J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

A könyv kicsúszott Harry kezéből, és tompa puffanással a kandalló előtti szőnyegre esett. Harry feje oldalra billent…

Megint egy ablaktalan folyosón sétált. A csöndet csak lépéseik visszhangzó zaja törte meg. Ahogy közeledett az ajtóhoz, szíve egyre szaporábban dobogott… ha ki tudná nyitni… ha beléphet rajta…

Kinyújtotta a kezét… ujjai csak centiméterekre voltak az ajtótól…

— Harry Potter, uram!

Harry felriadt álmából. A klubhelyiségben már egyetlen gyertya égett, a tűz is csak pislákolt, de a homályban mozgott valami.

Harry ijedten kihúzta magát.

— Ki az?

— Dobby elhozta a baglyodat, uram! — felelte egy sipító hang.

Harry a hang forrása felé pislogott. A kandalló előtti asztalnál ott állt Dobby, a házimanó. Nagy, hegyes fülei között egész sapkahegy tornyosult — ránézésre az összes kötött fejfedő rajta volt, amit Hermione a hetek során a klubhelyiségben hagyott. Egymásra húzva viselte őket — úgyhogy a feje vagy egy méterrel hosszabbnak tűnt — s a legfelső sapka tetején ott üldögélt a derűsen huhogó, szemlátomást gyógyult Hedvig.

— Dobby önként jelentkezett, hogy visszahozza Harry Potter baglyát — magyarázta csillogó szemmel a manó. — Suette-Pollts professzor azt üzeni, uram, hogy a madár teljesen egészséges.

Azzal mélyen meghajolt, úgyhogy ceruzaszerű orra a kopott kandallószőnyeget súrolta. Hedvig méltatlankodó huhogással leröppent a billenő sapkatoronyról, és átszállt Harry székének karfájára.

— Köszönöm, Dobby.

Harry megcirógatta baglyát, s közben pislogva igyekezett megszabadulni az álombeli ajtó kellemetlen emlékétől. Mikor valamennyire kitisztult a feje, jobban szemügyre vette Dobbyt, és látta, hogy a manó a sapkákon kívül jó pár sálat és számtalan zoknit is visel. Ez utóbbiaktól a lábfeje aránytalanul nagynak tűnt a testéhez képest.

— Öhm… nálad van az összes holmi, amit Hermione kitett?

— Nem, uram, nem — felelte vidáman a manó. — Dobby adott belőlük Winkynek is.

— Tényleg, hogy van Winky? — kérdezte Harry.

Dobby lesütötte teniszlabda méretű, zöld szemeit, s a fülei is lekonyultak kissé.

— Winky még mindig sokat iszik, uram — válaszolta szomorúan. — És még mindig nem akar ruhát. Ahogy a többi házimanó se. Egyikük se akar már a Griffendél-toronyban takarítani, az eldugott sapkák meg zoknik miatt. Sértésnek érzik, hogy ruhákat tukmálnak rájuk. Dobby egyedül végez itt minden munkát, uram, de nem bánja, mert mindig reméli, hogy találkozik Harry Potterrel, és ma éjjel teljesült is a vágya! — Újra meghajolt, aztán félénken pislogva folytatta: — De Dobby úgy látja, Harry Potternek nincs jó kedve. Motyogtál álmodban, uram. Harry Potter talán rosszat álmodott?

— Nem érdekes — felelte ásítva Harry, és megdörzsölte a szemét.

— Volt már rosszabb álmom is.

A manó néhány másodpercig fürkészve nézett rá óriási szemével, aztán lelógatta a fülét, és nagyon komolyan így szólt:

— Dobby azt kívánja, bár segíthetne Harry Potteren, mert Harry Potter felszabadította Dobbyt, és Dobby azóta nagyon boldog.

Harry elmosolyodott.

— Nem tudsz segíteni rajtam, Dobby, de azért köszönöm.

Lehajolt, felvette a szőnyegről a bájitaltankönyvet, és arra gondolt, hogy a dolgozat befejezését most már másnapra hagyja.

Ahogy becsukta a könyvet, a pislákoló tűz megvilágította kézfejét, s rajta a vékony, fehér forradásokat — az Umbridge-nél végzett büntetőmunka emlékét…

— Várj csak, Dobby! — szólt tűnődve. — Mégiscsak tehetnél értem valamit.

A manó arca felderült.

— Mondd, hogy mit, uram, mondd!

