Carl Sagan - Kapcsolat

Amikor odalépett hozzájuk, várakozásteljesen elhallgattak. A számjegyek most már a kettesből automatikusan a tízes számrendszerbe áttéve jelentek meg… 881,883,887,907… csupa prímszám.

— Willie, szerezzen nekem egy világtérképet. És kérem, hívja fel Mark Auerbachot a massachussettsi Cambridge-ben. Valószínűleg otthon lesz. Mondja el neki, mi van, hogy Auerbach IAU-táviratban (az International Astronomical Union, a Nemzetközi Csillagászati Egyesülés hálózatán át) értesítse róla az összes megfigyelőállomást, mindenekelőtt a nagy rádióobszervatóriumokat. Egyeztesse Auerbachhal a pekingi Rádióobszervatórium telefonszámát, hogy a mienk stimmel-e. Aztán hívja nekem az elnök tudományos tanácsadóját.

— Megkerüli a Nemzeti Tudományos Alapítványt?

— Ha végzett Auerbachhal, hívja az elnök tanácsadóját!

Ellie-nek úgy tűnt, hogy a körülötte zsongó hangzavarból vidám kurjantás csap fel.

A rövid közlemény kerékpáron, kis teherszállító gépkocsin, a szokott körútját végigbandukoló postás kezéből vagy telefonon eljutott a világ összes csillagászati létesítményébe. Néhány megfigyelőállomásra — Kínába, Indiába, a Szovjetunióba, Hollandiába például — telexen továbbították. Amint a gépek lekopogták, és egy biztonsági tiszt vagy csellengő csillagász átfutotta, kitépték a telexgépből, és kételkedő arckifejezéssel átadták az illetékes feljebbvalójuknak. A papíron ez állt:

AZ ARGUS RENDSZERES ÉGBOLTFIGYELÉSE RENDHAGYÓ, SZAKASZOSAN SUGÁRZÓ RÁDIÓFORRÁST FEDEZETT FEL. A REKTASZCENZIÓ 18 ÓRA 34 PERC, A POZITÍV DEKLINÁCIÓ 38 FOK 45 PERC. A FREKVENCIA 9,24176684 GIGAHERTZ, A SÁV KÖRÜLBELÜL 430 HERTZ, MEGKÖZELÍTŐLEG 174 ÉS 179 JANSKYS BIMODÁLIS AMPLITÚDÓK. AZ AMPLITÚDÓK DEKÓDOLT JELENTÉSE BIZONYÍTOTTAN PRÍMSZÁMOK SORA. A HOSSZÚSÁGI HELYZET SÜRGŐSEN MEGHATÁROZANDÓ. KÉRJÜK, A KAPCSOLÓDÓ MEGFIGYELÉSEKBŐL TOVÁBBI INFORMÁCIÓK SZERZÉSE CÉLJÁBÓL HÍVJANAK.

E. ARROWAY IGAZGATÓ, ARGUS-PROJEKT, SOCCORRO, ÚJ-MEXIKÓ, USA-.

A vendégszállásokat zsúfolásig megtöltötték a SETI kiválóságai. Amikor megjöttek az első hivatalos küldöttek Washingtonból, őket már nem lehetett az Argus területén elhelyezni, csak a közeli Soccorro szállodáiban. Egyedül Kenneth der Heerrel, az elnök tudományos tanácsadójával tettek kivételt. Eleanor Arroway sürgős hívása nyomán ő már a felfedezés utáni napon megérkezett. A következő napokban sorra befutottak a Nemzeti Tudományos Alapítvány, a NASA (a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal), a honvédelmi minisztérium, az Elnöki Tudományos Tanácsadó Bizottság, a Nemzetbiztonsági Tanács és a Nemzetbiztonsági Ügynökség küldöttei. Jött néhány olyan állami hivatalnok is, akikről nem lehetett pontosan tudni, milyen intézményt képviselnek.

Az előző este néhányan a 101. teleszkóp alapja körül ácsorogtak, és életükben először találták meg a Vegát az égen. Kékesfehér fénnyel hunyorgott, szép látvány volt.

— Látni láttam már — jegyezte meg az egyikük —, de fogalmam sem volt róla, hogy hívják. — A Vega fényesebbnek tűnt ugyan a többi csillagnál, de egyébként nem találtak rajta semmi figyelemre méltót. Egy volt a szabad szemmel látható sok ezernyi csillag közül.

