Carl Sagan - Kapcsolat

— Magának ez sem támasztja alá a beszámolónkat? Michael, gondolkozzon! Aki egy klasszikus fekete lyukba esik, pontosan ilyen jellegű erők fellépését várhatja! Ezt már legalább ötven éve tudjuk. Fogalmam sincs, miért nem éreztük ezeket az erőket, talán a dodek valamilyen módon védett tőlük. És a hatalmas sugárzásdózisok a fekete lyukak belsejéből, meg a Galaxis közepének a környékéről, amiről jól tudjuk, hogy gamma-sugárzás forrása. Egymástól függetlenül bizonyítja az egyik a fekete lyukak, a másik a galaktika központjának hatását. Nem mi találtuk ki. Nem értem, miért nincsen nyoma az ütközéseknek, de végül is egy általunk alig ismert anyag súrlódott egy számunkra teljesen ismeretlenen. Már miért kellene izzásnyomokat találni, amikor egy szóval sem állítottuk, hogy behatoltunk volna a légkörbe? Számomra ez a jelentés tökéletesen alátámasztja, amit mondunk. Mi a baj?

— Az a baj, hogy maguk túlságosan is okosak. Messze túl okosak. Nézze csak a dolgot egy kételkedő szemével. Hátráljon egy kicsit, tekintse át az egészet. Különböző országokban van egy maroknyi zseniális fickó, akik úgy látják, hogy a világ ebek harmincadjára kerül. Erre kijelentik, hogy bonyolult Üzenetet kaptak az űrből.

— Kijelentik?

— Hadd folytassam. Megfejtik az üzenetet, és utasításokat osztogatnak, hogyan kell egy rettenetesen komplikált Gépet dollártrilliók árán megépíteni. A világ rendkívüli állapotban leledzik, a vallások elbizonytalanodva néznek a közelgő ezredforduló elébe, és mindenki legnagyobb meglepetésére a Gép valóban megépül. Néhány apró változás a legénységben, aztán lényegében ugyanazok az emberek

— Nem, nem ugyanazok! Sukhavati sem, Eda sem, Xi sem, és ott volt…

— Hadd folytassam. Lényegében ugyanazok az emberek szépen becsücsülnek a Gépbe. A szerkezetet úgy tervezték meg, hogy miután beindult, senki se láthassa őket, és ne is beszélhessen velük. Szóval, a Gépet beindítják, aztán szépen le is állítja magát. Ha egyszer már beindult, legkevesebb húsz perc kell hozzá, hogy le lehessen állítani. Oké. Húsz perccel később ezek az emberek halálboldogan kibújnak a szerkezetből, és elővezetnek egy hülye dajkamesét arról, hogy a fénysebességnél gyorsabban közlekedtek mindenféle fekete lyukakban, a Galaxis közepébe meg vissza. Namármost, képzelje el, hogy hallja ezt a sztorit, és hogy maga átlagosan bizalmatlan ember. Szeretne valami bizonyítékot látni. Fotókat, videokazettát, bármit. És mi történik, na mi? Minden eltűnik, köddé válik. Hoztak a fickók bármilyen tárgyat abból a civilizációból, amelyről azt állítják, hogy ott lapul a Galaxis közepén? Nem. Valamilyen szuvenírt? Nem. Egy kőtáblát? Nem. Egy kedves állatkát? Nem. Semmit sem hoztak. Az egyetlen fizikai bizonyítékuk, hogy a Gépen felfedezhetők valamiféle igénybevétel halvány nyomai. Nem merül fel magában a kérdés, hogy akik annyira el akarnak velünk hitetni valamit, és olyan okosak, ugyan miért ne tudnák szilárdsági és sugárzási igénybevételek nyomait hamisítani, különösen, ha kéttrillió dollárjuk van rá?

Ellie-nek tátva maradt a szája. Eszébe villant, mikor történt vele utoljára ilyesmi. Az események megdöbbentően ismétlődnek. Vajon miért agyalta ki Kitz ezt a változatot? Alaposan meg lehet zavarodva, gondolta.

— Nem hiszem, hogy bárki is akadna, aki elhiszi a meséjüket — folytatta Kitz. — Ez a világ legügyesebb és legköltségesebb szélhámossága. Maga meg a barátai megpróbálják bolonddá tenni az Egyesült Államok elnökét, átvágni az amerikai népet, nem is beszélve a Föld többi államának vezetőiről. Komplett hülyének néznek mindenkit.

