Carl Sagan - Kapcsolat

Előrehajolt, erősen figyelte Ellie-t. Látható volt, nagyon kíváncsi rá, hogyan fogadja Ellie, amit mondani fog.

— Amint beindítottuk a Gépet, az Üzenet abbamaradt. Abban a pillanatban, hogy a benzelek felgyorsultak az előírt fordulatszámra. Abban a szempillantásban. Mindenütt a világon. Az összes obszervatóriumban, ahonnan közvetlen rálátás volt a Vegára, ugyanazt észlelték. Nem szóltunk eddig róla maguknak, nem akartuk, hogy befolyásolja a beszámolójukat. Az Üzenet egy bit közepén szűnt meg. Hát ez nagy melléfogás volt.

— Nem tudom, Michael, miről beszél. És akkor mi van, ha megszűnt az Üzenet? Betöltötte a feladatát. Megépítettük a Gépet, elindultunk oda, ahová… ahová akarták, hogy menjünk.

— Márpedig magát ez furcsa helyzetbe hozza — Kitzet nem lehetett kizökkenteni.

Ellie hirtelen rájött, hová akar Kitz kilyukadni. Váratlanul volt. Kitz összeesküvést emleget, Ellie-ben viszont az elmebaj gondolata merült fel. Ha Kitz nem elmebeteg, lehet, hogy ő zavarodott meg? Ha mi a saját technikai szintünkön képesek vagyunk látomásokat előidéző szereket előállítani, lehet, hogy nálunk sokkal fejlettebb lények rendkívül pontos részletekbe menő kollektív hallucinációkat képesek kelteni? Egy pillanatra lehetségesnek tűnt.

— Tételezzük fel, hogy még a múlt hetet írjuk — mondta Kitz. Azokat a rádióhullámokat, amelyek épp most érik el a Földet, feltételezéseink szerint huszonhat évvel ezelőtt sugározták a Vegáról. Huszonhat évre van szükségük, amíg az űrön át elérnek hozzánk. Csakhogy huszonhat évvel ezelőtt az Argus telep még seholsem volt, Arroway doktor, maga akkoriban forrófejű ifjoncokkal hált, és Vietnam meg a Watergate-ügy miatt hőbörgött. Ilyen okosok, és megfeledkeznek a fénysebességről! A Gép nem állíthatja le az Üzenetet, csak huszonhat év elteltével — kivéve, ha a parancs fénysebességnél gyorsabban halad az űrben. Az pedig, mint tudjuk, lehetetlen. Még jól emlékszem, milyen megvetően nyilatkozott Rankinról és Jossról, mert nem tudták, hogy a fénynél sebesebben nem lehet haladni. Meglep, hogy mégis azt hitte, megúszhatja ezt a csekélységet.

— Figyeljen, Michael. Ez ugyanúgy történhetett, ahogyan mi eljuthattunk oda és vissza, miközben szinte alig telt el idő. Legfeljebb húsz perc. Olyasmi lehet, ahogyan egy szingularitás körül megszűnik az ok és okozat törvénye. Én nem vagyok szakember ezen a területen. Edát vagy Vaygay-t kellene megkérdeznie.

— Hálás köszönet a javaslatért — felelte Kitz. — Már megtörtént. Ellie elképzelte Vaygay-t, egy hasonlóan komor kihallgatás közben, amint ellenlábasa, Arhangelszki] faggatja, vagy Baruda, az az ember, aki azt javasolta, hogy rombolják le a rádióteleszkópokat és égessék el az Üzenetben kapott anyagot. Kitz meg azok ketten feltehetően azonosan látják ezt a kínos ügyet. Ellie remélte, hogy Vaygay jól viseli a dolgot.

— Érti maga jól, Arroway doktor, miről beszélek. Biztos, hogy nagyon is jól érti. De hadd magyarázzam el újra. Talán rávilágíthatna, ha valami elkerülte volna a figyelmemet. Azok a rádióhullámok huszonhat évvel ezelőtt indultak el a Földre. Most képzeljük el őket az űrben, a Vega és a Föld között. Azután, hogy elhagyták a Vegát, senki sem tudja befogni őket. Nem lehet őket megállítani. Még ha a közvetítőállomás — a fekete lyukakon át, ha úgy tetszik — azon nyomban megtudná is, hogy a Gépet beindították, a jelek még huszonhat évig érkeznének a Földre, csak azután maradnának abba. A maga Vega-lakói nem tudhatták huszonhat évvel ezelőtt, hogy a Gépet mikor fogjuk beindítani. Mégpedig percre pontosan. Ahhoz, hogy az Üzenet 1999. december 31-én abbamaradjon, huszonhat évnyire visszafelé kellett volna üzenni az időben. Tudott követni?

