Drumlin pontosan hatvanéves, gondolta der Heer.
— Másrészt viszont… — szólalt volna meg.
— Tudom, tudom. Ott az indiai doktorasszony; ő csak a negyvenes éveiben jár… Bizonyos értelemben ez a legostobább dolog, amit valaha is hallottam. Kiválasztunk valakit, hogy elküldjük az olimpiára, közben sejtelmünk sincs róla, milyen vetélkedők lesznek egyáltalán. Azt sem értem, miért kellene feltétlenül tudósokat küldenünk. Ahelyett, hogy Mahatma Gandhit küldenénk. Vagy, ha már itt tartunk, Jézus Krisztust. Nehogy most azt mondja, der Heer, hogy ők nem állnak rendelkezésünkre. Tudom magamtól is.
— Ha nem tudjuk, milyen vetélkedők lesznek, egy tíztusa-bajnokot kell küldenünk az olimpiára.
— És aztán kiderül, hogy sakkolimpiáról van szó, vagy szónokversenyről, esetleg szobrászok fognak vetélkedni, és az atlétája a legeslegutolsó helyen végez. Na jó, szóval maga szerint olyan valaki kellene, aki tájékozott a földönkívüliek témájában és benne volt az Üzenet vételében és megfejtésében is.
— Mindenesetre egy ilyen valakinek lehet a legtöbb esélye arra, hogy képes lesz a vegaiak fejével gondolkodni. Vagy legalább arra, hogy úgy gondolkozzon, ahogy a vegaiak számítanak rá.
— Ilyen csúcsember pedig maga szerint mindössze három van.
Az elnökasszony megint ránézett a jegyzeteire. — Arroway, Drumlin, és… na, az, aki azt hiszi magáról, hogy egy római tábornok.
— Valerian doktor, Elnökasszony. De nem tudok róla, hogy római tábornoknak hinné magát; csak majdnem úgy hívják, mint az egyik hajdani római hadvezért.
— Valerian el sem ment a Kijelölőbizottság meghallgatására. Eszébe sem jut itthagyni a feleségét. Így van? Ez nem bírálat. Nem mafla az az ember. Tudja, mit ér a családi kötelék. Beteg a felesége vagy van valami baj köztük?
— Nem hinném, Elnökasszony. Úgy tudom, az asszony kitűnő egészségnek örvend.
— Az jó. Mindkettőjüknek. Írjon neki a nevemben egy személyes hangvételű levelet — olyasmit, hogy nagyszerű asszony lehet, aki miatt egy csillagász férj lemond az univerzumról. De jó szöveget írjon, der Heer. Tudja, mire gondolok. Feltétlenül legyen benne valami idézet. Esetleg vers. De azért ne ömlengjen. — Nevetve megfenyegette az ujjával. — A Valerian-házaspártól tanulhatunk. Ne hívjuk meg őket egy hivatalos vacsorára? Két hét múlva jön a nepáli király. Az jó alkalom lesz.
Der Heer kapkodva jegyzetelt. Amint itt véget ért az este, rögtön fel kell hívnia a fehér házi rendezvények titkárát, és lenne egy még fontosabb telefonja is. Órák óta nem jut hozzá
— Szóval marad Arroway és Drumlin. A doktorasszony húsz évvel fiatalabb ugyan, de Drumlin félelmetes formában van. Sárkányrepülő, tengeri könnyűbúvár… ragyogó eszű tudós, nagy része van benne, hogy sikerült megfejteni az Üzenetet, és rémesen élvezni fogja, hogy vitatkozhat a többi vénemberrel. Ugye, Drumlin sosem foglalkozott nukleáris fegyverekkel? Nem akarok olyan valakit küldeni, akinek bármi köze volt hozzájuk.
Aztán itt van Arroway, szintén nagyszerű tudós. Ó irányítja az egész Argus-projektet, úgy ismeri az Üzenetet, akár a tenyerét, és kutató elme. Mindenkitől azt hallom, hogy roppant széles az érdeklődési köre. És jól képviseli a fiatalabb amerikai generációt — Az elnökasszony elhallgatott.
— És maga kedveli őt, Ken. Semmi baj. Én is kedvelem. Csak néha veszedelmesen kiszámíthatatlanok a megnyilvánulásai. Figyelmesen végignézte a meghallgatásról készült videofilmet?
— Gondolom, miről beszél, elnökasszony. De a Bizottság csaknem nyolc órán át faggatta Arroway-t, őt meg általa ostobának ítélt kérdésekkel könnyen ki lehet hozni a sodrából. Drumlin is ugyanilyen. Arroway talán tőle tanulta. Tudja, egy ideig hallgatta Drumlint az egyetemen.
— Hát, Drumlin is mondott hülyeségeket, nem vitás. Itt van az összes film, ezek a kazetták. Előbb Arroway, aztán Drumlin meghallgatása. Nyomja be a lejátszógombot, Ken.
Ellie Argus-telepi szobája tűnt fel a képernyőn, ott volt nála a meghallgatás. Bizonyos tekintetben talán jobb lett volna, ha a csillagok nem felelnek Ellie-nek. Szája körül mély barázdák vésődtek be, a szeme táskás. A homlokán, az orra fölött azt a két függőleges ráncot sem Látta der Heer korábban. Ellie a képen nagyon-nagyon fáradtnak tűnt, és der Heert hirtelen bűntudatféle fogta el.
