Joanne Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly

Üdv Ron

Harry az éjjeliszekrényre rakta a zsebgyanuszkópot. Az mozdulatlanul állt a hegyén, s csak az ébresztőóra mutatóinak zöldes fénye tükröződött rajta. Harry néhány másodpercig gyönyörködött benne, aztán kezébe vette Hedvig csomagját.

Abban is egy becsomagolt ajándékot, egy üdvözlőlapot és egy levelet talált.

Kedves Harry!

Ron beszámolt nekem a telefonbeszélgetéséről Vernon bácsikáddal. Remélem, nem kerültél bajba miatta. Most épp Franciaországban nyaralunk, és nem is tudtam, hogyan fogom ezt elküldeni neked — mi lett volna, ha a határon felbontják? —, de aztán szerencsére megjelent Hedvig. Szerintem azt akarta, hogy a változatosság kedvéért idén tényleg kapjál valamit a születésnapodra. Az ajándékodat bagolypostai utánvéttel rendeltem. Találtam egy hirdetést a Reggeli Prófétában (itt is kézbesítik nekem — jó tudni, hogy mi újság a mágusvilágban). Láttad azt a képet Ronról és a családjáról az egyik múlt heti számban? Ron biztos sok izgalmas dolgot tanul Egyiptomban. Irigylem őt — a régi egyiptomi varázslók zseniálisak voltak.

Itt is érdekes a boszorkányság helyi története. Átírtam az egész mágiatörténet-dolgozatomat, belevettem pár adatot, amit itt találtam. Remélem, nem lett túl terjengős — most két tekerccsel hosszabb, mint amennyit Binns professzor kért.

Ron azt írta, hogy a szünet utolsó hetében Londonban lesz. El tudsz jönni? Elenged a bácsikád és a nénikéd? Remélem, igen. Ha mégsem, szeptember elsején találkozunk a Roxfort Expresszen!

Szeretettel üdvözöl

Hermione

Harry nevetve félretette a levelet, és bontogatni kezdte az ajándékot. Jó nehéz csomag volt. Hermionét ismerve biztos volt benne, hogy egy vastag könyvet kapott, tele bonyolult varázsigékkel — de tévedett. Szíve hevesen megdobbant, mikor a papírból egy karcsú fekete bőrtok került elő, amin ezüst betűkkel ez állt: Seprűkarbantartó készlet.

— Nahát, Hermione! — suttogta csillogó szemmel Harry, és gyorsan kinyitotta a doboz cipzárját.

A készlet egy üveg Fleetwood-féle magasfényű seprűnyélápolót, egy ezüst vesszőmetszőollót, egy — hosszú utazás alkalmával a seprűre rögzíthető — réz iránytűt és A seprűápolás kézikönyvét tartalmazta.

Harrynek a Roxfortból a barátai után a varázslók kedvenc sportja, a kviddics hiányzott a legjobban. Ezt a roppant izgalmas és legalább annyira veszélyes játékot seprűnyélen lovagoló csapatok játszották. Harry, akinek veleszületett tehetsége volt a kviddicshez, példátlan módon már elsőéves korában bekerült háza csapatába. Érthető hát, hogy Nimbusz Kétezres versenyseprűjét legféltettebb kincsei között tartotta számon.

Harry félretette a bőrtokot, és ölébe vette a harmadik ajándékot. A barna csomagra firkált girbegurba betűkben első pillantásra felismerte a roxforti vadőr, Hagrid kézírását. A papírt feltépve valami zöld, bőrszerű dolgot pillantott meg, de mielőtt teljesen kibonthatta volna a csomagot, annak tartalma mocorogni kezdett, és hangosan csattant egyet — mintha fogai lettek volna.

Harry megdermedt. Tudta, hogy Hagrid nem küldene neki készakarva valami veszélyes dolgot, viszont a vadőrnek meglehetősen rendhagyó felfogása volt arról, hogy mi veszélyes és mi nem. Köztudottan óriáspókokkal barátkozott, vérszomjas, háromfejű kutyákat vásárolt vadidegenektől, és egyszer — a tiltó törvényre fittyet hányva — sárkánytojást is rejtegetett a kunyhójában.

Harry gyanakodva megbökte a csomagot. Az újból csattant egyet. Harry megmarkolta az éjjeliszekrényen álló olvasólámpát, és a magasba emelte, készen arra, hogy lecsapjon vele. Másik kezével megfogta a csomagolópapírt, és rántott rajta egyet.

