J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

A csoportból többen fintorogva összenéztek; sosem fordult még elő, hogy a „pálcát a táskába” parancsot élvezhető óra követte volna. Harry pennát, tintát és pergament bányászott ki a hátizsákjából.

Umbridge kinyitotta kézitáskáját, kivette belőle saját, feltűnően rövid varázspálcáját, és nagyot koppintott vele a táblára. Azon egy szempillantás múlva az alábbi szöveg jelent meg:

— Ha jól sejtem, a sötét varázslatok kivédéséről szerzett eddigi ismereteitek meglehetősen rendszertelenek és hiányosak. — Umbridge az osztály felé fordult, s összekulcsolta a kezét. — Évenként más tanár foglalkozott veletek, s közülük többen nem tartották magukat a minisztérium által jóváhagyott tantervhez. Ennek sajnálatos következményeként tudásotok messze elmarad az RBF-vizsga évében elvárható szinttől. Bizonyára örömmel halljátok, hogy a problémát orvosolni fogjuk. Idén már egy gondosan felépített, elméletközpontú, a minisztériumi elvekkel összhangban álló tanmenetet követve ismerkedhettek a defenzív mágiával. Kérem, másoljátok le az alábbiakat!

Azzal ismét rákoppintott a táblára. Az első szöveg eltűnt, s a helyén megjelentek a „tantárgyi célkitűzések”.

1. A defenzív mágia elméleti alapjainak megismerése.

2. A defenzív mágia jogszerű használatát lehetővé tevő helyzetek felismerésének elsajátítása.

3. A defenzív mágia helyének meghatározása a bűbájhasználatában.

Két percig a pergament kaparó tollhegyek zaja töltötte be a termet. Mikor mindenki végzett a három pont lemásolásával, Umbridge egy kérdéssel folytatta:

— Mindenkinek van példánya Wilbert Fushel A defenzív mágia elmélete című könyvéből?

A csoport igenlően morgott.

— Próbáljuk meg újra, rendben? — mondta Umbridge. — Ha felteszek egy eldöntendő kérdést, akkor az „Igen, Umbridge professzor!” és a „Nem, Umbridge professzor!” válaszok egyikét várom. Nos: mindenkinek van példánya Wilbert Fushel A defenzív mágia elmélete című könyvéből?

— Igen, Umbridge professzor! — felelte kórusban a csoport.

— Helyes — bólintott Umbridge. — Nyissátok ki a könyvet az ötödik oldalon, és önállóan olvassátok el „Az alapokról kezdőknek” című fejezetet. Kérem, mellőzzétek a beszélgetést!

Umbridge otthagyta a táblát, leült a tanári asztalhoz, és az osztályra meresztette dülledt, táskás varangyszemét. Harry fellapozta a könyvben az ötödik oldalt, és hozzákezdett az olvasáshoz.

A szöveg kétségbeejtően unalmas volt, vetekedett Binns professzor előadásaival. Harry pár perc alatt eljutott abba az állapotba, mikor már tizedik olvasásra is csak az első néhány szót fogta fel a mondatokból. Telt-múlt az idő, s a teremben néma csend honolt.

Ron a pennájával játszott, és révedő tekintettel bámulta az egyik oldal közepét. Harry most jobbra nézett — és a csodálkozás magához térítette kábulatából. Hermione ki se nyitotta a könyvét; csak ült, és fél kezét a magasba emelve Umbridge-et nézte.

Harry nem emlékezett rá, hogy Hermione valaha is ellenkezett volna, ha olvasásra szólították fel — de még arra se, hogy a lány ne nyitott volna ki egy könyvet, ha az kartávolságon belül került hozzá. Kérdő tekintetére azonban Hermione csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem óhajt magyarázkodni, és tovább fixírozta a tanárnőt, aki viszont tüntetően másfelé nézett.

Jó néhány perc telt el így, s ezalatt a helyzet csak annyiban változott, hogy már nem csak Harry figyelte Hermionét. Szemlátomást egyre többen vélték úgy, hogy a néma párbaj jobb szórakozást ígér, mint az unalmas mondatok végtelen sora.

Mikor a csoportnak már több mint a fele Hermionét nézte, Umbridge rájött, hogy módszere nem vezet eredményre.

