— Idő van — szólt csendesen Angelina, miután megnézte az óráját. — Indulás… és mindent bele.
A játékosok felálltak, vállukra vették seprűjüket, és egyes oszlopban kivonultak a fényben fürdő pályára. Robajló hangorkán fogadta őket; Harry most is hallotta az énekszót, de már csak a füttyögés és kurjongatás tompa háttérzajaként.
A mardekáros játékosok már a pályán álltak. Az ő talárjukon is ott csillogott a korona alakú ezüstjelvény. Új csapatkapitányuk, Montague, Dudley Dursley alkati jegyeit viselte; olyan alkarjai voltak, akár egy-egy szőrös sonka. Mögötte két, szintén tagbaszakadt figura ácsorgott bambán hunyorogva, ütővel a kezében: Crak és Monstro. Malfoy a csapatkapitány mellett állt — tejfölszőke haja csillogott a napfényben. Mikor tekintete találkozott Harryével, elvigyorodott, és megtapogatta jelvényét.
— Kapitányok, fogjatok kezet! — rendelkezett a játékvezető, Madam Hooch. Angelina Montague elé lépett. Harry látta, hogy a mardekáros kapitány teljes erőből megszorítja a lány ujjait, de Angelina meg se nyikkant. — Csapatok, seprűre!
Madam Hooch megfújta sípját, majd kiengedte ládájukból a labdákat. Ezzel egyidejűleg a tizennégy játékos elrugaszkodott a földtől. Harry a szeme sarkából látta, hogy Ron elrepül a karikák felé.
Ő maga a magasba tartott. Kitért egy gurkó elől, aztán nagy ívű körbe kezdett, tekintetével a cikesz aranyló foltja után kutatva.
A stadion túlsó végében Draco Malfoy ugyanezt tette.
— Johnson mutatkozik be… — hallatszott a közvetítés — megszerezte a kvaffot. Csodás hajtó ez a lány, évek óta mondom neki, mégse akar járni velem…
— Jordan! — csattant fel McGalagony.
— Csak érdekességnek szántam, tanárnő… Johnson kicselezi Warringtont, elhalad Montague mellett is, és… juj, hátba találja Crak gurkója… Montague elkapja a kvaffot, gyorsan ellentámadást indít… szép gurkóütést látunk George Weasleytől, sikerült fejbe találnia Montague-t. Megint gazdátlan a kvaff, nem, már Katie Bellnél van. A griffendéles hajtólány a háta mögött lepasszolja Alicia Spinnetnek, Spinnet továbbviszi…
Lee Jordan kommentárja zengve visszhangzott a stadionban. Harry igyekezett odafigyelni rá, de a fülében fütyülő menetszél, meg a szurkolók kiabálása, füttyögése és éneke miatt csak mind második mondatot értette.
— …kijátssza Warringtont, kitér egy gurkó elől — hű, de szép volt, Alicia! Ez tetszik a közönségnek! Hallgassuk csak meg, mit énekelnek!
Lee szünetet tartott, hogy meghallgassa a dalt, ami most tisztán és érthetően zengett fel a mardekárosok zöld-ezüst tengeréből:
Weasleyt nézni szinte fáj!
Lyukas kéz és málé száj!
Béna, mint egy vak sirály
a gólkapó király!
Weasley a mi emberünk!
velünk van, nem ellenünk!
Ha itt van, csak nyerhetünk!
Ő a gólkirály!
— Alicia visszapasszolja a kvaffot Angelinának! — harsogta Lee Jordan, s Harry, akiben fortyogott a düh a gonosz gúnydal hallatán, tudta, hogy Lee igyekszik elnyomni mágikusan felerősített hangjával az éneket. — Gyerünk, Angelina… úgy látom, már csak az őrző áll az útjában! És lő! És… úúúú…
Bletchley, a mardekárosok őrzője kivédte a lövést. Előredobta a labdát Warringtonnak, aki elszlalomozott vele Alicia és Katie mellett. Ahogy közeledett Ron felé, odalent egyre hangosabban harsogta a mardekáros tábor:
Ő a gólkirály!
Ő a gólkirály!
Béna, mint egy vak sirály
a gólkapó király!
Harry, bár tudta, hogy nem volna szabad, felhagyott a cikesz keresésével, és Ront kezdte figyelni. Barátja magányosan lebegett a pálya távoli végében a karikák előtt, farkasszemet nézve a felé száguldó, nagydarab Warringtonnal.