A papírból egy könyv esett ki. Harrynek épp csak annyi ideje volt, hogy elolvassa a szép zöld kötésre arannyal nyomtatott címet — Szörnyek szörnyű könyve —, aztán a kötet az élére fordult, és rák módjára araszolni kezdett az ágy széle felé.

— Ajaj — motyogta Harry.

A könyv hangos puffanással lebucskázott az ágyról, és fürgén elindult a padlón. Harry lábujjhegyen követte. A könyv bemászott az íróasztal alatti sötét zugba. Harry csak remélni merte, hogy Dursleyék nem ébredtek fel a zajra. Gyorsan négykézlábra ereszkedett, és a könyv után nyúlt.

— Au!

A kötet rácsapódott a kezére, majd élére állva eliszkolt. Harry egy félfordulattal rávetette magát, és végre sikerült padlóra küldenie a harapós kötetet. Vernon bácsi álmosan felmordult a szomszéd szobában.

Hedvig és Errol érdeklődve figyelték az eseményeket. Harry szorosan magához ölelte az izgő-mozgó könyvet, a komódhoz sietett vele, elővett egy derékszíjat, és gondosan átkötötte a kötetet. A szörnyű nyomtatvány dühösen hánykolódott, de már nem tudott se harapni, se csattogni, úgyhogy Harry nyugodtan ledobhatta az ágyra, és elolvashatta Hagrid levelét.

Kedves Harry!

Boldog születésnapot!

Az ajándékra szükséged lesz a jövő tanévben. Egyelőre nem árulok el többet. Majd ha találkozunk, mindent megtudsz. Remélem, a muglik rendesen bánnak veled.

Minden jót

Hagrid

Harry kissé gyanúsnak tartotta ugyan, hogy Hagrid szerint az iskolában szüksége lesz egy harapós könyvre, de azért elvigyorodott, és letette Hagrid lapját a másik két levél mellé. Most már csak a Roxfortból érkezett küldemény volt hátra.

A borítók vastagabbnak tűnt a szokásosnál. Harry kibontotta, és kihúzta belőle az első pergamenlapot.

Kedves Potter úr!

Tájékoztatásul közöljük, hogy az új tanév szeptember elsején kezdődik. A Roxfort Expressz tizenegy órakor indul a King's Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágányáról.

A harmadéveseknek a kijelölt hétvégeken lehetőségük nyílik Roxmorts település meglátogatására. Kérjük, hogy a csatolt engedélyező nyilatkozatot írassa alá szülőjével vagy gyámjával.

Mellékelten megküldjük a beszerzendő könyvek listáját.

Szívélyes üdvözlettel

McGalagony prof

igazgatóhelyettes

Harry elővette a borítékból az engedélyező nyilatkozatot. Arcáról lassan leolvadt a mosoly. Semmire se vágyott jobban, mint hogy hétvégenként lemehessen a kizárólag varázslók lakta Roxmorts faluba. Csak azt nem tudta, hogyan fogja rávenni Vernon bácsit vagy Petunia nénit, hogy írják alá a nyilatkozatot.

Ránézett a vekkerre. Hajnali két óra volt.

Úgy döntött, hogy a nyilatkozat problémáját reggelre halasztja. Visszabújt az ágyba, és kipipált egy újabb kockát a maga készítette naptáron, amivel az új tanév kezdetéig hátralevő napokat számolta. Azután levette szemüvegét, hasra feküdt, és még egyszer rápillantott a három üdvözlőlapra.

Bármilyen különös fiú volt is Harry Potter, ebben a percben pontosan azt érezte, amit ilyenkor a legtöbben: boldog volt, hogy születésnapja van.

Mikor Harry másnap reggel lement a konyhába, Dursleyék már a reggeliző asztalnál ültek. A vadonatúj televíziót nézték, amit csemetéjük kapott a vakációra. Korábban ugyanis Dudley sokat panaszkodott a nappaliban elhelyezett tévé és a hűtőszekrény közti nagy távolság miatt. Most, hogy a probléma megoldódott, Dudley jószerével az egész napot a konyhában töltötte: malacszemét a képernyőre függesztette, s rezgő tokával tömte magába az ételt.

Harry helyet foglalt Dudley és a testes, kurta nyakú, bajuszos Vernon bácsi között. Dursleyék még csak rá se néztek, nemhogy boldog születésnapot kívántak volna neki. Harry rég hozzászokott ehhez, úgyhogy nem is zavartatta magát. Vett magának egy szelet pirítóst, majd a képernyőre nézett. A hírolvasó épp egy fegyenc szökéséről számolt be: