Ira Levin - Stepfordi feleségek

— Milyen keveset tud — vetett rá Coba egy lesújtó pillantást, majd megfordult s természetesebb tartást felvéve ellépett az ajtóból.

— Az el Presidente nem volt túlzottan rokonszenves számomra — jegyezte meg Joanna vetkőzés közben.

— Én se kedvelem túlzottan — válaszolta Walter. Hideg, mint a jégcsap. Hála istennek, nem örökre lett megválasztva!

— Még szerencse, különben nőket oda soha nem engednének be! Mikor lesz a választás?

— Újév másodnapján.

— Különben mivel foglalkozik?

— A Burnham-Massey cégnél dolgozik. A Kilences út mellett. Claude is ott van állásban.

— Óh, tényleg! Mi is a vezetékneve?

— Claude-nak? Axhelm.

Kim felsírt álmában és egész kis teste lázban égett. Hajnali háromig fent voltak, folyamatosan mérték a lázát (harminckilenc öttel kezdődött), fellapozták Dr. Spock idevonatkozó tanácsait, hideg fürdőbe tették s alkohollal dörzsölgették a testét.

Bobbie végre ráakadt valakire!

— Össze se hasonlítható a többi nyomorékkal! recsegte bele a telefonba. — Charmaine Wimperisnek hívják, s ha az ember kicsit hunyorít, akkor megszólalásig olyan, mint Rachel Welch. Fent laknak a Burgess Ridge-n, egy kétszázezer dolláros, modern házban; szobalányuk, kertészük és — ezt hallgasd meg — teniszpályájuk is van!

— Valóban?

— Gondoltam, hogy ez téged is kirobbant az alagsorból. Meghívást kaptál egy partira és egy ebédre is. Fél tizenkettőre ott vagyok nálad, érted megyek!

— Ma? Képtelen vagyok rá! Kim még mindig itthon fekszik lázasan.

— Még mindig?

— Nem lehetne áttenni szerdára? Vagy csütörtökre… a biztonság kedvéért?

— Szerdára! — szögezte le Bobbie határozottan. Megbeszélem vele és majd visszahívlak.

Piff! Puff! Bamm! Charmaine nagyon jól játszott. Túlságosan is jól! Labdái keményen és nyílegyenesen zúgtak el hol az egyik sarokba, hol a másikba. Ide-oda futtatta, majd annyira az alapvonalhoz szorította Joannát, hogy alig érte el a labdát. Futott utána, de a hálóhoz közelítő Charmaine — védhetetlenül leütötte azt a bal alsó sarokba. Ezzel hat-háromra a játékot és a játszmát is megnyerte. Az előző játszmában hat-kettőre győzött.

— Drága istenem! Ezt jól megkaptam! — lihegte Joanna. — Mekkora leégés! Óh, istenem!

— Játsszunk még egyet! — biztatta Charmaine, s már vissza is hátrált az alapvonalhoz. — Gyere! Még egy partit!

— Képtelen vagyok rá! Holnap így se tudok a lábamra állni — vette fel Joanna a labdát. — Gyere Bobbie, most te vagy a soros!

A labdafogó kerítés mögött a fűben, keresztbe tett lábakkal a napon üldögélő Bobbie az arcát süttette.

— Utoljára akkor játszottam, amikor táborban voltam — szabadkozott.

— Csak még egy játszmát! — kérlelte Charmaine. Csak egyetlen játszmát, Joanna!

— Rendben, de csak egy játszmát! Charmaine azt is megnyerte.

— Teljesen kivégeztél, de nagyon jól esett — lihegte Joanna, amikor együtt sétáltak le a pályáról. — Nagyon köszönöm!

— Vissza kell zökkenned a gyakorlatba — törülgette gondosan egy kicsit erős csontozatú arcát Charmaine. — Ennyi az egész! Az adogatásaid kitűnőek!

— Jókora súlyfelesleget szedtem magamra.

— Szívesen játszanál gyakrabban? Nekem itt csak néhány állandó merevedéssel küszködő tizenévessel van alkalmam játszani.

— Küldd át őket hozzám! — tápászkodott fel Bobbie a fűről.

A lapos kövekkel kirakott gyalogúton elindultak a ház felé.

— Csodálatos pálya! — dicsérte Joanna, a karját törülgetve.

— Akkor használd is! — vágta rá Charmaine. — Én mindennap játszottam Ginnie Fisherrel — biztosan ismered —, de ő cserbenhagyott. Te nem akarsz játszani? Mondjuk, holnap?