— Michael, maga teljesen megőrült. Emberek tízezrei dolgoztak az üzenet megfejtésén, a Gép megépítésén. Az üzenet ott van a világ összes obszervatóriumában, mágnesszalagokon, nyomatokon, lézermezeken. Feltételezi, hogy létezik egy összeesküvés, benne van a bolygó összes rádiócsillagásza, repülési, űrhajózási és kibernetikai cége

— Dehogy, nincs maguknak ekkora összeesküvésre szükségük. pusztán egy átjátszódóra az űrben, amivel azt a látszatot kelthetik, hogy az adások a Vegáról jönnek. Azt is megmondom, szerintem hogyan csinálták. Kiagyalták az Üzenetet, és szereztek valakit — valaki olyat, akinek megvannak a megfelelő kilövőberendezései —, aki feljuttatta. Esetleg egy más feladat jelentéktelen kis részeként. És valami olyan pályára, amin úgy látszott, mintha sziderikus mozgást végezne. Lehet, hogy nem is egyetlen műhold volt. Aztán bekapcsolták az átjátszóadót, de addigra maguk már ott kuksoltak a finom kis obszervatóriumaikban, hogy megkaphassák az Üzenetet, megtehessék az óriási felfedezést, és bennünket, bamba pórokat felvilágosítassanak róla, mi ez az egész.

Ez már der Heernek is sok volt, aki eddig némán, magába roskadva ült. Most felpattant. — Hallja, Mike — kezdte volna, de Ellie a savába vágott.

— A megfejtés legnagyobb részét nem én végeztem. Rengeteg ember dolgozott rajta. Főleg Drumlin. Maga is tudja, hogy Drumlin megrögzötten kétkedő álláspontról indult. Amint azonban megkapta az adatokat, teljesen meggyőzték Dave-et. Attól fogva egyetlen kétkedő hangot nem lehetett hallani tőle.

— Igen, persze, szegény Dave Drumlin. A néhai Dave Drumlin. Maga nagyon kiborította. Professzora volt magának, maga sohasem szenvedhette.

Der Heer még mélyebben roskadt a székébe.

— Amikor az Üzenet megfejtésén dolgozott, Arroway doktor, nem jutott ideje mindennel foglalkozni. Annyi dolga volt. Ez is, az is elkerülte a figyelmét, megfeledkezett dolgokról. Itt volt ez az öregedő Drumlin, aki aggódott, hogy a tanítványa lekörözi és mind besepri a dicsőséget. Aztán az öregfiú egyszercsak megpillantja a lehetőséget, hogyan kerülhet ő is bele, hogyan biztosíthat magának központi szerepet. Maga az önimádatára számított, és Drumlin be is kapta a csalit. Ha pedig Drumlin mégsem tudta volna megfejteni az Üzenetet, majd segített volna maga neki. Ha minden kötél szakad, lehántogatta volna maga az összes réteget a rejtélyről.

— Maga szerint tehát képesek lettünk volna kitalálni az Üzenetet, ami Vaygay-re és rám felettébb hízelgő. Csakhogy nem igaz. Nem lehetett volna kitalálni. Kérdezze meg bármelyik mérnököt, aki csak kicsit is ért hozzá, kitalálhatta volna-e ezt a Gépet — a Földön tökéletesen ismeretlen, vadonatúj háttéripart, eljárásokat — egypár fizikus meg rádiócsillagász, amúgy mellékesen, a szabadidejében. Mit gondol, ugyan mikor lett volna időnk kigondolni mindezt, még ha egyébként képesek is lettünk volna rá? Ugyan honnan szedtük volna azt a rengeteg információt! Évek kellettek volna hozzá.

— Voltak rá éveik, miközben az Argus egyhelyben topogott. Aztán Drumlin sürgetni kezdte a dolgot, emlékszik, ugye? Ezért aztán a megfelelő pillanatban maga megtalálja az Üzenetet. Akkor aztán senki sem beszél többet arról, hogy véget vessenek kedvenc projektjének. Pontosan azt gondolom, hogy maga meg az az orosz valóban a szabadidejükben főzték ki ezt az egészet. Éveik voltak rá.

— Ez komplett elmebaj — mondta Ellie halkan.

Valerian szólalt meg. A kérdéses időszakban ő behatóan ismerte Arroway doktor tevékenységét. Arroway nagyon eredményes tudományos munkát végzett. Dehogyis jutott volna ideje ilyen rengeteg munkát igénylő csaláshoz. És bármennyire is tisztelettel adózik a tudásának, az Üzenet és a Gép messze felülmúlja Arroway képességeit. Mindenkiét. Mindenkiét, aki csak él a Földön.

De Kitz nem hagyta magát eltéríteni. — Ez az ön szubjektív véleménye, Valerian doktor. Másoknak is lehet véleményük, és nem biztos, hogy egyezik az önével. Ön kedveli Arroway doktort. Meg is értem. Én is kedvelem. Érthető, ha védeni akarja. Nem veszem rossznéven öntől. De van egy bökkenő. Ön még nem tudja. De én most elmondom önnek.