Ira Levin: Stepfordi feleségek

— Én nem — felelte Frank.

— Én sem, Wynn — nevetett a kis tömzsi.

— Azt hiszem, hogy összekever bennünket másokkal — jegyezte meg a középső. — Leonardo da Vincivel, talán Albert Einsteinnel…

— Istenemre — szólalt meg a tömzsi —, valóban nem akarunk a feleségeinkből robotokat csinálni. Igazi nőket szeretnénk.

— El innen és hagyjanak elmenni! — szólt rájuk Joanna.

Azok továbbra is ott álltak mozdulatlanul és sötétebben a sötétségnél.

— Joanna! — szólalt meg Frank. — Ha igazad lenne és valóban olyan fantasztikusan élethű robotokat tudnánk készíteni, akkor — mit gondolsz — nem váltanánk azt valahogy készpénzre?

— Így igaz — tódította a középen álló. — Ilyen tudás birtokában mindnyájan dúsgazdagok lennénk!

— Lehet, hogy igazuk van — mondta az asszony —, de az is lehet, hogy ez csak a kezdet.

— Óh, istenem — mondta a férfi —, magának mindenre van valami válasza. Magának és nem Walternek kellene jogásznak lenni!

Frank és a tömzsi kis ember hangosan felnevetett. — Ugyan már, Joanna — szólalt meg ismét Frank. Te-tedd már le azt a bo-botot, vagy micsodát és…

— El innen és hagyjatok elmenni! — szólt rájuk ismét Joanna.

— Nem tehetjük — mondta a középső. — Tüdőgyulladást fog kapni. Vagy elüti egy autó.

— Egyik barátomhoz megyek — jelentette ki Joanna. — Néhány percen belül már bent leszek a házban. Már ott lennék, ha maguk… óh, jézusom…

Gallyat tartó kezét leengedte s dörzsölgetni kezdte a karját; aztán reszketve a szemét és a homlokát is megdörzsölte.

— Engedje meg, hadd bizonyítsuk be, hogy mennyire nincs igaza — mondta a középső férfi. — Utána hazavisszük és ha szüksége van rá, akkor segítséget is kaphat.

— Nekem bebizonyítani? — nézett rá Joanna az előtte sötétlő alakra.

— Elvisszük a házba, a Férfiegylet székházába…

— Óh, ne!

— Várjon egy pillanatra! Hallgasson végig! Elviszszük a házba, s a pincétől a padlásig mindent végignézhet. A körülményeket figyelembe véve, gondolom, senkinek se lesz ellene kifogása. És meg fogja látni…

— Be nem teszem a lábamat…

— …meg fogja látni, hogy nincs ott semmiféle robotgyár — bizonygatta a férfi. — Van egy bár, egy kártyaszoba, néhány másik szoba és ennyi az egész. Van egy vetítőgép és néhány meglehetősen durva pornófilm; ez az összes titok az egészben.

— És a játékgépek — tette hozzá a tömzsi.

— Igen, és van még néhány játékgépünk is.

— Fegyveres kíséret nélkül be nem teszem oda a lábam! — makacskodott Joanna. — Női fegyveresek nélkül.

— Teljesen kiürítjük az épületet — ígérgette Frank. — Csak te leszel ott egyedül.

— Nem megyek! — kötötte meg magát Joanna.

— Mrs. Eberhart — szólalt meg újra a középső —, legjobb képességeink szerint próbálunk a lehető legudvariasabbak lenni, de azért annak is vannak határai, hogy így folytassuk ezt a beszélgetést.

— Várjunk egy pillanatot — szólalt meg a köpcös. Támadt egy ötletem! Tegyük fel, hogy a maga által robotnak tartott asszonyok közül valaki megvágná a kezét és az vérezne. Ez meggyőzné arról, hogy valós emberrel áll szemben? Vagy akkor talán azt mondaná, hogy olyan robotokat készítünk, amiknek vér folyik az ereiben?

— Az isten szerelmére, Bernie! — szólalt meg a középső.

— Nem kérhetsz meg valakit, hogy vágja meg magát csak azért, hogy… — próbált tiltakozni Frank is.

— Hagyjátok, hadd válaszoljon a kérdésre! Mrs. Eberhart? Ez meggyőzné magát? Ha valamelyik aszszony elvágná a kezét és vérezne?…

— Bernie…

— Hadd válaszoljon már, az ördög vigye el! Joanna csak bámult maga elé és bólogatott.