— Óh, ez nem fog menni.

A teraszon leültek egy Cinzano feliratú napernyő alá s a Nettie-nek szólított, kicsit már őszülő szobalány egy kancsó Bloody Maryt, uborkás öntetet és valami rágcsálnivalót tett az asztalra.

— Csodálatos teremtés — jegyezte meg Charmaine. A Szűz jegyében született. Ha azt mondanám neki, hogy nyalja meg a cipőmet, azt is megtenné. Te milyen jegyben születtél, Joanna?

— Én Bika vagyok.

— Ha azt mondod neki, hogy nyalja meg a cipődet, akkor szembe fog köpni — figyelmeztette Bobbie. Te valóban hiszel ezekben a dolgokban?

— Tényleg hiszek! — felelte Charmaine és Bloody Maryt töltött a poharakba. — Ha egy kicsit nyitottabb lennél, akkor te is hinnél bennük! — (Joanna lopva rápillantott; nem, nem Rachel Welch, de átkozottul hasonlít rá.) — Ginnie Fisher is ezért hagyott itt. Ő az Ikrek jegyében született és állandó változásra van szüksége. A Bikák stabilak és megbízhatóak. A tenisznek is ez a titka.

— Ennek a Bikának pedig háza és két gyereke van, és nem a Szűz jegyében született.

Charmaine-nek kilencéves fia, Merrill volt az egyetlen gyereke. Televíziós producer férjével, Eddel együtt, júliusban költöztek Stepfordba. Ed is tagja a Férfiegyletnek, és nem, Charmaine-t egyáltalán nem zavarta a nemek szerinti megkülönböztetés igazságtalansága.

— Nekem minden megfelel, ami esténként kimozdítja a házból — magyarázta. — Ő Kos én pedig Skorpió vagyok.

— Nos, rendben — vonta meg vállát Bobbie, és magába tömött egy adag uborkaszószba mártott chipset.

— Nagyon rossz kombináció — folytatta a témát Charmaine. — Ha akkor tudtam volna, amit most tudok…

— Milyen értelemben rossz? — érdeklődött Joanna. Ezzel hibát követett el. Charmaine egymás után sorolta nekik, hogy milyen téren nem illenek össze Eddel; se társadalmi, se érzelmi, és mindenekelőtt szexuális téren se stimmelnek közöttük a dolgok. Nettie közben homárt és szalmaburgonyát tett eléjük az asztalra…

— Óh, a vonalaim… — siránkozott Bobbie, homárt szedve a tányérjára, Charmaine közben őszintén mesélte a részleteket. Szexuális téren Ednek valóban akadtak különcségei.

— Csináltatott nekem egy gumírozott búvárruhát Angliában. Az isten tudja, mennyit fizetett érte! Képzeljétek el, gumiruha! „Add rá valamelyik titkárnődre, mondtam neki, én ugyan fel nem veszek ilyesmit!” Zipzárak és csatok mindenütt. Egy Skorpiót nem lehet megfékezni. A Szüzeket bármikor; az ő dolguk az, hogy szolgáljanak. A Skorpiók mindig a maguk útját járják.

— És ha Ed tudta volna akkor, amit most te tudsz? — tette fel a kérdést Joanna.

— Egy fikarcnyit se változott volna semmi — felelte Charmaine. — Meg van őrülve értem. Tipikus Kos! Nettie epres lepényt és kávét szolgált fel. Bobbie felnyögött. Charmaine más, általa ismert különcökről is mesélt. Valaha modellként dolgozott s ismert közülük néhányat.

Aztán egészen Bobbie kocsijáig kísérte őket.

— Figyelj — fordult búcsúzóul Joannához. Tudom, hogy elfoglalt vagy, de ha bármikor akad egy szabad órád, akkor ugorj át hozzám! Nem is kell előtte telefonálnod; én szinte mindig itthon vagyok.

— Kösz, élni is fogok az ajánlattal — mosolygott rá Joanna. — És a mai napot is köszönöm! Nagyszerűen éreztem magam!

— Bármikor! — ismételte meg Charmaine a kocsi ablakához hajolva. — És mindketten… figyeljetek… megtennétek valamit a kedvemért? Olvassátok el Linda Goodmantól a Csillagképeket! Csak olvassátok el és majd meglátjátok, hogy mennyire igaza van. A központi drogériában puhafedelű kiadásban még lehet kapni. Megteszitek? Kérem!