— Kellene egy olyan hely, ahol huszonnyolc ember titokban gyakorolhatja a sötét varázslatok kivédését. Egy olyan hely, ahol nem talál meg minket senki… — Harry erősen megmarkolta a könyvet, amitől még jobban kirajzolódtak kezén a forradások — …a legkevésbé Umbridge professzor.

Arra számított, hogy Dobby elkomorodik, lelógatja a fülét, és azt feleli, hogy nem tud segíteni, vagy hogy majd körülnéz, de nem hiszi, hogy talál megfelelő helyet. Ezzel szemben az történt, hogy a manó ugrott egyet, vidáman meglengette a fülét, és összecsapta kezeit.

— Dobby tudja a legjobb helyet, uram! — sipította boldogan. — Dobby hallott róla a többi házimanótól, mikor a Roxfortba jött! Jössz és Mész Szobának hívják, vagy más néven a Szükség Szobája.

— Miért ez a neve? — kérdezte kíváncsian Harry.

— Mert olyan szoba — felelte nagy komolyan Dobby — amibe csak akkor tudunk belépni, ha igazán szükségünk van rá. Egyszer a helyén van, máskor nincs ott, de ha megjelenik, mindig az van benne amire a keresgélőnek épp szüksége van. Dobby is használta már, uram. — A manó lehalkította hangját, és bűntudatosan pislogott. — Mikor Winky egyszer nagyon részeg volt, Dobby a Szükség szobájában rejtette el őt. Volt ott vajsörre való gyógyszer meg egy szép, manónak való ágy, amin Winky kialudhatta a mámorát… és Dobby tudja, hogy egyszer Frics úr is talált ott tisztítószereket, mikor kifogyott a készletből, uram…

— És ha épp vécét keres az ember — szólt közbe Harry, felidézve a történetet, amit Dumbledore mesélt az előző tanévben a karácsonyi bálon — akkor a Szükség Szobája megtelik éjjeliedényekkel?

— Biztosan, uram — bólintott Dobby. — Csodálatos szoba az, Harry feljebb csúszott a széken.

— Hányan tudnak róla? — kérdezte.

— Nagyon kevesen, uram. A legtöbben csak betévednek, mikor szükségük van rá, de aztán soha többet nem találják meg, mert nem tudják, hogy mindig készen áll, s csak arra vár, hogy segítségül hívják.

— Ez nagyon jól hangzik — mondta izgatottan Harry. — Mikor tudnád megmutatni, hol van?

— Bármikor, uram! — felelte a manó, Harry örömén fellelkesülve. — Ha kívánod, akár most azonnal!

Harry erős kísértést érzett, hogy nyomban a csodás szobához siessen. Felállt, és már indult volna a láthatatlanná tévő köpenyéért, mikor egy hang, ami nagyon hasonlított Hermionééra, a fülébe vágta: meggondolatlan vagy. És hát valóban: későre járt, kimerült volt, és a Pitonnak írandó dolgozatot se fejezte be.

— Inkább majd máskor, Dobby — felelte kissé kedveszegetten, visszaült a székbe. — Ez nagyon fontos dolog, rendesen meg kell tervezni, nehogy elszúrjak valamit. Nem tudnád inkább elmondani, pontosan hol van ez a Szükség Szobája, és hogyan lehet eljutni oda?

A szél vadul tépkedte a három jó barát talárját, mikor a sarat dagasztva átkeltek a zöldségeskerten dupla gyógynövénytanórára menet. Az órán alig értettek valamit Bimba professzor magyarázatából, olyan hangosan verte az eső az üvegház tetejét. A délutáni legendás lények gondozása órát a parkból áthelyezték egy szabad földszinti tanterembe, s a kviddicscsapat tagjainak nagy megkönnyebbülésére Angelina az ebédnél bejelentette, hogy az aznapi edzés elmarad.

— Helyes — felelte halkan Harry a lánynak — ugyanis találtam egy helyet, ahol megtarthatjuk az első önvédelmi foglalkozás Este nyolckor találkozunk a hetediken, annál a gobelinnél, amin A trollok Badar Barnabást verik. Értesítsd Katie-t és Aliciát, jó?

Angelinát kissé meghökkentette a hír, de azért megígérte, hogy szól a két lánynak. Harry ismét a kolbásszal és krumplipürével megrakott tányérja fölé hajolt. Mikor újra felpillantott, hogy igyon egy korty töklevet, észrevette, hogy Hermione homlokráncolva nézi őt.