— Akkor… akkor azt hinném… azt hinném, hogy igazi — mondta.

— Akkor… megkérünk valakit, hogy vágja el a kezét. Elmegyünk… elmegyünk…

— Bobbie megtenné! — szólt közbe Joanna. — Az igazi Bobbie. A barátnőm. Bobbie Markowe.

— A Fox Hollow Lane-en? — kérdezte a tömzsi. — Igen — felelte az asszony.

— No, látja! — mondta a férfi. — Két percre sincs ide. Gondoljátok csak végig! Nem kellene Mrs. Eberhartot bevinni a központba, neki se kellene olyan helyre menni, ahova nem akar…

Mindenki hallgatott.

— Talán… talán nem is olyan rossz ötlet — szólalt meg Frank. — Beszélhetnénk Mrs. Markowe-val…

— Nem fog vérezni! — jelentette ki Joanna.

— De vérezni fog! — mondta határozottan a középső férfi. — És ha vérzik, akkor belátja, hogy tévedett, s minden vita nélkül hagyja, hogy hazavigyük Walterhez.

— Ha vérzik, akkor igen — mondta Joanna.

— Rendben van — bólintott a férfi. — Frank! Siess előre, nézd meg, hogy otthon van-e Mrs. Markowe, és magyarázd meg neki a helyzetet. A zseblámpámat itt hagyom a földön, Mrs. Eberhart. Bernie-vel egy kicsit mi is előremegyünk, maga felveszi a lámpát és olyan távolságból követ bennünket, amennyit kényelmesnek érez. A lámpát viszont tartsa felénk, s mutassa vele, hogy követ bennünket. A kabátomat is itt hagyom magának; terítse magára! Ide hallom, hogy vacognak a fogai.

Tudta, hogy nincs igaza. Nincs igaza és össze van fagyva, ömlik róla a víz, fáradt, éhes és tizennyolcfele szakad a tizennyolcféle ellentétes érzéstől. Beleértve a pisilést is.

Ha gyilkosok lennének, akkor már megölték volna. A kezében tartott gallyal úgyse tudott volna három férfit megállítani.

Feljebb emelte a gallyat, megnézte, majd fájós lábbal, lassan ballagott tovább. Hagyta, hogy a gally a földre hulljon a kezéből. Kesztyűje is átázott és piszkos lett, ujjai is összefagytak. Megmozgatta őket s egyik kezét a hóna alá dugta. A nehéz zseblámpát megpróbálta olyan szilárdan tartani, ahogy csak tudta.

A férfiak apró léptekkel mentek előtte. A tömzsi barna kabátot és vörös bőrsapkát viselt; a magasabb férfin zöld inget és barna csizmába gyűrt, világosbarna nadrágot látott. Haja vörösesszőke volt.

Báránybőr kabátja melegen simult Joanna vállára. Szaga erőteljes és kellemes volt… egy állat szaga, az élet szaga.

Bobbie vérezni fog. Az csak merő véletlen, hogy Dale Coba Disneylandben robotokon dolgozott, hogy Claude Axhelm Henry Higginsnek képzeli magát és Ike Mazzard azokat a helyes, hízelgő kis rajzokat készíti. Véletlenek, melyek őt belekergették… belekergették az őrületbe. Igen, az őrületbe. („Nem katasztrófa, mondta Dr. Fancher mosolyogva. Biztosan tudok segíteni.”)

Bobbie vérezni fog, ő pedig hazamegy és felmelegszik.

Haza Walterhez?

Mikor kezdődött, mióta nem bízik benne, mióta érzi az ürességet kettőjük között? Kinek a hibája volt? Az arca is teltebbé vált; miért csak ma vette ezt észre először? Talán túlzottan is lefoglalta a fotózás és a sötétkamra?

Hétfőn felhívja Dr. Fanchert, el fog menni hozzá, le fog feküdni arra a barna bőrdíványra; lehet, hogy sírdogál is egy kicsit és megpróbál boldog lenni.

A férfiak rá vártak a Fox Hollow Lane sarkán. Felgyorsította lépteit.

A két férfi Bobbie-ék kivilágított ajtajában ácsorgott. Frank néhány szót váltott vele, majd mindnyájan Joanna felé fordultak, amikor lassan megindult a ház felé.

— Azt mondta, hogy kész megtenni — újságolta Frank mosolyogva. — Ha ettől jo-jobban fogod érezni magad, akkor örömmel megteszi.