— …még mindig Warringtonnál a kvaff, lassan eléri a büntetőzónát, gurkók nem fenyegetik, csak az őrző állíthatja meg…
A mardekárosok ordítva zengték:
Weasleyt nézni szinte fáj!
Lyukas kéz és málé száj!
— …első komoly megmérettetése előtt áll a Griffendél őrzője, Ron Weasley, Fred és George terelők öccse, aki ígéretes új tehetségként került a csapatba. Hajrá, Ron!
Az örömujjongás azonban végül a mardekárosok soraiból hangzott fel: Ron széttárt karokkal vetődött, és a kvaff a két keze között zuhanva berepült a középső karikába.
— Gólt szerzett a Mardekár! — kiáltotta Lee a közönség ujjongása illetve pfujolása közepette. — Tíz null a Mardekár javára. Hát, ez nem jött össze, Ron.
Odalent ismét felharsant a gúnydal:
Weasley a mi emberünk!
velünk van, nem ellenünk!
— …és megint a Griffendélnél a kvaff, Katie Bell száguld vele előre. — harsogta elszántan Lee, de már alig-alig tudta túlkiabálni a Mardekárosok mennydörgő kórusát:
Ha itt van, csak nyerhetünk!
Ő a gólkirály!
— Mi van veled!? — kiabált rá Harryre Angelina, mikor Katie nyomában elszáguldott mellette. — Csináld a dolgod!
Harry mintha kábulatból tért volna magához; egyszerre rádöbbent, hogy már több mint egy perce egy helyben lebeg, és ahelyett, hogy a cikesz után kutatna, megbabonázva nézi a pályán zajló eseményeket. Gyorsan lebukott, és folytatta a körözést. A cikesznek nyoma se volt; Malfoy is cél nélkül rótta a köröket. Ellenkező irányban repültek Harryvel, s mikor elhaladtak egymás mellett, Harry fülét megütötte a mardekáros fiú éneke:
— …és megint Warringtont látjuk a kvaffal! — bömbölte torkaszakadtából Lee. — Lepasszolja Puceynak, Pucey elhúz Spinnet mellett! Gyerünk, Angelina, szerelni tudod!… Mégse tudod… de érkezik egy gurkó Fred Weasleytől, nem, George Weasleytől… mindegy, szóval valamelyik Weasleytől, és Warrington elejti kvaffot. Katie Bell… hopp, ő is elejti, most Montague-nál van kvaff, a Mardekár csapatkapitánya szerezte meg, és már repül vele… Gyerünk, Griffendél, állítsátok meg!
Harry nagy ívben visszakanyarodott a Mardekár karikái mögött. Ezúttal sikerült erőt vennie magán, és nem nézett a griffendéles karikák felé. Mikor elsuhant Bletchley mellett, hallotta, hogy mardekáros őrző is zengi a dalt:
Weasleyt nézni szinte fáj!
— …Pucey megint kicselezi Aliciát, és továbbrepül a karikák felé; Védj, Ron!
Harrynek nem kellett odanéznie, hogy megtudja, mi lett a támadás kimenetele. A Griffendél szurkolói bosszúsan felhördültek, a mardekárosok pedig ismét éljeneztek és tapsoltak. Harry lenézett rájuk, és megpillantotta a rókaképű Pansy Parkinsont, aki a lelátó előtt állt, és a pályának hátat fordítva vezényelte a mardekáros kórust.
Ha itt van, csak nyerhetünk!
Ő a gólkirály!
De a húsz nulla nevetséges hátrány volt; a Griffendél könnyűszerrel behozhatta. Néhány gól, és vezetni fogunk, mint mindig… Így biztatta magát Harry, miközben a játékosok között cikázva üldözőbe vett egy csillogó tárgyat, ami aztán Montague fémszíjas órájának bizonyult.
Ron azonban ezután még két gólt beengedett. Harry ekkor már riadtabban kutatott a cikesz után: szeretett volna minél előbb véget vetni a mérkőzésnek.
— …a griffendéles Katie Bell elhúz Pucey mellett, kicselezi Montague-t, szép csavar volt, Katie! Passzol Johnsonnak, Angelina Johnson átveszi a kvaffot, túljut Warringtonon, közeledik a karikákhoz, gyerünk, Angelina!… És gólt szerez a Griffendél! Negyven tízre módosult az állás! Negyven tíz a Mardekár javára, Puceynál van a kvaff…
Читать дальше
Конец ознакомительного отрывка
Купить книгу