Carl Sagan - Kapcsolat

Kitz letelepedett az Ellie íróasztala előtti két szék egyikére, előrehajolt, elolvasta a kaffkai telexszöveget. Nem látszott rajta, hogy különösebb benyomást tenne rá.

— Térjünk rögtön a tárgyra, Arroway doktor. Az a kérdésünk, érdekében áll-e az Egyesült Államoknak, hogy ez a hír általánosan ismertté váljon. Nem voltunk elragadtatva tőle, hogy mindenfelé a világba elküldte a táviratot.

— Úgy érti, Kínába? Meg Oroszországba, meg Indiába? — Szándéka ellenére Ellie hangja észrevehetően éles lett. — Önök titokban tartották volna az első 261 prímszámot? Ön úgy véli, Kitz úr, hogy a földövkívüliek kizárólag az Egyesült Államokkal akartak kapcsolatba lépni? Nem gondolja, hogy egy másik civilizációtól érkező üzenet egész világunknak szól?

— Azért megkérdezhetett volna bennünket.

— És kockáztattam volna, hogy közben elveszítem a jeleket? Figyeljen, előfordulhatott volna, hogy akkor érkezik valami nagyon fontos adás, amikor a Vega itt Új-Mexikóban már lenyugodott, de magasan áll az égen Peking fölött. Itt nem holmi személyre szóló telefonhívásról van szó, nem az USA-t keresik! Még csak nem is a Földet! A naprendszer bármelyik bolygóját! Csak épp nekünk volt olyan szerencsénk, hogy mi kaptuk fel a kagylót.

Der Heeren megint látszott a közlési vágy. Mit akarhat? Azt akarja jelezni, hogy tetszik neki az egyszerűsített példabeszéd, de legyen barátságosabb Kitzcel?

— Bárhogy is legyen — folytatta —, késő. Már mindenki tudja, hogy a Vega-rendszerben valamiféle értelmes élet létezik.

— Nem biztos, hogy késő, Arroway doktor. Tudtommal ön úgy véli, hogy még csak ezután jön egy rengeteg információt tartalmazó adás, a tulajdonképpeni üzenet. Der Heer doktor — egy pillanatra megállt, mint aki nem számít ugyan helyeslésre, de hátha mégis bekövetkezik —, szóval der Heer doktor azt mondja, ön szerint a prímszámoknak az a szerepük, hogy felhívják a figyelmünket. Az a kívánságom, hogy ha megjön a valódi üzenet, és bizalmas jellegű lesz — és amelyet más ország nem képes azonnal értelmezni —, ne kerüljön nyilvánosságra, amíg nem tárgyaltuk meg.

— Mindannyiunknak vannak kívánságai, Kitz úr — felelte Ellie bűbájos hangon, mit sem törődve der Heer rosszallóan összehúzódó szemöldökével. Kitz modorában volt valami idegesítő, majdhogynem provokatív. Persze alighanem az övében is. — Az enyém például az, hogy megértsem a jelek értelmét, meg hogy mi történik a Vegán, és mit jelent mindez a Föld számára. Előfordulhat, hogy más országok tudósainál van a rejtély kulcsa. Lehet, hogy szükségünk lesz az ő adataikra. Lehetséges, hogy szükség lesz az eszükre. Elképzelhető, hogy egyedül egy ilyen problémával nem boldogulhat egyetlen ország sem.

Der Heeren most már némi ijedtség jelei mutatkoztak. — Ugyan már, Arroway doktor. Kitz titkár úr javaslata mindezt egyáltalán nem zárja ki. Nagyon valószínű, hogy be kell vonnunk más országokat is. Csak annyit kér, hogy előbb a C31-vel beszéljünk. És ezt is csak akkor, ha újabb üzenet érkezne.

Megnyugtatóan mondta, cseppet sem kenetteljesen. Ellie ránézett. Der Heer nem különösebben jóképű, de az arca kedves, értelemről tanúskodó. Kék öltöny és keményített oxfordi ing volt rajta. a Komolyságát és érezhető magabiztosságát meleg mosolya enyhítette. De vajon miért támogatja ezt a pasast? Hivatalból? Vagy Kitz-nek mégis lenne valami igaza?

— És az még úgyis odébb van — Kitz könnyű sóhajjal felállt. — A védelmi titkárság értékelni fogja az együttműködését. — Igyekezett megnyerő hangon beszélni. — Akkor megegyeztünk?

— Adjon egy kis gondolkodási időt — felelte Ellie, és úgy fogott kezet Kitzcel, mintha döglött halat kellene markolnia.

— Pár perc múlva jövök én is, Mike — mondta der Heer, és a hangja vidáman csengett.

