Carl Sagan - Kapcsolat

Két nap múlva azonban már kemény hóvihar tombolt a tájon, a Létesítménybe még négykerékhajtású járművekkel sem lehetett eljutni. Megszakadt szinte minden rádió-összeköttetés, elsötétült minden képernyő; a vihar feltehetően ledöntötte az egyik mikrohullámú közvetítőtornyot. Az újabb kihallgatások alatt csupán telefonon tarthatták a kapcsolatot a külvilággal. És ami kézenfekvő volna, gondolta Ellie, a dodekaéderen át… Nagy kísértést érzett, hogy besurranjon a dodekbe és beindítsa a benzeleket. Élvezettel ábrándozott róla. De valójában nem lehetett tudni, be lehet-e indítani a Gépet egyáltalán valaha még, legalábbis az alagútnak erről a végéről. A Kísérő azt mondta, nem fog beindulni. Ellie megengedte magának a luxust, hogy felidézze a tengerpart képét. És hogy rá gondoljon, aki olyan volt, mint az édesapja. Akármi is történjen ezután, egy eddig mélyen a bensőjében szüntelenül sajgó seb begyógyult. Érzi, ahogy a szövetek összeforrnak. Az emberiség történetének legköltségesebb pszichoterápiája volt. Nem semmi, gondolta.

Xi és Sukhavati beszámolóját a saját honfitársaik hallgatták meg. Nigériának ugyan sem az Üzenet megfejtésében, sem a Gép építésében nem volt különösebb szerepe, de Eda eléggé készségesen vállalkozott rá, hogy hosszan elbeszélgessen nigériai hivatalos küldöttekkel. Ez azonban semmi volt ahhoz képest, amennyit a projekt emberei faggatták őket. Vaygay-t és Ellie-t újra meg újra maguk elé citálták a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból külön ezért ide repült, magas rangú küldöttségek. Ezekről a szovjet és amerikai kihallgatásokról eleinte kizárták a külföldieket, de miután a Gép Világkonzorciumnál többen panaszt emeltek, mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok beadta a derekát, és az ülések ismét nemzetközi részvétellel folytak.

Ellie kihallgatását Kitz vezette, és figyelembe véve, milyen gyorsta1paló tájékoztatást kaphatott, meglepően jól felkészültnek bizonyult. Valerian és der Heer időnként szót emelt Ellie mellett, és egyszer-egyszer ők is tettek fel kérdéseket. De ez most Kitz nagy szerepe volt.

Közölte Ellie-vel, hogy ugyan kétkedve, de konstruktívan nézi a dolgot, és reméli, hogy ez a magatartás megfelel a legjobb tudóshagyományoknak. Bízik benne. hogy Ellie nem fogja fel személyeskedésnek, ha ő kertelés nélkül, egyenesen teszi fel a kérdéseit. A legnagyobb tisztelettel viseltetik ugyanis Ellie iránt. Ő, Kitz viszont biztosítja Ellie-t, nem hagyja, hogy az a tény befolyásolja, hogy ő, Kitz, a kezdetektől fogva ellene volt a Gép-projektnek. Ellie elengedte a füle mellett a dagályos szöveget, és belevágott a beszámolójába.

Kitz eleinte figyelmesen hallgatta, részletek iránt érdeklődött, és mindannyiszor bocsánatot kért, hogy közbevágott. A második napra azonban már nyoma sem maradt az udvariaskodásnak.

— Szóval, a nigériait a felesége látogatta meg, az indiai asszonyt a halott férje, az orosz tudóst az aranyos kis unokája, a kínait valami mongol hadvezér

— Qin nem mongol volt

… magát meg, az Isten szerelmére, magát meg a rég halott apucikája, és azt mesélte, hogy a barátaival éppen szorgalmasan újrabarkácsolják a világot, az Isten szerelmére! “Miatyánk, ki vagy a mennyekben…”, hiszen ez tisztára hittan! Tisztára kultúrantropológia! Tisztára Siegmund Freud! Tisztában van maga azzal, miket beszél? Nemcsak azt akarja velünk elhitetni, hogy az apja feltámadt halottaiból, hanem azt is, hogy ő csinálta a világegyetemet!

— Teljesen kiforgatja…

— Ne csinálja, Arroway! Ne nézzen bennünket teljesen hülyének! Egyetlen bizonyítékot nem képes felmutatni, és meg akarja velünk etetni minden idők legvadabb kitalációját? Nem ilyen buta maga. Maga egy okos nő. Hogy képzelheti, hogy bedőlünk ilyesminek?

