Stanislaw Lem - A Kudarc

GOD közölte, hogy nincs elegendő adata a döntések optimalizálásához. A kérdés mögött a kérdező óhatatlan antropocentrizmusa rejlik. Az emberek önmagukról és másokról jó vagy rossz véleménnyel vannak. Ugyanígy a történelmükről is. Sokak szerint a történelem szörnyűségek halmaza, értelmetlen hódítások sorozata, az etikától függetlenül is értelmetlen csatáké, melyek sem a támadónak, sem az áldozatnak semmi egyebet nem hoztak, mint kultúrák szétzúzását, birodalmak bukását, hogy romjaikon újabbak keletkezzenek — egyszóval igen sok ember megveti az egész történelmet, de általában egyikük sem tartja az egész univerzum legszörnyűbb, iszonytató pszichozoikus elfajulásának, nem gondolja, hogy a bolygók milliói közül éppen csak a Föld a rablógyilkosok bolygója, az egyetlen, amelyen az értelem csupán vérontást és szenvedést termett, ellentétben a kozmikus normával. Nem, az emberek legtöbbje a lelke mélyén, öntudatlanul, mivel ezen nem is töprenkedik, a földi történelmet, az ősembertől napjainkig, „normálisnak” tartja, tipikus elemnek, amely gyakran előfordul a kozmikus halmazban. De hát erről a kérdésről semmit sem tudunk, és nem létezik olyan módszer, amellyel a nulla információból nullánál többet lehetne kihozni. A Hortega-Neyssel-diagram csak azt tünteti fel, hogy átlagosan mennyi idő telik el egy protokultúra születésétől a technikai robbanásig. A diagram görbéje, a pszichozoikumok úgynevezett fő vonulata nem veszi figyelembe sem a biológiai, sem a szociológiai, sem a kulturális, sem a politikai tényezőket, amelyek az értelmesek konkrét történelmének alakulásában szerepet játszanak. Mindezen tényezők kihagyására feljogosít a földi tapasztalat, hiszen a különböző vallások és kultúrák, kormányzati formák és ideológiák csatáinak, a gyarmatosítás és függetlenné válás jelenségeinek, a földi birodalmak virágzásának és bukásának hatásai egyáltalán nem zavarták meg a technikai fejlődés görbéjének alakulását. Ezt a parabolagörbét nem befolyásolják a különféle történelmi megrázkódtatások, pestisjárványok, népirtások, mert a technika, ha egyszer már gyökeret eresztett, attól fogva a civilizációs alaptól független változó, lévén az autokatalízis összességében logikus görbéje. Persze mikroszkopikus szinten nézve, a felfedezések és találmányok egyes emberek vagy csoportok művei, de az összegező számítás nyugodtan mellőzheti a jeles feltalálókat, hiszen a találmányokat valójában az előző találmányok szülik, a felfedezések újabb felfedezésekre vezetnek, és éppen ez a gyorsuló mozgás hozza létre a látszólag végtelenbe futó parabolát. A szaturációs tetőpont, a görbe lefelé hajlása sem egyének műve, például a buzgó természetvédőké — a görbe ott kezd lefelé hajolni, ahol máskülönben elpusztítaná a bioszférát. Ez a görbe mindig a kritikus ponton tetőzik és indul lefelé, mert ha a terjeszkedés technikáit meg nem mentik a bioszféra megmentésének vagy pótlásának technikái, akkor az adott civilizáció válságba kerül és elpusztul. Ha már nincs mit belélegezni, akkor nincs, aki újabb felfedezésekre juthatna, és Nobel-díjakat kaphatna.

