Carl Sagan - Kapcsolat

Ellie úgy vélte, Kitz egy vak hangot sem szólt róla pentagon szentélye falain kívül, csak a szentélyben, amelyet hamarosan el kell majd hagynia. Ellie járt ott egyszer; a kapuban nyársatnyelt tengerészkatona állt őrt keményen, karja hátul a derekán keresztbe téve oldalfegyvere a bőrtokban, bármikor előkaphatja, ha a sugarasan összefutó folyosók szövevényében valaki netán valamilyen valószínűtlen cselekedetre ragadtatná magát.

A Thunderbirdöt Willie hozta át neki Wyomingból, a kocsi most már biztosan itt várja. Megállapodás szerint csak a létesítményen belül furikázhat vele, de van itt hely elég. Nyugat-texasi tájak azonban nem fognak többé elsuhanni mellette, nem lesz nyuszi-díszőrség, nem száguldhat fel hegycsúcsokra, hogy a tekintete egy pillanatra elkapja a déli égbolt egy-egy csillagát. Ez volt az egyetlen, ami a bezártság érzését keltette benne. De hát ilyenkor télidőben a nyuszik úgysem sorakoznának az út mentén.

Eleinte sok riporter lábatlankodott a környéken, abban a reményben, hogy a távolból odakiálthatnak neki egy-egy kérdést, vagy lekaphatják teleobjektívvel. Ellie azonban gondosan távol tartotta magát tőlük. Az újonnan felállított közönségkapcsolati csoport hatásosan, kissé talán kíméletlenül is dolgozott, visszautasították a kíváncsiskodókat. Hiszen hallhatták az elnököt, kérte, hogy biztosítsák Arroway doktor nyugalmát.

Ahogyan múltak a hetek, a hónapok, a riportersereg csökkent, végül szinte teljesen eltűntek. Mostanra már csak a legmakacsabbak maradtak, a The World Hologram és hasonló szenzációhajhász hetilapok, a kiliaszták magazinjainak a munkatársai, meg egy Tudomány és Isten című kiadvány egyetlen embere. Senki nem tudta, melyik szektáé a lap, a képviselője pedig nem kötötte az orrára senkinek.

A cikkekben szó volt tizenkét évi megfeszített munkáról, amelyet diadalmasan koronázott meg az Üzenet megfejtése, majd követte a Gép megépítése. Sajnos az egész világ feszült várakozása ellenére, a vállalkozás kudarccal végződött. A Gép nem ment sehová. Arroway doktor számára ez természetesen óriási csalódás, okoskodtak a lapok, nem csoda, ha kissé depresszióssá vált.

Sok szerkesztőségi kommentár szerint ez a szünet nem is jön rosszul. A felfedezés következtében beállt világnézeti zűrzavar, az új ismeretek filozófiai és vallási feldolgozása hosszú időt fog igénybe venni. Lehet, hogy a Föld még nem érett rá, hogy idegen civilizációkkal kapcsolatba kerüljön. Szociológusok és egyes tanárok szerint is több generáció kell hozzá, hogy az emberiség hozzászokjon a gondolathoz: léteznek nálunk fejlettebb, földön kívüli intelligenciák. Kemény csapás ez az ember önérzetének, mondták. Van már így is mivel foglalkoznunk, több mint elég. Néhány évtized elteltével sokkal jobban meg fogjuk majd érteni a Gép alapelveit. Rá fogunk jönni miben hibáztunk, és majd jót nevetünk rajta, milyen nevetséges dolog kerülte el a figyelmünket, milyen apróság miatt nem tudtuk akkor, 1999-ben a Gépet beindítani.

Voltak egyházi szónokok, akik azt bizonygatták, hogy a Gép kudarca önhittségünk, az emberi nagyralátás büntetése. Az egész országnak címzett tévészónoklatában Billy Jo Rankin azt dörörgte hogy a Gép valójában egyenesen a Pokolból érkezett, úgy, ahogy azt ő jó előre megmondta. Az Üzenet és a Gép, jelentette ki, az újkori Bábel Tornya. Az ember botor és tragikus módon el akarta érni Isten trónusát. Sok ezer évvel ezelőtt Isten elpusztított egy bűnös, Őt tagadni merészelő várost, Babilonnak hívták. Napjainkban is épült egy hasonló, ugyanígy nevezték. Akiknek Isten Szava szent, beteljesítették ennek a városnak a végzetét is. Az Üzenet és a Gép újabb merénylet volt a jók és istenfélők ellen. Ebben az esetben is meghiúsultak a démoni szándékok — Wyomingban Isten akaratából baleset történt, az istentelen Oroszországban az Isteni Kegyelem elhomályosította a kommunista tudósok agyát.

