Joanne Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly

Kedves Harry!

Remélem, hogy levelemet még hazaérkezésed előtt kézhez kapod. Nem tudom, hogy a nagynénédék hozzá vannak-e szokva a bagolypostához.

Együtt bujkálunk Csikócsőrrel. Nem árulom el, hol, mert megeshet, hogy a levél illetéktelen kezekbe kerül. Van némi kétségem a bagoly megbízhatósága felől, de jobb postást nem találtam, és ez a példány lelkesen vállalta a feladatot.

Gondolom, a dementorok még mindig kutatnak utánam, de itt biztosan nem találnak rám. Azt tervezem, hogy hamarosan megmutatom magam néhány muglinak egy a Roxforttól távol eső helyen — akkor talán megnyugszanak a kedélyek a kastélyban.

Van valami, amit nem említettem Neked rövid találkozásunk alkalmával. Tőlem kaptad a Tűzvillámot.

— Tessék! — harsogta diadalmasan Hermione. — Megmondtam, hogy ő küldte!

— Igen, de eszében sem volt megátkozni a seprűt! — vágott vissza Ron. — Au!

Az apró bagoly mindeddig vidáman huhogott Ron tenyerében, most erősen belecsípett a fiú ujjába — sajátos jelét adva rokonszenvének.

A megrendelést a Te nevedben küldtem — Csámpás adta fel a bagolypostán —, de a vételárat a Gringotts hétszáztizenegyes széfjéből — a sajátomból — utaltattam át. Kérlek, tekintsd a seprűt utólagos, egybevont ajándéknak keresztapádtól mind a tizenhárom születésnapodra.

Ezúton szeretnék elnézést kérni Tőled, amiért megijesztettelek azon az estén, amikor eljöttél a nagynénédék házából. Akkor készültem útnak indulni észak felé, s előtte még szerettem volna egy pillantást vetni rád. Ne haragudj, hogy megrémítettelek.

Mellékelten küldök egy írást, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy kivetkező roxforti éved kellemesebben teljen. Ha szükséged van rám, azonnal értesíts. A baglyod megtalál.

Hamarosan újra írok.

Sirius

Harry kíváncsian belenézett a borítékba. Az még egy pergamenlapot rejtett. Mikor elolvasta az írást, egyszerre olyan melegség öntötte el, mintha egy hajtásra megivott volna egy nagyüveg forró vajsört.

Én, Sirius Black, Harry Potter keresztapja ezúton engedélyt adok rá, hogy a fent nevezett tanuló hétvégi látogatásokat tegyen Roxmorts faluban.

— Ha ez nem lesz jó Dumbledore-nak, akkor semmi! — rikkantotta vidáman Harry, majd újra a kezébe vette Sirius levelét. — Várjatok, utóirat is van…

Úgy gondoltam, átengedem a kis baglyot Ronnak, elvégre miattam veszítette el a patkányát.

Ron elkerekedett szemmel meredt a parányi madárra. — Tartsam meg? — motyogta tétován. Aztán Harry és Hermione nagy döbbenetére Csámpás orra alá dugta a baglyot.

— Mi a véleményed? — kérdezte. — Biztos, hogy bagoly? Csámpás barátságosan dorombolt. — Akkor jó — vidult fel Ron. — Megtartom.

Az út hátralevő részében Harry többször újraolvasta Sirius levelét. Még akkor is a kezében szorongatta a pergament, mikor leszállt a Roxfort Expresszről a King's Cross pályaudvaron, és barátaival együtt elhagyta a kilenc és háromnegyedik vágányt. A mugli világba lépve azonnal megpillantotta Vernon bácsit. Nagybátyja gyanakodva méregette a tőle pár lépésnyire álló Mr. és Mrs. Weasleyt. Mikor a tetejébe Mrs. Weasley a szeme láttára megölelte Harryt, lerítt az arcáról, hogy legszörnyűbb gyanúja igazolódott be.

— A világkupa ügyében majd még felhívlak! — kiáltotta Ron, mikor Harry búcsút intett neki és Hermionénak, s ládástul-baglyostul elindult Vernon bácsi felé.

A bácsi a tőle megszokott modorban üdvözölte nevelt fiát.

— Az meg mi? — reccsent rá, s a Harry markából kilógó pergamenre meredt. — Ha megint alá akarsz íratni velem valamit, azt ajánlom…

— Nem akarok — vágott a szavába Harry. — Ez csak egy levél a keresztapámtól.

— A keresztapádtól? — visszhangozta elképedve a bácsi. — Mióta van neked keresztapád?

— Amióta élek — felelte vidoran Harry. — Ő volt apa és anya legjobb barátja. Elítélték gyilkosságért, de meglógott a varázslók börtönéből, és most szökésben van. Megígérte, hogy tartani fogja velem a kapcsolatot… rendszeresen meg kell írnom neki, hogy jól megy-e a sorom…

Harry elégedett vigyorral nyugtázta a Vernon bácsi arcára kiülő tömény iszonyatot — s abban a biztos tudatban indult el a pályaudvar kijárata felé, hogy ez a nyár az eddigieknél sokkal, de sokkal kellemesebben telik majd…