Carl Sagan - Kapcsolat

— És maga kapott valamilyen utasítást?

— Nem, maguknak címezték, nem nekem. De kilenc órakor lesz még egy Gilgames-felvonulás.

— Tartok tőle, hogy azt már nem tudom megvárni. De szeretnék magától kérdezni valamit. Mire jó ez a Babilon? Meg Pompeji? — nézett Ellie Haddenre. — Maga egyike a legötletgazdagabb embereknek. Nem is egy hatalmas ipartelepet hozott létre, a saját pályáján verte meg a reklámszakmát. Na jó, hát a szövegfelismerő chip állambiztonsági változatával befürdött. De hát millió dolgot csinálhatna. Miért pont… ezt?

A mélyben, messze alattuk a menet elérte Asszúr Templomát.

— Miért nem csinálok valami… nemesebbet? — kérdezett vissza Hadden. — Egyszerűen csak megpróbálom a társadalom olyan szükségleteit kielégíteni, amelyeket a kormányzat nem vesz észre vagy nem hajlandó tudomásul venni. Kapitalista vállalkozás. Törvényes. Sokan lelik örömüket benne. És úgy vélem, amolyan biztonsági leeresztő szelepe egy csomó ökörségnek, amit ez a társadalom folyamatosan kitermel.

De amikor belevágtam, ezeket nem gondoltam végig. Egyszerű. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor a Babilon ötlete az eszembe jutott. Walt Disney Worldben történt, Jasonnel, az unokámmal hajókáztunk a Mississippin egy lapátkerekes folyami gőzhajón. Jason négy— vagy ötéves lehetett. Azon töprengtem, milyen okos húzás volt a Disney-sektől, hogy megszüntették a csak egy-egy hajóútra vagy látványosságra szóló jegyeket, ehelyett most napijegyet lehet venni, ami mindenhová érvényes. Megspóroltak jó néhány fizetést — a jegykezelőkét például. De ami fontosabb: az emberek túlbecsülik, hogy mire akarnak majd felszállni, mit akarnak megnézni. Mivel mindent ki akarnak próbálni, hajlandók eleve többet fizetni, aztán megelégszenek jóval kevesebbel is.

Szóval, ott ültünk a hajón Jasonnel, mellettünk meg egy fiúcska, olyan távolbanéző tekintetű. Nyolcéves forma, de lehetett éppen tíz is. Az édesapja faggatta valamiről, ő meg szűkszavúan, egyszótagú szavakkal válaszolt. A gyerek egy játékpuska agyát simogatta gyengéden, a puska csöve a lába között. Látszott a fiún, hogy csupán egyet szeretne: egyedül maradni a puskával és becézgetni. A háttérben az Elvarázsolt Birodalom tornyai és hegyes tetői magasodtak, és egyszer-e összeállt a kép. Érti, mire gondolok?

Cukormentes kólát töltött magának és Ellie poharához koccintotta.

— Arra, hogy az ellenségeink egymásnak essenek! — Eredeti tószt volt. — Istár Kapujához fogják kísérni. Enlil Kapuja körül túl nagy a nyüzsgés a felvonulók miatt.

Mintegy varázsütésre megjelent a két kísérő. Egyértelmű: Ellie el van bocsátva. Nem is igen lett volna kedve tovább maradni.

— Gondolkozzon a fázismoduláción, és nézze meg az oxigénvonalakat. De ha abban tévednék is, hogy hol a rejtjelkulcs, ne feledje: egyedül én építhetem meg a Gépet.

Istár Kapuja reflektorfényben úszott. Tűzzománccal borították, kék állatfigurák csillogtak rajta. A régészek azt mondják, sárkányok.

Felkelést, zavargásokat kellett kelteni. Az ellenség hasonlíthatatlanul nagyobb és erősebb volt. De ismertek a gyengéi is. Át lehet venni a hatalmat az ellenséges kormány fölött, és az erőiket önmaguk ellen fordítani. Most, hogy már elkötelezett ügynökök milliói állnak rendelkezésre…

Nagyot tüsszentett, újabb papírzsebkendőt kotort elő a bolyhos frottír elnöki fürdőköpenyből. Az arcán nem volt festék, csak cserepes ajkán fénylett némi nyoma a mentolos szőlőzsírnak.