Kitznek már a kilincsen volt a keze, amikor hirtelen visszafordult, mint akinek most jut eszébe valami. A belső zsebéből előhúzott egy iratot, visszajött az íróasztalhoz, és látható gonddal elhelyezte a sarkán. — Majd elfelejtettem. A Hadden-ítélet egy másodpéldánya. Gondolom, ismeri. A kormányzat besorolás-jogai az Egyesült Államok biztonsága szempontjából létfontosságú anyagokat illetően. Arra az esetre is érvényes, ha még be nem sorolt anyagról van szó.

— Be akarja sorolni a prímszámokat? — Ellie szeme hitetlenkedve tágra nyílt, mint aki nem képes komolyan venni, amit hall.

— Odaát várlak, Ken.

Amint az ajtó becsukódott Kitz mögött, Ellie felcsattant: — Mi az ördögöt akar ez itt? Vega-halálsugarak után nyomoz? Világrobbantó terroristákat keres? Mi után szimatol valójában?

— Egyszerűen csak elővigyázatos, Ellie. Látom, maga nem hiszi, hogy csupán erről van szó. Oké. Tételezzük fel, hogy jön egy üzenet — olyan, amelynek valóságos tartalma is van —, és lesz benne valami, ami sértheti a mohamedánokat vagy mondjuk, a metodistákat. Nem kellene ilyen esetben valóban óvatosan eljárnunk, hogy az Egyesült Államoknak ne legyen kellemetlensége belőle?

— Ne etessen, Ken. A pasas a Védelem főtitkárhelyettese. Ha a mohamedánok vagy a metodisták miatt aggódnának, valami helyettes államtitkárt, vagy — mit tudom én — olyan vallási megszállottakat küldték volna ide, akik az elnöki ima-reggeliket tartják. Maga az elnök tudományos tanácsadója. Halljuk, mit tanácsolt neki?

— Semmit az égvilágon. Mióta itt vagyok, egyetlenegyszer beszéltem vele röviden telefonon. És hogy őszinte legyek, nem kaptam utasítást semmiféle besorolásra. Szerintem annak, amit Kitz mondott, nincs köze az ügynökséghez. Kitz a saját szakállára dolgozik.

— Kicsoda ez a pasas tulajdonképpen?

— Úgy tudom, ügyvéd. Mielőtt az ügynökséghez került, az elektronikai iparban volt vezető állásban. A C3I-nél valóban kiismeri magát, de ettől még nem biztos, hogy máshoz is ért.

— Jó, Ken, én megbízom magában. Elhiszem, hogy nem maga áll e mögött a Hadden-döntéssel kapcsolatos fenyegetés mögött.

Meglengette az iratot, és kutatóan nézett der Heer szemébe. — Tudja, hogy Drumlin szerint a polarizációban egy másik üzenet is rejlik? — Nem értem.

— Drumlin alig néhány órája elkészült egy hozzávetőleges polarizációvizsgálattal. Poincaré-gömbökkel ábrázolta a Stokes-paramétereket; úgy váltakoznak az idővel, akár valami pompás mozgófilm.

Der Heer értetlenül bámult rá. A biológusok nem használnak polarizált fényt a mikroszkópjaikban? — villant át Ellie agyán.

— Ha egy fényhullám — látható fény, rádiófény, bármilyen fény közeledik a megfigyelő felé, a megfigyelő látóvonalára derékszögben rezeg. Ha a rezgés forog, elliptikusan polarizált hullámról beszélünk. Ha forgásiránya megegyezik az óramutató járásával, jobbkezes, ha ellentétes vele, balkezes polarizációról van szó. Hülye egy elnevezés, persze. Mindazonáltal a kétfajta polarizáció váltogatásával információt lehet továbbítani. Kismértékű jobb polarizáció azt jelenti: nulla, kismértékű bal polarizáció: egy. Eddig érthető? Minden további nélkül lehetséges. Mi amplitúdómodulálunk meg frekvenciamodulálunk, de a polarizációmodulálást a mi civilizációnk valamiféle közös megegyezéssel általában nem használja.

— Mármost úgy néz ki, hogy a Vega-jel polarizációmodulált. Épp ezt vizsgáljuk. És Dave azt találta, hogy a kétféle polarizáció mértéke nem azonos, balra kevesebb, mint jobbra. Könnyen lehetséges, hogy a polarizációban egy másik üzenet rejlik, ami eddig elkerülte a figyelmünket. Ezért gyanús nekem a maga barátja. Kitz nem csak úgy általánosságban osztogatja ingyenes tanácsait. A pasas tudja, hogy valami másra is bukkanhatunk.