— Igen, követem. Ez a terület még teljességgel felderítetlen. Nem véletlenül hívják tér-idő kontinuumnak, tudja. Ha a téren át tudnak alagutakat létrehozni, feltételezhető, hogy az időn át is képesek valami hasonlóra. Az a tény, hogy egy nappal korábbra értünk vissza, arra utal, hogy legalábbis korlátozott időutazásig eljutottak. Ezért lehet, hogy amint elhagytuk az Állomást, valóban küldtek egy jelzést huszonhat évnyire vissza az időben, hogy le lehet állítani az Üzenetet. Nem tudom.

— De azt belátja, milyen jól jön maguknak, hogy az Üzenet éppen most maradt abba. Ha változatlanul továbbra is érkezne, elcsíphetnénk a maguk műholdacskáját, befoghatnánk, és visszahozhatnánk a szalagot, amiről az Üzenetet sugározta. És akkor bizonyítékunk lenne a szélhámosságukra. Mégpedig cáfolhatatlan. De hát ezt persze nem kockáztathatták. Így hát a feketelyuk-blablához kell folyamodniuk. Gondolom, kicsit kényelmetlen lehet.

Gunyoros együttérzés ült ki az arcára.

Olyan volt az egész, mint valami paranoid fantáziakép, amelyben ártatlan tényekből egy összeesküvés bonyolult szövete áll össze. Ezek a tények kétségkívül nem mindennapiak, és érthető, hogy az illetékesek meg akarnak vizsgálni minden lehetséges magyarázatot. Ám ahogy Kitz összerakta a mozaikokat, az olyan fokú rosszindulatra vall, ami arról árulkodik, hogy kiagyalóját nagyon mélyen érinti, személyes érdekeit sérti ez az ügy, hogy görcsösen retteg valamitől. Ellie gondolataiban csökkenni kezdett annak a valószínűsége, hogy az egész csak egy csoportos képzelődés lett volna. De az, hogy az Üzenet — ha igaz, amit Kitz mond — abbamaradt, gondolkodóba ejtette.

— Namármost, mondom magamnak, Arroway doktor, maguknak tudósoknak megvolt az eszük és az indítékuk hozzá, hogy mindezt kiagyalják, de módjuk nem volt hozzá, hogy meg is valósítsák. Ha nem az oroszok rakták maguknak pályára ezt a műholdat, hát megtehette volna éppen még vagy féltucat más, műholdak indítására jogosult állam. Csakhogy ellenőriztük őket. Egyikük sem indított szabadon keringő műholdat szóba jöhető pályára. Akkor pedig nem marad más, mint a magánkézben levő inditóberendezések. Azok közül pedig a számunkra legérdekesebb lehetőség S. R. Hadden úré. Ismeri?

— Ne legyen nevetséges, Michael. Hiszen beszéltem magával Haddenről, mielőtt felmentem a Matuzsálem-re.

— Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy az alapokban egyetértünk. Akkor mit szól ehhez a változathoz: maga meg az az orosz kifőzik a tervet. Ráveszik Haddent, hogy finanszírozza a dolgot — a műhold elkészítését, a Gép ötletét, az Üzenet megfejtését, a sugárzásnyomokat meg minden. Cserében, amikor a Gép Projekt már sínen van, Hadden forgathatja a kéttrillió dollár egy részét. Haddennek tetszik a javaslat. Óriási profit lehetőségét látja benne, és a múltjából kiviláglik, hogy nagyon szeret borsot törni a kormány orra alá. Maga, amikor elakad az Üzenet megfejtésében, mert képtelen rájönni a rejtjelkulcsra, még meg is látogatja. Hadden pedig meg is mondja magának, hol kell keresnie. Ebben is óvatlanok voltak. Okosabb lett volna, ha saját maga jön rá.

— Túlságosan is óvatlanok voltak — szólalt meg der Heer. — Ha valaki tényleg ekkora csalást készít elő.

— Ken, csodálkozom magán. Maga nagyon hiszékeny ember, tudja, ugye? Most pontosan azt igazolja, amiért Arroway meg a társai okosnak tartották, hogy kikérjék Hadden tanácsát. És persze gondoskodjanak róla, hogy mi megtudjuk: Arroway elment Haddenhez tanácsot kérni.

Visszafordult Ellie-hez. — Próbálja a dolgot egy tárgyilagos kívülálló szemével nézni, Arroway doktor…

Kitz mondta, mondta a magáét, káprázatos új formákba rendezte a tényeket, egész éveket írt át Ellie életében. Ellie sose tartotta Kitzet butának, de ennyire találékonynak sem. Talán segített neki valaki. Ám a fantáziaáradat érzelmi töltése Kitzből magából fakadt.