Ezért a Hortega-Neyssel-féle fő vonulat, a kozmológia és asztrofizika adatai alapján, csak az adott bioszféra maximális teherbírását veszi figyelembe, amelyet maximális technikahordozó képességnek is neveznek, ez a teherbírás azonban nem a kollektív élet anatómiai vagy társadalmi formáitól függ, hanem a bolygó fizikai és kémiai tulajdonságaitól, ökoszférikus lokalizációjától és egyéb kozmikus tényezőktől, beleértve a csillagok, galaxisok és egyebek hatását. Ott, ahol a bioszféra teherbírása határához érkezik, a fő vonulat megszakad, ami csak azt jelenti, hogy az egyes civilizációk kénytelenek globális döntést hozni további sorsukról, és ha nem akarnak vagy nem tudnak ilyen megmentő döntést hozni, akkor elpusztulnak. A fő vonulat megszakadása egybeesik az úgynevezett kapcsolatablak felső peremével. Ez a perem vagy határ, amelyet a növekedés korlátjának is neveznek, arról tanúskodik, hogy az egységes tő, a fő vonulat elágazik, a különböző civilizációk ugyanis nem azonos módon folytatják létezésüket. Noha eddig még egyetlen pszichozoikummal sem került sor információcserére, a számításokból tudjuk, hogy nem létezik egyetlen és csakis egyetlen optimális döntés, mint a legtökéletesebb kiút a veszélyhelyzetből, amelyet az idézett elő, hogy a technoszféra károsítja a bioszférát. Az egységessé vált civilizáció előtt sem egyetlen út nyílik, amelyen haladva megszabadulhatna minden felhalmozódott dilemmától és veszélytől.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, ez azoknak a helytelen lépéseknek a következménye, amelyeket az váltott ki, hogy eltértek az expedíció programjától. GOD szerint egész sor hibás lépést tettek, mert amikor megtették őket, nem tűntek hibának. Eléggé szerencsétlen mérlegük csak visszatekintve mutatkozik meg. Pontosabban szólva, a Hermész az Arrowparadoxonba került bele, amelynek lényege, hogy a döntéshozó konkrét értékeket igyekszik megvalósítani, amelyek mindegyike igen becses, de együttesen nem valósíthatók meg. A maximális kockázat és a maximális óvatosság végleteiből olyan eredő adódott, amelyből nem lesz könnyű kievickélni. GOD nem tartotta felelősnek a parancsnokot a patthelyzetért, hiszen a parancsnok csak kompromisszumra törekedett a kockázat és az elővigyázatosság között. Miután a Júnó mögött elfogták a Quinta műholdjait, és fölfedezték a viroidjaikat, a parancsnok a túlzott óvatosság jegyében eltért a programtól, amikor álcázta az űrhajót, és nem küldött a Quintának jelzéseket, bejelentve, hogy látogatók érkeztek a kozmoszból. Ennek az óvatosságnak a költségét most fizetik.

A második hiba az volt, hogy a Gábrielnek túl nagy autonómiát adtak, túl nagy adag találékonyság formájában. Paradox módon ez is a túlzott óvatosságból adódott, meg abból a téves feltevésből, hogy a Gábriel, gyor sabb lévén a Quinta műholdjainál vagy rakétáinál, mindenképpen leszáll, addig nem tudják elfogni. Ehhez persze nagyon gyorsnak kellett lennie, ezért kapott teratronmeghajtást. És hogy a leszállás után megfelelően reagálhasson a házigazdák előre nem látható viselkedésére, túlságosan intelligens számítógépet kapott. A SETI-program szerint először könnyű szondákat kellett volna leküldeni, erről azonban letettek, mert a Nagykövet diplomáciai rádióüzenetei hatástalanok maradtak. Arra senki sem gondolt, hogy a Gábriel implóziós csillagágyúvá alakíthatja át a meghajtóaggregátját, márpedig éppen ez történt. A Gábriel komputerének túlzott leleményessége végleg kizökkentette őket a programból, és zsákutcába kerültek. Most nem kezdhetnek újabb szondákat küldözgetni, mintha mi sem történt volna. Az új helyzet új taktikát igényel. Ennek mérlegeléséhez GOD-nak húsz órára van szüksége. Ennyiben maradtak.

Az esti ügyelet után a pilóta sehogy sem tudott elaludni. Újra meg újra átgondolta a tanácskozást, de semmi okosat nem tudott leszűrni belőle, csak a GOD iránti ellenszenv növekedett benne. Lehet, hogy ez a fensőbbséges elektronikus elme kitűnően bánik a logikával, de amikor ki kell mondani a végeredményt, elgondolkodtató módon farizeuskodik. Hibák történtek, eltértek a programtól, de sem a parancsnok nem felelős, sem GOD-ot nem terheli a legcsekélyebb mulasztás sem, amit pontosan be is tud bizonyítani. Az Arrow-paradoxon, a bajt hozó álcázás mint a Quintalakókkal szembeni túlzott gyanakvás következménye, e gyanakvás forrásaként a viroidok szabotázseredetének hipotézise, amint GOD most oly választékosan megfogalmazza. de ugyan ki más látta el mindvégig tanácsokkal a parancsnokot, ha nem éppen GOD?