A tudósok folyamatos kutatói értekezleteken vitatták meg a rádióimpulzusok természetének, eredetüknek, jelentésüknek lehetőségeit. A létesítmény közönségkapcsolati irodája, tekintettel a földön kívüli intelligencia kutatása iránti széles körű érdeklődésre, egyébként is jóval nagyobb létszámmal dolgozott, mint az általában az obszervatóriumokban szokásos. Most ők foglalkoztak az alacsonyabb beosztású vendégekkel. Minden érkező azt kívánta, hogy részletesen, személyesen tájékoztassák. A magasabb beosztásúak Ellie-re maradtak, közben neki kellett irányítania a kutatómunkát is, és kielégítenie teljesen érthetően szkeptikus, ám kissé erőszakos kollégái tudásszomját. Nem csoda, hogy úgy érezte, ereje végére jutott. Az a luxus, hogy végre végigalhasson egy egész éjszakát, a felfedezés óta csupán vágyálomként lebegett a szeme előtt.

Először megpróbálták a dolgot titokban tartani. Végül is nem lehettek benne tökéletesen biztosak még, hogy valóban földönkívüliek üzenetéről van-e szó. Ha idő előtt hozzák nyilvánosságra, aztán kiderül, hogy tévedtek, az katasztrofális következményekkel járhat a kutatásra nézve. És ami még rosszabb, megakadályozhatja a további elemző munkát. Ha a sajtó rájuk száll, azt megsínyli a tudomány. Akárcsak az Argus munkatársai, Washington is azon volt, hogy az ügyről semmi ne szivárogjon ki. Csak hát a tudósok meséltek róla a családjuknak, a Nemzetközi Csillagászati Egyesülés táviratát szétküldték szerte a világba, és most Európa, Észak-Amerika és Japáni csillagászati adatbank-kezdeményei mind tele voltak a felfedezés hírével.

Kidolgoztak ugyan korábban terveket rá, hogyan hozzák nyilvánosságra, ha találnak valamit, most mégis teljesen felkészületleneknek bizonyultak. A lehető legóvatosabban fogalmazták meg a közleményt, és csak akkor adták ki, amikor már végképp nem lehetett tovább halogatni. Természetesen óriási szenzációként robbant.

Kérték a médiák megértését, de tisztában voltak vele, csak rövid idő kérdése, és a riporterek máris rájuk zúdulnak. Megpróbálták lerázni őket azzal, hogy a fogott jelzéseknek semmi értelmezhető jelentésük nincsen, hogy csupán az unalomig ismétlődő prímszámok.

Ám a sajtó türelmetlenül híreket, új ismereteket követelt. — Tényleg csak arról képes szövegelni, mi a fene az a prímszám? — förmedt egy újságíró a telefonban Ellie-re.

Tévéstábok kezdtek merev szárnyú sportrepülőgépekkel és bérelt helikopterekkel alacsonyan röpködni a létesítmény felett, néha istentelen rádiózavarásokat okoztak, a teleszkópok persze rögtön fogták és kiszűrték. Riporterek estek neki az éjszakára a moteljeikbe megtérő washingtoni küldötteknek. Néhányan a vállalkozó kedvűek közül megkísérelték, hogy észrevétlenül jussanak be — volt, aki strandkocsival, volt, aki motorkerékpárral, sőt akadt egy nő, aki lovon próbálkozott. Ő aztán kellemetlen tapasztalatokat szerzett a vihargátló kerítést illetően.

Der Heer mindjárt érkezése után hallotta annak a tájékoztatásnak a korai változatát, amely azóta Ellie szabványszövege lett: meglepő a jelek intenzitása, a forrásuknak valahol a Vega közelében kell lennie az égbolton, és hogy milyen az impulzusok jellege.

— Igaz, hogy az elnök tudományos tanácsadója vagyok — mondta der Heer Ellie-nek —, de csak egy biológus. Ezért nagyon kérem, szépen, lassan magyarázza el nekem, miről is van szó. Azt értem, hogy ha a rádiósugárzás forrása huszonhat fényévnyire van tőlünk, akkor huszonhat évvel ezelőtt küldték az üzenetet. Valami fura, hegyes fülű népség az 1960-as években úgy vélte, érdekelni fog bennünket, hogy ők szeretik a prímszámokat. De hát a prímszámok egyszerűek. Nem úgy néz ki, mintha ezzel büszkélkedni akartak volna. Inkább mintha gyogyós számtant sugároznának. Talán meg kellene sértődnünk.

— Nem, ne így nézze — Ellie elnevette magát. — Ez egy jelzőfény. Figyelemkeltő jelzés. Azt akarják, hogy felfigyeljünk rá. Kapunk mi furcsa jeleket kvazárokról, pulzárokról, rádiógalaxisokról meg még a jó ég tudja, honnan. De prímszámokat kapni más, különleges dolog, mert csak mesterségesen keletkezhet az adásuk. Például egyetlen páros szám sem prímszám. Nagyon nehéz elképzelni, hogy valami sugárzó plazma vagy felrobbant galaxis ilyen szabályosan ismétlődő matematikai jelsor forrása lehetne. A prímszámok azért érkeznek, hogy felhívják a figyelmünket.