Ám az emberek, folytatta Rankin, Isten nyilvánvaló intései ellenére harmadszor is megkísérelték a Gépet megépíteni. Isten hagyta őket, hadd csinálják. Aztán csendesen, könnyedén elérte, hogy Gépben hiba keletkezzék, elhárította a démoni tervet, és megint egyszer bebizonyította gondviselő szeretetét eltévelyedett és bűnös — az igazat megvallva, méltatlan — földi gyermekeinek. Bűnös tetteink eretnekségeink láttán ideje lenne végre okulni, és még mielőtt elkövetkezik az Ezredforduló — az igazi Millennium, amely 2001. január 1-jén kezdődik —, visszafordítani bolygónkat az igaz útra, visszatérnünk Istenhez.

A Gépeket el kell pusztítani. Mindet, a legkisebb alkatrészüket is. Azt a bűnös tévedést, hogy az ember masinák építésével, nem pedig szívének megtisztulása révén állhatna Isten jobbján, gyökerestől ki kell irtani, nyomtalanul kiégetni, amíg még nem késő.

Kis lakásában Ellie végighallgatta Rankin szónoklatát, aztán elzárta a tévékészüléket, és végiggondolta a helyzetét.

A létesítményen kívül nem engedélyeztek számára más telefonhívást, csak Janesville-be, a wisconsini szanatóriumba. A hozzá befutó hívások közül is csak a Janesville-ieket kapcsolták neki. A többi hívót udvarias kifogásokkal elutasították. A der Heertől, Valeriantól, meg egykori egyetemi kolléganőjétől, Becky Ellenbogentől érkező leveleket Ellie felbontatlanul dobta egy növekvő halom tetejére. Volt egy csomó expresszküldemény, levelek, meg futárral küldöttek is, Dél-Karolinából, Palmer Josstól. Arra már érzett némi kísértést, hogy ezeket elolvassa, de végül mégsem tette. írt egy rövid üzenetet neki, mindössze ennyi állt rajta: “Kedves Palmer, még nem. Ellie”, és feladó nélkül küldte el. Nem tudhatta, elérkezett-e a címzetthez.

Egy, a hozzájárulása nélkül az életéről sugárzott tévéműsorból az derült ki, hogy visszautasítóbb, mint Neil Armstrong vagy akár Greta Garbo. Ellie mosolygós egykedvűséggel vette tudomásul. Mással volt elfoglalva. Valójában éjt nappallá téve dolgozott.

A tilalom, hogy semmilyen kapcsolatot nem tarthat a külvilággal, a pusztán tudományos tevékenységre nem terjedt ki. Nyíltcsatornás aszinkron távközlési hálózaton át hosszú távú kutatóprogramot dolgoztak ki Vaygay-jel. A vizsgálandó területek között volt a Sagittarius A környéke is, a Galaxis közepén, és a hatalmas rádióforrás, a Cygnus A. Az Argus teleszkópjai a szamarkandi szovjet teleszkópokkal együtt egy azonos fázisú rendszer részei voltak, együttesen úgy működtek, mint egy hatalmas, Föld-méretű rádióteleszkóp. Mivel alig néhány centis hullámhosszon dolgoztak, olyan gyenge rádiósugárzást is fogni tudtak, mint egy, a Galaxis középpontjában levő belső naprendszeré.

Ellie aggódott, hogy ennyi nem lesz elég, hogy a két keringő fekete lyuk ennél lényegesen kisebb. A szünet nélküli megfigyelés azonban talán mégis hozhat valamit. Valójában egy hordozóeszközzel a Nap túlsó oldalára juttatott rádióteleszkóp kellene, amely tandem dolgozna a földi teleszkópokkal. Így az emberek egy Föld-pálya nagyságú rádióteleszkópot hozhatnának létre. Akkor már, Ellie számításai szerint, észlelni tudnának egy Föld nagyságú égitestet a Galaxis középpontjában. Vagy egy akkorát, mint az Állomás.

Az ideje nagy részét Ellie írással töltötte, meglévő programokat módosított a Cray 21-hez, és a tőle telhető legrészletesebb beszámolót próbálta összeállítani azokról a legfontosabb eseményekről, amelyek, miután a Gépet beindították, abba a földi idő szerinti húsz percbe belezsúfolódtak. Valamivel túl a munka felén rádöbbent, hogy amit ír, az szamizdat. Írógéppel és indigóval sokszorosított nyomdatermék. Az eredetit és két másolatot elzárt a széfjébe a Hadden-itélet egy sárguló példánya alá —, a harmadikat pedig a 49. teleszkóp elektronika-kezelőfülkéje falának egyik laza burkolólapja mögé rejtette, az indigókat pedig elégette. Szúrós szagú, fekete füsttel égtek. Az átprogramozással hat hét alatt végzett, és éppen, amikor a gondolatai megint visszatértek Palmer Josshoz, a férfi megjelent az Argus főbejáratánál.