Stanislaw Lem - A Kudarc

— Kapcsolat mindenáron? — kérdezte a fehér dominikánus.

— A legmagasabb áron, ami csak telik tőlünk. Tisztelendő atya, ön mint apostoli delegátus megdöbbent, amikor kijelentettem, hogy elmúlt a demokrácia ideje itt a fedélzeten, nincs többé szavazás, nem járkálunk Annástól Kajafásig, ha dönteni kell. Ezért szükségesnek látom, hogy megmagyarázzam, miért fogom végigvinni ezt a játékot, átvéve a kizárólagos parancsnokságot, és egyben magunkra vállalva a teljes felelősséget, őértük is. Elmondjam?

— Hallgatom.

Steergard az egyik faliszekrényhez ment, kinyitotta, és a rekeszekben keresgélve valamit, beszélni kezdett:

— Mióta a Júnó mögött összeszedtük azt a két roncsot, foglalkoztat a gondolat, hogy itt az űrbe kihelyezett, nem lokális háború folyik. Nem én vagyok az egyetlen, akinek ez eszébe jutott. De a primum non nocere elvéhez híven nem beszéltem róla, nehogy defetizmussal fertőzzem meg a legénységet. A régi expedíciók történetéből, már úgy értem, Kolumbusz, a sarkkutatók meg ilyesmik, tudjuk, milyen könnyen megeshet, hogy egy válogatott, remek emberekből álló, de a világtól elszakadt csoportot veszélybe sodorhat egyetlen személyiség hatása, főleg ha olyasvalaki az illető, akire a többiek úgy számítanak, mintha még náluk is jobb anyagból volna gyúrva. Nos, ezért a legrosszabb eshetőséget csak GOD-dal hánytam-vetettem meg, és itt vannak ezeknek a vitáknak a feljegyzései.

Egy bélelt dobozkából, amilyenben az ékszerészek a drágaköveket tartják, elővett néhány memóriakristályt, és az egyiket behelyezte a reproduktor résébe. Felcsendült az ő hangja:

— Hogyan létesíthetünk kapcsolatot a Quintával, ha ott hosszú évek óta harcban álló tömbök vannak?

— Add meg a döntési tér határait. Kezdeti feltételek nélkül a döntési tér stratégiailag kiszámíthatatlan.

— Tételezd fel, hogy két, azután három ellenfél van, a harci erejük nagyjából azonos, és elegendő ahhoz, hogy forró eszkaláció esetén valamennyi fél elpusztuljon.

— Ez még mindig nem elegendő adat.

— Adj megközelítő minimax értékelést, számszerűsítés nélkül.

— Megközelítő érték sem állapítható meg.

— Akkor is add meg a döntési lehetőségek sztochasztikusan érvényes tartományát.

— Ehhez kiegészítő feltevések szükségesek. Azok önkényesek és bizonyíthatatlanok lesznek.

— Tudom. Gyerünk.

— A két ellenfélhez, vagyis a két földrészre, két adót kell leküldeni az atmoszféra infravörös ablakában, pontszerűen éles kollimációval. Radarelhárító álcázással, önrávezetéssel a lenti rádióadókra. Ez a taktika kézenfekvőnek tekinti azt, ami kétséges. Már az első mondatban. Az ellenfelek területe vízszintesen és függőlegesen fedheti egymást.

— Hogyan?

— Például ha elrettentést taktikákkal léptek be az atomkorba, és mindegyikük az ellenfél lakosságát vette célba mint túszokat, a támadás vagy megtorlás fenyegetésével, majd a csapásmérő és ellencsapásmérő eszközöket megerődítették, a szaturáció után pedig leköltöztek a föld alá. Területük lehet mélyen a talajszint alatt, rétegesen megerődített emeleteken. Ugyanígy lehet a légkör fölött is.

— Ha így terjeszkedtek, az lehetetlenné teszi a kapcsolatfelvételt?

— Lehetetlenné teszi a javasolt taktikát, mert ilyen elhelyezkedés esetén a kapcsolatnak nincsenek elkülönült címzettjei.

— Tételezd fel, hogy nem építkeztek egymás fölé.

— Hol vonjam meg a határt az ellenfelek között?

— Az óceán közepén, egy délkör mentén.

— Ez a legegyszerűbb, de teljesen önkényes módszer.

— Gyerünk.

— Igenis. Feltételezem szondák kiküldését, jelzés sugárzását és a posta átvételét. Megkapták és értik a közölt kódokat. Ezt feltételezve, minimax elágazás következik. Vagy mindkét félnek egyforma igaz üzenetet küldünk a kapcsolat óhajáról a semlegesség garantálásával, vagy hazug üzenetet a kizárólagosságról.

