Fel is fedeztek fontos dolgokat — például, hogy a galaktikákon kívüli objektumok, úgy látszik, paradox módon a fénynél gyorsabban mozognak; vagy a Neptun óriásholdjának, a Tritonnak felszíni hőmérsékletével kapcsolatosan; vagy a közeli galaxisokon túli sötétről, amelyben nem láthatók csillagok. Javult a hangulat. Az Argus munkatársai végre úgy érezték, ők is hozzájárulnak az élvonalbeli csillagászati felfedezésekhez. Igaz, az égbolt teljes átfésülésére szánt idő egyre hosszabbodott. Ám most már védőháló feszült szakmai karrierjük alatt. Lehet, hogy értelmes idegen lényektől származó jelekre nem találnak, de a természet kincsesházának más titkaira rábukkanhatnak.
A földön kívüli intelligencia kutatása — amit mindenütt röviden SETI-ként emlegettek, kivéve azokat az optimistákat, akik földön kívüli intelligenciákkal való kapcsolatról (angolul: communication with extraterrestrial intelligence), CETI-ről beszéltek — lényegében megfigyelést jelentett, azt az egyhangú, szakadatlan rutinmunkát, amely a létesítmény nagy részének fő feladata volt. Ám az idejük egynegyedében a tudósok más kutatásokra használhatták a világ legnagyobb teljesítményű rádióteleszkóp-hálózatát, csak előbb túl kellett esniük az unalmas alapfeladaton. Más létesítmények csillagászai is kaptak egy kevés teleszkópidőt. A munkatársak hangulata érezhetően javult, de sokan közülük igazat adtak Drumlinnak; vágyakozva bámulták a technikai csoda számba menő 131 Argus-rádióteleszkópot, és arról ábrándoztak, milyen jó is lenne a saját, kétségkívül sokkal inkább sikerrel kecsegtető kutatásaikhoz használni. Ellie hol békülékeny hangot ütött meg Dave-vel, hol keményen vitába szállt vele, de egyik módszerrel sem ment sokra. Drumlint nehéz volt elviselni.
Előadásának egy részét is annak szentelte, hogy bizonyítsa: földönkívüliek pedig nem léteznek. Ha mi alig néhány ezredév alatt képesek voltunk a mai technikánkat létrehozni, mi mindent kellene egy valóban fejlett fajnak tudnia, mondta. Csillagokat mozdíthatnának ki a helyükről, galaxisokat alakíthatnának át! Márpedig az egész csillagászatban sehol egy jelenség, amely természetes folyamatokkal ne lenne magyarázható, amelynek alapján földön kívüli intelligenciára kellene következtetni. Ugyan miért nem fogott az Argus még egyetlenegy rádiójelet sem? Feltételezték, hogy mindössze egy rádióforrás létezik az egész égen? Tudják egyáltalán, hány milliárd csillagot vizsgáltak már meg? A kísérlet nem volt értéktelen, de most már elég belőle. Az ég hátralevő részét felesleges végigkutatniuk. Megvan már a felelet. Sem az űr legtávolabbi részein, sem a Föld közelében nyoma sincs semmiféle földövkívülieknek. Mivelhogy nem léteznek.
Amikor a kérdések következtek, az Argus egyik munkatársa az állatkert-hipotézis felől érdeklődött. Volt ugyanis egy olyan feltételezés, amely szerint persze, hogy vannak földövkívüliek, de feleslegesnek tartják tudtunkra adni a létezésüket. Nem akarják, hogy az emberek megtudják, más értelmes lények is vannak a kozmoszban. Olyan ez, mint amikor egy a főemlősök viselkedéstanával foglalkozó kutató őserdei csimpánzok egy csoportját tanulmányozza, de nem akar beleavatkozni abba, amit csinálnak. Drumlin kérdéssel válaszolt. Feltételezhető-e, kérdezte, hogy a galaxis milliónyi civilizációja között — hiszen az Árgusnál ilyen számokkal dobálóznak — egy sem lóg ki a sorból? Létezik az, hogy a galaxis összes civilizációja betartja a be nem avatkozás etikáját? Hogy egyetlenegy se ólálkodik a Föld körül?
— Csakhogy az efféle ólálkodók és a valóban számításba jövők valószínűleg korántsem azonos technikai szinttel rendelkeznek — vetette ellene Ellie. — Ha az utóbbiak egy hatalmas lépéssel előbbre vannak — ha földi viszonyok között például van radarjuk meg helikoptereik —, akkor a lopakodóknak annyi!
Az Argus munkatársai körében nagy sikere volt a válaszának, de Drumlin szárazon csak ennyit mondott: — Maga tévtanokat terjeszt, Ellie, tévtanokat.
