Ira Levin: Stepfordi feleségek

Bár az idő kérdése a hosszabb műveknél általában visszatérő és nagyon fontos probléma, ezt a kérdést egy négy hónapos időszakra felépített mű esetében, talán még gondosabban kell kezelni. Valóban nagyszerű időbeosztással Levin olyan események segítségével röpít tovább bennünket a hurok szeptembertől novemberig tartó, egyre szorosabbra húzása során, mint „Pete leesett az iskolabuszról, elöl kitört két metszőfoga… Joanna szülei, egy utolsó pillanatban küldött értesítés után, útban karib-tengeri nyaralásukra, háromnapos látogatásra érkeztek… a mosogatógép szivattyúja tönkrement… közeledett Pete nyolcadik születésnapja… október vége tájékán Walter már ismét hazajárt vacsorázni… Mindenszentek napján egy hatalmas sütőtökből halálfejet faragtak ki s Pete fogatlan Denevéremberként járta a várost… november első szombatján vacsorát adtak…”

És már újra helyben is vagyunk: a vacsora feszült légköre után alig 900 szóval el is érkezik az események csúcspontja, amikor Charmaine nagy kedvvel hozzálát a takarításhoz, a munkások pedig kezdik levagdosni a tönkretett teniszpályát körülvevő vaskerítést.

A fanyar, harapós humor áll a csoportkép középpontjában, ahol Bobbie és Joanna vegyes érzésekkel, hitetlenkedve és elborzadva figyelik nem is olyan rég még szintén lázadó társukat, miközben a munkások odakint lerombolják mindazt, ami valaha a kiváltság jelképe volt a szemükben. („De hiszen ez agyagos pálya!” — siránkozik Joanna.) Ha a Stepfordi feleségek a kisvárosi feleségek megszokott, banális dolgairól szóló, könnyed szatíra lenne, aminek gyakran tekintik is — egy téveszme, mellyel kifigurázzák a kínos precizitásra törekvő háziasszonyokat —, akkor ez a humor messze nem lenne ennyire helyénvaló. Ennek ellenére annyira illik a helyzetre, hogy szinte észrevétlenül siklunk el fölötte, mivel ugyanarról a bomlasztó humorról van szó, melyre az egész könyv felépül. Az önmagát krimiként is kifigurázó könyv az elnyomókból és törekvéseikből űz gúnyt, és nem az áldozatokból.

A technika vívmányainak rabságába esett, öntelt kisvárosi férfiak közössége összeesküvést sző azzal a céllal, hogy a feleségeket olyan szex-robotokká züllessze, akik csak a csillogó parketta és a fürdőszobacsempe fugáinak tisztasága iránt éreznek elkötelezettséget… és ez nem is annyira a fantázia terméke. Levin szándékosan ugyanezt a zsánerparódiát írja meg a Brazíliai fiúk (The Boys from Brazil) című művében is, melyben a náci tudósok apró kis Hitler-klónokat állítanak elő, akiket a Hitler híveinek számító családok fogadnak örökbe. Számos — a szatíra természetéről azonnal megfeledkező — kétbalkezes krimi író ilyenkor azonnal pontosan azt kezdi utánozni, amit maga is nevetség tárgyává kíván tenni. Hasonló a helyzet Levin legfrissebb művével, a Rosemary gyermekével (Son of Rosemary) is, melyet számos kritikus a saját feltételezett műfajának bírálataként értékel.

Levin Olümposzi humorának elsődleges megnyilvánulása, a stepfordi férjekről adott jellemrajzában fejeződik ki. Vidám dolognak tűnik mindaz, amit ezek a férjek csinálnak… egészen az utolsó tizenöt oldalig. Az összejöveteleken a stepfordi férjek — gátlásos kisfiúkként — csak egymással beszélgetnek. Szexuális fantáziaképeiket a tizenéves kamaszokhoz hasonlóan szeretnék valósággá változtatni, ezért szinte minden estéjüket a Férfiegylet fülledt, áporodott légkörében töltik, ahol agyukat és ágyékukat egyesítve, a legújabb sétáló és beszélő szexuális játékszerekkel foglalkoznak. (Ha éppen nem a munkájuk fölé hajolnak, akkor pornófilmeket bámulnak.) Ezek a férfiak olyan megszállottan és komikusan csak ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy már szándékaikat is alig igyekeznek titkolni, és — az új lehetőségek boncolgatása közben — alliteráció formájában magnóra is mondják elképzeléseiket. A valós, hús-vér nők bosszantják és untatják őket, a melles robotokat csak matracnak és cselédlánynak tekintik.

A férfiak legmulatságosabb disznóságára már a könyv elején fény derül, amikor az Eberhart család még csak néhány hete van a városkában. Hajnali két órakor, — miután Walter Eberhart a Férfiegyletben tett első látogatásáról visszatér, felesége az ágy remegésére és a matrac rugóinak nyikorgására ébred. Joannának nem kell sok idő, hogy rájöjjön… a férje maszturbál! „Nos, legközelebb nem ártana, ha engem is felébresztenél”, jegyzi meg s hamarosan olyan kitűnő szexben van részük, amilyet már évek óta nem élveztek. Valami nagyon feldobta Waltert, s csak jóval később jövünk rá — Joanna pedig soha —, hogy azokról a szenzációs fantáziaképekről van szó, melyeken a vigyorgó haverokkal együtt csámcsogtak az egyletben.

A dolog elítélése nélkül, Levin a férfiak mesterkedésének eredetére is rámutat akkor, amikor Joanna végiglapozza a helyi újság régebbi számait. Ekkor tudja meg, hogy a Férfiegylet nem sokkal azután alakult meg, hogy Betty Friedan, A titokzatos nő (The Feminine Mystique) című könyv szerzője, nagyszámú hallgatóság előtt előadást tartott a stepfordi Nőszövetségben. Ugyanez a szervezet — kétségkívül a gyér látogatottság miatt — hamarosan fel is függesztette működését.

1972-ben, a Stepfordi feleségek megjelenésének évében, Betty Friedan közreműködött a Nők Nemzeti Politikai Egyesületének megalakításában, A titokzatos nő pedig már kilenc évvel korábban megjelent. A Törvényhozás még ugyanebben az évben elfogadta (a végül is eleve halálraítélt), egyenlő jogokról szóló alkotmány-kiegészítést. A konzervatív gondolkodású férfiak számára a feminista mozgalom most már nem csupán zavaró apróság, hanem komoly gond. Nem tudom, hogy a Stepfordi feleségek et jogosan nevezhetjük-e feminista szatírának, de a dolog szépsége már önmagában véve is az, hogy Levin időzítése tökéletesnek bizonyult. A többi művéhez hasonlóan, ez a könyv is a repülő madárra, a haikura, erre a kalligrafikus kínai írásjelre emlékeztet. Egyetlen felesleges, elvesztegetett mozdulat nélkül jut el oda, ahova el akar jutni.

Peter Straub

SZUKITS KÖNYVKIADÓ

ALAPÍTVA 1929

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: THE STEPFORD WIVES by Ira Levin

Perennial edition

Copyright © 1972 by Ira Levin

Copyright renewed 2000.

All rights reserved.

Fordította: FAZEKAS ISTVÁN

Borító: JANTNER JÁNOS

ISBN 963 497 041 9

ISSN 1589-0694

Hungarian translation © Fazekas István, 2004

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 2004

Lektor: Barna Ildikó

Tördelőszerkesztés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella

Színre bontás: A-Színvonal 2000 Kft.

Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Felelős szerkesztő: Szolga Emese

Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen

Felelős vezető: Bördős János