— Az orvos azt mondja, ha nem maradok ágyban, vírusos tüdőgyulladásom lesz. Kértem, hogy adjon valami antibiotikumot, erre azt felelte, hogy vírusok ellen nem létezik antibiotikum. De honnan tudja, hogy vírus bujkál bennem?

Der Heer felemelte a kezét és válaszra nyitotta a száját, de az elnök nem hagyta szóhoz jutni.

— Ne, hagyja csak. Ne kezdjen itt nekem a DNS-ről meg vírushordozókról mesélni, túl gyenge vagyok hozzá, hogy végighallgassam. Ha nem fél a vírusaimtól, húzzon ide egy széket.

— Köszönöm, Elnökasszony. Elhoztam a jelentést a rejtjelkulcsról. A függelékben van egy hosszú technikai rész. Gondoltam, hátha érdekli az is. Röviden: most már gond nélkül olvassuk és megértjük az egészet. Félelmetesen okos oktatóprogram. A “félelmetes” kifejezést persze most nem irodalmi értelemben használtam. Már körülbelül háromezer szóból álló szótárunk van.

— Képtelen vagyok felfogni, hogyan lehetséges. Láttam, hogyan tanították meg önöket a számaik nevére. Rajzolnak egy pontot és aláírják: EGY és így tovább. Azt is láttam, hogy fognak egy képet egy csillagról, és alája írják: CSILLAG. De nem tudom elképzelni, mit csinálnak az igékkel meg a múlt idővel meg a feltételes móddal.

— Egy részüket mozgóképekkel magyarázzák. Az igéket például. A legnagyobb részüket meg számokkal. Még elvont fogalmakat is: elvont fogalmakat képesek számokkal közölni. Valahogy így: először számolnak nekünk, aztán bevezetnek egy új szót — olyat, amit nem értünk. Nézze csak, megpróbálom leírni önnek. Valami ilyesmit olvashatunk (a betűk a vegaiak által bevezetett írásjeleket jelentik). Der Heer írni kezdett:

1A1B2Z

1A2B3Z

1A7B8Z

— Elnökasszony mit gondol, mit jelent ez?

— A gimnazista emlékeim alapján? Úgy érti, hogy az A egy bizonyos pont-vonás kombinációt helyettesít, a B meg egy másikat, és így tovább?

— Pontosan. Azt, hogy az egy és a kettő mit jelent, tudjuk, de hogy az A meg a B mit jelenthet, azt nem. Mit közöl önnel egy ilyen sorozat?

— A azt jelenti: “plusz”, B pedig “mínusz”. Erre gondol?

— Így van. De azt még mindig nem értjük, mit jelenthet a Z, ugye? De jön aztán például egy ilyen sorozat:

1A2B4Y

— Kezdi érteni?

— Talán. De írjon le még egy Y-nal végződőt. 2000A4000B0Y — Oké, azt hiszem, felfogtam. Csak nem szabad az utolsó három írásjelet szóként összeolvasni. Z annyit jelent, hogy helyes, Y pedig, hogy helytelen.

— Erről van szó. Pontosan. Igazán kitűnő teljesítmény egy influenzával és dél-afrikai válsággal küszködő elnöktől. Tehát néhány soron belül megtanítottak bennünket négy szóra: plusz, mínusz, helyes, helytelen. Négy roppant hasznos szócska. Aztán az osztás következik, osszunk el egyet nullával, és megvan a “végtelen” szó. De az is lehet, hogy “határozatlan”. Vagy azt mondják: “A háromszög belső szögeinek összege egyenlő két derékszöggel”. Aztán hozzáfűzik, hogy a tétel helyes, ha a tér sík, de ha görbült, akkor már helytelen. Ezáltal megtanultuk, hogy mondják azt, hogy “ha” és…

— Nem tudok róla, hogy a tér görbült lenne, Ken, miket beszél itt maga? Hogyan lehetne a tér görbült? Elnézést, ne is törődjön vele. Ennek semmi köze nem lehet az ügyhöz, amit meg kell oldanunk.

— Tulajdonképpen…

— Sol Hadden azt mondja, az ő ötlete volt, hol lehet megtalálni a rejtjelkulcsot. Ne nézzen így rám, der Heer. Én mindenféle népekkel beszélgetek.

— Nem azt akartam… szóval… Én úgy tudom, Hadden úrnak is voltak javaslatai, de mindegyikkel előállt más tudós is. Arroway doktor végigpróbálta őket, és az egyikkel beletalált. Fázismodulációnak vagy fáziskódolásnak nevezik.