta Harry.

Vernon bácsi szája körül gonosz félmosoly jelent meg. — És mi okom volna rá, hogy aláírjam azt a nyilatkozatot?

Harry óvatos támadást indított.

— Elég nehéz lesz elhitetni Marge nénivel, hogy tényleg abba a Szent Szigorú izébe járok…

— A Szent Brútusz Szigorított Javítóintézetbe! — kiabálta Vernon bácsi, s Harry elégedetten nyugtázta, hogy hangjában rémület csendült.

— Igen, oda. — Harry higgadtan nézett vöröslő képű nagybátyja szemébe. — Szóval nehéz lesz megjegyezni ezt a bonyolult nevet. És persze meggyőzően kell játszanom a szerepet. Mi lesz, ha véletlenül elszólom magam?

— Akkor szíjat hasítok a hátadból! — ordította Vernon bácsi, és felemelt ököllel megindult Harry felé. A fiú azonban nem hátrált meg.

— Attól még Marge néni nem fogja elfelejteni, amit esetleg elkotyogok neki.

Vernon bácsi megtorpant, s most ott állt felemelt ököllel és csúf, szürkéslila arccal.

— De ha megkapom az aláírást — folytatta gyorsan Harry —, ígérem, megjegyzem, hova járok iskolába, és úgy fogok viselkedni, mint egy mug… szóval normális leszek, meg minden.

Vernon bácsin látszott, hogy fontolóra veszi az ajánlatot, bár továbbra is vicsorgott, és halántékán kidagadtak az erek.

— Rendben — vetette oda végül. — Marge látogatása alatt figyelni fogom a viselkedésedet. Ha úgy látom, hogy összeszeded magad, és azt mondod, amit megbeszéltünk, akkor aláírom a nyomorult engedélyedet.

Azzal a bácsi sarkon fordult, és kicsörtetett a házból. Olyan erővel csapta be maga mögött az ajtót, hogy kiesett egy darabka a mozaiküvegből.

Harry nem ment vissza reggelizni, inkább felballagott a szobájába. Ha már egy hétig mugli módjára kell viselkednie, gondolta, legjobb lesz, ha azonnal elkezdi. Szomorúan felnyalábolta az ajándékait meg a leveleket, és mindent bepakolt a meglazult padlódeszka alá, ahol a dolgozata lapult. Azután Hedvig kalitkajához lépett. Errol láthatólag kiheverte legutóbbi útját. Csakúgy, mint Hedvig, fejét a szárnya alá dugva békésen aludt. Harry nehéz szívvel sóhajtott, és felébresztette a két madarat.