— Szeretnél kérdezni valamit az első fejezettel kapcsolatban, kedvesem? — fordult Hermionéhoz, olyan arcot vágva, mintha akkor tűnt volna csak fel neki, hogy a lány jelentkezik.

— Nem, a kérdésem nem a fejezettel kapcsolatos — felelte Hermione.

— Akkor a türelmedet kérem. — Umbridge kivillantotta apró, hegyes fogait. — Most olvasunk, de az óra végén szívesen meghallgatlak.

— A tantárgyi célkitűzésekről szeretnék kérdezni valamit — mondta Hermione.

Umbridge szemöldöke a homloka közepére szaladt.

— Megtudhatnám a neved?

— Hermione Granger.

— Nos, Hermione, úgy vélem, a célok világosak — jelentette ki Umbridge negédesen, de határozottan.

— Nekem sajnos nem — folytatta szemrebbenés nélkül Hermione. — Nem értem, miért nem szerepel köztük a védekező bűbájok használata.

Szavait néhány másodperces csend követte. Ez alatt az idő alatt a csoportból többen is a táblára néztek, és újra elolvasták a tantárgyi célkitűzéseket.

— A védekező bűbájok használata? — ismételte kuncogva Umbridge. — Nos, nem hinném, hogy ebben a teremben bármi ellen is védekezni kellene. Vagy attól tartasz, hogy megtámadnak óra alatt?

— Nem fogunk varázsolni? — kérdezte megrökönyödve Ron.

— Az én órámon a diák jelentkezik, ha szólni szeretne, kedves…

— Ron Weasley — mutatkozott be Ron, immár felemelt kézzel.

Umbridge professzor még szélesebb mosolyra húzta békaszáját, hátat fordított neki. Harry és Hermione keze rögtön a magasba lendült. Umbridge egy hosszú pillanatig Harryre szegezte dülledt szemét, aztán ismét Hermionéra nézett.

— Tessék, kedvesem. Még valamit szeretnél kérdezni?

— Igen — bólintott Hermione. — Mire való a sötét varázslatok kivédése tantárgy, ha nem arra, hogy gyakoroljuk a védekező bűbájokat.

— Te a minisztériumban képzett pedagógiai szakértő vagy? — kérdezett vissza higgadtan Umbridge.

— Nem, de…

— Nos, akkor attól tartok, nem a te dolgod meghatározni, hogy „mire való” valamely tantárgy. Az új tantervünket nálad sokkal öregebb és bölcsebb varázslók dolgozták ki. Biztonságos, veszélytelen módon fogtok megismerkedni a defenzív mágiával…

— Annak mi értelme van? — szólt közbe Harry. — Ha megtámadnak minket, az nem lesz…

— Nem láttam a kezed, Harry Potter! — szakította félbe éneklő hangon Umbridge.

Harry gyorsan felemelte a kezét. Umbridge ezúttal is tüntetően elfordult, de most már mindenfelé feltartott kezeket látott.

— Bemutatkoznál? — nézett rá Deanre.

— Dean Thomas vagyok.

— Tessék, Dean.

— Szerintem Harrynek igaza van. Ha megtámadnak minket, az nem lesz veszélytelen.

— Tőled is megkérdezem — duruzsolta idegesítő mosollyal Umbridge. — Tartasz tőle, hogy támadás ér az órám alatt?

— Nem, de…

Umbridge egy intéssel elhallgattatta.

— Nem kívánom bírálni az iskola vezetését — mondta fanyar mosollyal — de azok közül, akik ezt a tárgyat tanították nektek, ebben igencsak felelőtlenek voltak. Mi több, akadt köztük — itt megengedett magának egy kuncogást — egy rendkívül veszélyes félvér is.

— Ha Lupin professzorról beszél — fortyant fel Dean — ő volt a legjobb…

— Jelentkezünk, Dean! Tehát… eddigi tanáraitok olyan bűbájokkal ismertettek meg benneteket, amelyek a korotoknál fogva túl bonyolultak voltak nektek — sőt, akadtak köztük egyenesen életveszélyesek is. Tanáraitok rátok ijesztettek, elhitették veletek, hogy szinte naponta ér majd benneteket sötét támadás…