Ha ki akarta szellőztetni a fejét, hosszú, magányos utakra indult az egyetlen luxussal, amit megengedett magának: egy gondosan karbantartott, 1957-es Thunderbirddel. A kocsinak lehajtható teteje volt, és a hátsó ülésnek kis kerek kabinablakai. Éjjelente gyakran száguldozott a nyitott kocsival a pusztaságban, sötét haja lobogott a szélben. Évek hosszú sora telt el, úgy látszott, nincs már egyetlen nyomorúságos helység, egyetlen szirt, egyetlen fennsík, egyetlen autópályaőr Új-Mexikó délnyugati tájain, amit és akit ne ismerne.
Szeretett egy-egy megfigyeléssel töltött éjszaka után kifordulni az Argus őrszemélyzetének épülete mellől, és a legnagyobb sebességbe kapcsolva északnak robogni. A Santa Fe környéki Sangre de Cristo hegység fölött derengett a hajnal. (Ugyan miért kell a szent helyeket a vallás legtiszteltebb alakjának véréről, testéről, szívéről vagy hasnyálmirigyéről elnevezgetni, jutott Ellie eszébe. És a többi fontos, de kevesebbet emlegetett szerv, például az agy vajon miért nem szerepel?)
Most délkeletnek, a Sacramento-hegység felé indult. Igaza lenne Dave-nek? Lehet, hogy a SETI és az Argus pár, eredményeket felmutatni nem tudó, akarnok csillagász rögeszméje csupán? Hogy bármeddig tartson, a projekt folytatódik, ha hosszú évekig nem jön semmiféle jel, akkor is, mert folyton újabb magyarázatokat fognak kiagyalni az idegen civilizációról, és új meg új, költséges műszereket szerkesztenek a kutatáshoz? Mi lehetne a kudarc meggyőző bizonyítéka? Neki mi kellene ahhoz, hogy feladja, és valami biztonságosabb, több sikerrel kecsegtető kutatómunkába kezdjen? A japán Nobeyama Obszervatórium épp most adta hírül, hogy adenozinra — egy komplex szerves molekulára, a DNS egyik alkotórészére — bukkantak, egy sűrű molekuláris felhőben csücsült. Az élettel kapcsolatos molekulák után kutatni az űrben hasznos munka lenne, még ha ezért fel is adná a földön kívüli intelligencia keresését.
Robogott a magasan kanyargó hegyi úton, nézte a déli horizontot, felvillant előtte a Centaurus csillagkép, amelybe a régi görögök félig ember, félig ló kiméra-lényt láttak bele, aki Zeuszt bölcsességre oktatta. Ám Ellie semmiféle kentaurt nem fedezett fel benne. Ő egyszerűen gyönyörködött a legragyogóbb csillagban, az Alfa Centauriban. A legközelebbi csillag volt, alig négy és egynegyed fényévnyire. Az Alfa Centauri tulajdonképpen hármas rendszer, két napja szorosan egymás körül, egy harmadik pedig távolabb körülöttük kering. A Földről egyetlen ragyogó fénypontnak látszottak. Különösen tiszta éjszakákon, mint most is, Ellie úgy látta, itt lebeg valahol Mexikó fölött. Máskor, többnapos homokviharok után, amikor a levegőben milliárdnyi homokszemcse lebegett, Ellie beült a kocsiba, felment a hegyekbe, magasra, ahol tisztább volt a levegő, aztán valahol kiszállt az autóból és merően bámulta a legközelebbi csillagrendszert. Feltehetően ott is vannak bolygók, bár felfedezni őket nagyon nehéz. Lehet, hogy van közöttük, amely nagyon szorosan a három Nap valamelyike körül kering. Még érdekesebb lehetne, ha a bolygó, az égi mechanika szempontjából bizonyos elképzelhető stabilitással a két belső napot befogó nyolcas pályán keringene. Vajon milyen lehet olyan világban élni, ahol három nap van az égen? Alighanem még annál is melegebb lehet, mint itt, Új-Mexikóban.
Ellie kis örömteli borzongással állapította meg, hogy a kétsávos hegyi autópálya mentén megint ott voltak a nyuszik. Már többször látta őket korábban is, különösen, ha autós csavargásai során egészen Nyugat-Texasig eljutott. Az útkanyarok mentén négylábon közlekedtek, de ha egy pillanatra a Thunderbird vadonatúj kvarclámpáinak fénynyalábjába kerültek, a két hátsó lábukra emelkedve merevedtek meg, mellső lábaik bénán csüngtek. Mérföldeken át adtak így tisztelgő díszőrséget az éjszakában száguldó autónak, Ellie-nek legalábbis úgy tűnt. Ezernyi szimatoló rózsaszín orrocska, kétezernyi fénylő szempár figyelte bámészan a mellettük elsuhanó érthetetlen jelenséget.
Читать дальше