Ellie tiltakozott. Valerian is tiltakozott; ennek a kihallgatásnak így semmi értelme, mondta, csupán vesztegetik az idejüket. A Gépet most éppen alapos fizikai vizsgálatnak vetik alá. Azzal ellenőrizni lehet Ellie állításait. Kitz egyetértett vele abban, hogy a Gép vizsgálatának fontos szerepe lesz. De az Arroway által előadott történet felettébb jellemző, fény derül belőle arra, hogy mi is történt voltaképpen.

— Az, hogy maga szerint találkozott az édesapjával a Mennyben, meg minden, nagyon sokat elárul, Arroway doktor, hiszen maga a zsidó-keresztény kultúrkörben nevelkedett. Ötük közül egyedül maga. És íme, maga az egyetlen, aki az apjával találkozik. A meséje túlságosan kézenfekvő. Nincs benne semmi fantázia.

Ez rosszabb volt, mint amire Ellie számított. Egy pillanatra tudati pánikot érzett — mint amikor az ember kocsija nem áll ott, ahol hagyta, vagy az ajtót, amelyet pedig az este maga zárt be, reggel tárva-nyitva találja.

— Maga tényleg azt hiszí, hogy mi ezt az egészet kitaláltuk?

— Hát, figyeljen ide, Arroway doktor. Amikor még nagyon fiatal voltam, a megyei ügyészségen dolgoztam. Ott, ha vád alá akartam helyezni valakit, a következő három kérdést tették föl. — Az ujjain számolta a kérdéseket. — Volt rá alkalma? Voltak hozzá eszközei? Volt rá indítéka?

— Mire?

Kitz dühösen nézett Ellie-re.

— De hát az óráink mutatták, hogy több mint egy napig utaztunk — mondta Ellie.

— Nem is tudom, hogyan lehetek ilyen ostoba — Kitz a homlokán csapott. — Most porrá zúzta az érveimet. Teljesen elfelejtettem, hogy az órákat lehetetlen egy nappal előreállítani.

— De ehhez fel kell tételeznie valamiféle összebeszélést. Valóban azt gondolja, hogy ki hazudik? Vagy Eda? Maga

— Azt gondolom, hogy fontosabb dolgokról kell beszélnünk. Tudja, Peter — Kitz Valerianhoz fordult —, hajlok rá, hogy igaza van. Hol napra előttünk lesz a Gép átvizsgálásának eredménye. Ne vesztegessünk több időt… dajkamesékre. Napoljuk el az ügyet.

Der Heer az egész délután tartó ülésen egyetlenegyszer sem szólalt meg. Bizonytalanul vigyorgott Ellie-re, akinek akarva-akaratlan eszébe jutott édesapja mosolya. Néha az volt a benyomása, Ken arckifejezése bátorítja, ösztönzi valamire. De képtelen volt rájönni, mi re. Talán arra, hogy változtassa meg a beszámolóját. Ken sokat tudott Ellie gyerekkoráról, azt is, mennyire bánkódott az édesapja után. Világos, Ken mérlegeli a lehetőséget, hogy Ellie elméje megzavarodott. Feltehetően azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ugyanez történt a többiekkel is. Tömeghisztéria. Megosztott képzelődések. Folie á cinq. Őrület ötösben.

— No hát, itt van — mondta Kitz. A jelentés vagy egy centi vastag volt. Ráejtette az asztalra, ceruzák gurultak szét. — Biztosan át akarja majd nézni később, Arroway doktor, de addig is röviden összefoglalhatom magának. Oké?

Ellie beleegyezően bólintott. Fülesekből már hallotta, hogy a jelentés nagymértékben egybehangzik azzal, amit az Ötök elmondtak. Remélte, hogy végre vége lesz ennek az ökörségnek.

— A dodekaédernek látszólag — Kitz erősen megnyomta a szót — a benzolekétől és a tartószerkezetétől teljesen eltérő környezetbe kellett kerülnie. Látszólag óriási szakítóerőknek és nyomásnak volt kitéve. Kész csoda, hogy nem esett szét. Így azután az is kész csoda, hogy maguk egyben maradtak. Továbbá, látszólag nagyon erős sugárzásban járt — alacsony szintű indukált radioaktivitás, kozmikus sugárzás meg minden nyomait találták. Újabb csoda, hogy maguk túlélték a sugárzást. Egyébként semmi sem tűnt el a dodekaéderből, és semmi újat sem találtak benne. A külső felületeken, noha maguk azt állítják, hogy az alagutak falainak ütköztek, sehol nincs kopás vagy zúzódás. Felizzásnak sincs nyoma, márpedig ha a dodekaéder nagy sebességgel behatol a Föld légkörébe, fel kellett volna izzania.