— Hogy mi a véleményem “a Föld túlnépesedéséről”? — mondta Ellie. — Mármint, hogy, tetszik-e nekem vagy sem? Úgy gondolják, hogy ezt megkérdezhetik tőlem a Vegán, és biztosak akarnak benne lenni, hogy helyesen fogok válaszolni? Oké. Pontosan a túlnépesedés miatt pártolom a homoszexuálisokat meg a szüzességi fogadalmat követelő szerzetesrendeket. A cölibátust fogadó rendeket különösen nagyon jónak találom, mert lehetetlenné teszik, hogy a hajlam a fanatizmusra öröklődhessen.
Elhallgatott, jeges szenvtelenséggel várta a következő kérdést. Az elnök lenyomta a “szünet” gombot.
— Szó, ami szó, a kérdéseket nem a legszerencsésebben állították össze — ismerte be az elnök. — Dehát ezek az emberek egy rendkívül pozitív nemzetközi hatásokkal kecsegtető vállalkozásban kapnak kiemelt szerepet. Nem kockáztathatjuk, hogy utóbb kiderüljön róluk, eszelős fajvédők. Most a fejlődő országokat is a mi oldalunkon akarjuk tudni. Jó okunk volt ilyesmit kérdezni. Nem gondolja, hogy Arroway válasza némileg… tapintatlan volt? Ez a maga Arroway doktornője nekem kicsit afféle nagyokosnak tűnik. Na, most nézzük Drumlint.
A csokoládészínűre lesült, kék pöttyös madzag-nyakkendős Drumlin maga volt az élet. — Persze, tudom, mindnyájunknak vannak érzelmei — mondta éppen. — De gondolják csak meg, mit is jelent az tulajdonképpen, hogy érzelem? A megfelelő magatartás motivációi egy olyan korszakunkból, amikor még túl ostobák voltunk ésszel gondolkozni, következtetni. Én azonban már tudom, hogy ha egy éhes hiénafalka rohan rám, az semmi jót nem ígér. Nekem már nincs szükségem adrenalin-injekcióra, anélkül is felismerem a helyzetet. Már arra a következtetésre is képes vagyok, hogy fontos lenne a tapasztalataimat genetikai úton továbbítani a következő generációnak. Nekem már nem igazán kell tesztoszteron-fröccs a vérkeringésembe, boldogulok anélkül is. Biztosak önök abban, hogy egy nálunk sokkal fejlettebb, földön kívüli lény még érzelmekkel nyűglődik? Tudom, sokaknak az a véleményük rólam, hogy túl érzéketlen, túl közönyös vagyok. De ha igazán szót akarnak érteni a földönkívűliekkel, engem kell küldeniük. Bárki másnál jobban hasonlítok hozzájuk.
— Szép kis választék! — szólalt meg az elnök. — Az egyik ateista, a másik meg azt hiszi, ő eleve a Vegáról jött. Miért kell nekünk tudósokat küldenünk? Miért nem küldhetünk valakit, aki… normális? Persze, ez csak szónoki kérdés — tette hozzá sietve. — Tudom én jól, miért kell tudósokat küldenünk. Az Üzenet tudományos ügy, tudósnyelven írták. A tudomány az egyetlen, ami bennünk és a vegaiakban közös. Persze, Ken, ezek nyomós érvek. Nem felejtettem el őket.
— Arroway nem ateista. Arroway agnosztikus. Nyílt eszű ember. Nem kötik dogmák. Nagyon intelligens, nagyon szívós, és nagyon jó szakember. Széles körű tudással rendelkezik. Pontosan ilyen ember kell nekünk erre a feladatra.
— Nekem nagyon tetszik, Ken, ahogyan síkraszáll érte, hogy senki se beszélhessen bele a projektbe. De rengetegen aggódnak. Nehogy azt higgye, nem tudom, mi mindent kellett már lenyelniük az embereknek. A fele azoknak, akikkel eddig beszéltem a dologról, azon a véleményen van, hogy nem a mi dolgunk megépíteni azt az izét. Ha sehogy sem lehet kibújni alóla, akkor meg olyasvalakit kell küldeni, aki minden szempontból tökéletesen megbízható. Lehet, hogy mindaz, amit Arroway-ról elmondott, igaz, de ettől Arroway még nem megbízható. Hőbörög ellene mindenféle szervezet, még a saját Nemzeti Bizottmányom is, meg az egyházak. A kaliforniai találkozásukkor Palmer Jossra, azt hiszem, mély benyomást tett, Billy Jo Rankint viszont sikerült teljesen felbőszítenie. Tegnap felhívott, és a következőket közölte: “Elnökasszony, az a Gép vagy egyenesen Istenhez, vagy egyenesen az ördöghöz fog repülni. Mindkét esetben jobb, ha egy istenfélő keresztényt ültetünk bele.” A Palmer Josshoz fűződő kapcsolatait akarta felhasználni arra, hogy Istenre hivatkozva belebeszéljen a dolgomba. Szerintem semmi kétség, ő maga akarna beülni a Gépbe. A Rankin-féléknek Drumlin sokkal jobban megfelel, mint Arroway.
Читать дальше