— Tehát vagy közöljük mindkét féllel, hogy a másiknak is üzentünk, vagy azt hazudjuk mindegyiknek, hogy csak vele akarunk kapcsolatba lépni?

— Igen.

— Add meg ezeknek az ágaknak a kockázatterhét.

— Az őszinteség jobb esélyt ad téves címzés esetén, és rosszabb esélyt ad téves címzés esetén. A hazugság nagyobb esélyt ad helyes címzés esetén, és kisebb esélyt ad helyes címzés esetén.

— Hiszen ez önellentmondás.

— Igen. A játék állapottere nem kvantálható minimax eljárással.

— Közöld az antagonizmus okát.

— Az a tömb, amelyet biztosítunk, hogy kizárólag ővele léptünk kapcsolatba, hajlamos lesz pozitívan reagálni, de csak azzal a feltétellel, hogy ezt a kizárólagosságot ő maga is ellenőrizni tudja, más bizonyítékot is szerezve rá a mi közlésünkön kívül. Ha ellenben feltételezi, hogy a másik tömb elfogta az üzenetünket, vagy, ami még rosszabb, ha rájön, hogy kétszínű játékot játszunk, akkor a kapcsolat esélye nullára csökken. A kapcsolat negatív valószínűsége is előállhat.

— Negatív?

— A kapcsolat elutasítása nulla értékű. Negatív értéket rendelek a bennünket dezinformáló válaszokhoz.

— Arra gondolsz, hogy csapdát állítanak?

— Könnyen lehetséges. A játék fája itt ismét elágazik. Csapdát állíthat vagy az egyik fél, vagy mind a két fél egymástól függetlenül, vagy a két fél időleges szövetségre lépve, amennyiben úgy okoskodnak, hogy ha megállapodnak egymással az ideiglenes együttműködésben a mi megsemmisítésünk vagy a kapcsolattól való elrettentésünk céljából, azzal kisebb kockázatnak teszik ki magukat mint abban az esetben, ha kizárólagos kapcsolatot kezdenek szorgalmazni a Hermésszel.

— És az nem lehet, hogy hajlandók külön-külön, párhuzamosan kapcsolatba lépni velünk?

— Ez a variáns alapvető ellentmondást tartalmaz. Ha mint feladó párhuzamos kapcsolatot akarsz elérni, hitelesen garantálnod kell a címzetteknek, hogy semlegesek maradunk. Vagyis szavadat adod rá, hogy betartod a szavadat. Az ilyen állítás önmaga igazságértékére vonatkozik, tehát nem lehet bizonyító erejű. Tipikus antinómia.

— Honnan vetted az értékelőfüggvényt a döntési fa generálásához?

— Abból a feltevésedből, hogy a bolygón csak két játékos van, akik kölcsönösen sakkban tartják egymást. És abból, hogy a minimax eljárást alkalmazzák. A játék nyereménye számukra a status quo ante fuit fenntartása, a mi számunkra a kapcsolat felvétele, vagyis az, hogy a patthelyzetből kijussunk.

— Pontosabban?

— A levezetés kézenfekvő. Feltételezem, hogy két birodalom van, A és B. A nyerő helyzet számunkra: mind a két címzett kapcsolatba lép velünk, és mindegyik azt hiszi, hogy övé a kapcsolat monopóliuma. Ha a kettő közül akár csak az egyik is kételkedik a maga kiváltságos, vagyis kizárólagos helyzetében, arra a következtetésre jut, hogy ez a monopólium kétséges. Ekkor a minimax eljárást követve felajánlja a másik félnek, hogy lépjenek ellenünk koalícióra, hiszen a velünk köthető koalíció esélyeit nem ismeri. Ez nyilvánvaló. A saját történelmüket ismerik, ennélfogva ismerik a konfliktusaik szabályait. A konfliktusok miránk jellemző szabályai viszont ismeretlenek a számukra. Ha bármelyik félnek szövetséget ajánlunk fel, az ajánlat nem lesz hiteles. Primo: ha mind a két ellenséges félnek szövetséget ajánlunk, az ajánlat abszurdum. Secundo: ha az egyik fél oldalára állunk, akkor azt a felet segítjük. Ezáltal a szemben álló felet ellenségünkké tesszük, nekünk pedig ebből semmi előnyünk nem származik, csak belekeveredünk a két fél harcába. Ilyen kapcsolatfelvételi stratégiát csak egy hülyékből álló civilizáció választhat. Ez az eshetőség még metagalaktikus szinten is kevéssé valószínű.