J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

A süveg elhallgatott, és mozdulatlanná dermedt. A teremben kitört a taps, de ezúttal beszélgetés moraja vegyült bele, ami Harry emlékezete szerint még sosem fordult elő. A diákok szerte a teremben összesúgtak szomszédjaikkal, s Harry sejtette, miféle megjegyzéseket tesznek.

— Bőbeszédű volt az idén — szólt Ron.

— Az biztos — bólintott Harry.

A Teszlek Süveg dalaiban rendszerint az egyes házak jellemzésére és saját szerepének leírására szorítkozott. Harry nem emlékezett rá, hogy valaha is tanácsot adott volna az iskola tanulóinak.

— Kíváncsi lennék rá, hogy máskor is figyelmeztette-e már a roxfortosokat — szólt nyugtalanul Hermione.

— Bizony, előfordult — felelte jól értesülten Félig Fej Nélküli Nick, s Neville-en át Hermione felé hajolt. (Neville felnyögött — rémes érzés, ha egy kísértet áthajol az emberen.) — A Süveg kötelességének érzi, hogy szükség esetén bölcs tanáccsal lássa el az iskola tanulóit…

Azonban McGalagony professzor, aki arra várt, hogy a süveghez szólíthassa az elsősöket, most perzselő pillantást vetett a sugdolózókra, s a hatás nem is maradt el. Félig Fej Nélküli Nick ajkához emelte áttetsző mutatóujját, és kihúzta magát Neville-ből. A diákok elhallgattak. McGalagony szigorú tekintete még egyszer végigsöpört a termen, aztán megállapodott a neveket tartalmazó hosszú pergamenlapon.

— Abercombie, Euan.

A rémült fiúcska, aki már korábban feltűnt Harrynek, most botladozva kilépett a sorból, és a fejére tette a süveget. A fejfedő annyira nagy volt neki, hogy ha elálló fülei nem nyújtanak támaszt, az egész feje eltűnt volna benne. A Teszlek Süveg egy kicsit gondolkodott, aztán kinyílt a szakadás, és elhangzott a döntés:

— Griffendél!

Harry asztalánál tapsvihar tört ki. Euan Abercombie odabotladozott hozzájuk, és leült, de látszott rajta, hogy legszívesebben a föld alá süllyedne.

A beosztás folytatódott, s az elsősök hosszú sora egyre foghíjasabbá vált. A nevek szólítása és a Teszlek Süveg döntése közti szünetekben Harry egyre hangosabb korgást hallott Ron gyomra felől.

Végül, miután „Zeller, Rose” is elfoglalta helyét a Hugrabug asztalánál, McGalagony kivitte a teremből a süveget meg a széket, és Dumbledore professzor emelkedett szólásra.

Bármennyire is neheztelt Harry az utóbbi időben az igazgatóra, valamiért megnyugvással töltötte el a látvány, ahogy Dumbledore ott állt az iskola színe előtt. A kellemetlen meglepetések — a sárkányszerű lovak felbukkanása és Hagrid hiánya — ürömöt kevertek a régen várt visszatérés örömébe, hamis hangok voltak egy jól ismert, gyönyörű dalban. Annál jobban esett látni, hogy legalább ebben nincs változás: az igazgató feláll, hogy köszöntse őket, és jó étvágyat kívánjon az évnyitó lakomához.

— Kedves elsőévesek! — szólalt meg Dumbledore két karját széttárva, sugárzó mosollyal az arcán. — Örülünk, hogy itt vagytok. Kedves felsőbb évesek! Örülünk, hogy újra itt vagytok. Vannak pillanatok, amikor helyénvaló a szónoklat. Ez nem olyan pillanat. Vigyázz, kész, falatozz!

A kellemesen rövid beszédet a diákok hálás nevetéssel és tapssal jutalmazták. Dumbledore komótosan leült, és átdobta vállán hosszú szakállát, hogy az ne lógjon bele a tányérjába — ugyanis az asztalok egy szempillantás alatt roskadásig megteltek húsokkal, zöldségekkel, kenyérrel, mártásokkal és tökleveses csöbrökkel.

— Szuper! — szólt éhes mordulás kíséretében Ron, azzal maga elé húzta a legközelebbi sült húsos tálat, és Félig Fej Nélküli Nick sóvárgó pillantásától kísérve hozzálátott tányérja megpakolásához.

— Mit is kezdtél el mondani a beosztás előtt? — fordult a kísértethez Hermione. — A Teszlek Süveg figyelmeztetéséről volt szó.

— Ó, igen-igen. — Nick szemlátomást örült, hogy nem kell tovább néznie Ront, aki a kulturált étkezés szabályait teljes mértékben figyelmen kívül hagyva esett neki a sült krumplinak. — Igen, nem egy alkalommal voltam már fültanúja, hogy a Süveg figyelmeztetést intézett az iskolához. Mindig olyankor teszi ezt, ha veszélyt sejt, és természetesen mindig ugyanazt a tanácsot adja: fogjatok össze, egységben az erő.

— Homma pubmá ep pübeg, ho vezébe bana zizsgoa? — kérdezte Ron, akinek annyira tele volt a szája, hogy Harry azt is nagy teljesítménynek tartotta, hogy egyáltalán hangokat tudott kiadni.

— Parancsolsz? — kérdezett vissza udvariasan Félig Fej Nélküli Nick. Hermione undorodva nézett Ronra, aki nagy nehezen lenyelte a falat felét, és megismételte a kérdést:

— Honnan tudná egy süveg, hogy veszélyben van az iskola?

— Fogalmam sincs — rázta szellemfejét Nick. — Megjegyzem, Dumbledore irodájában lakik, úgyhogy feltehetőleg hall ezt-azt.

— És azt akarja, hogy a házak jó barátok legyenek? — Harry a mardekáros asztal felé pillantott, ahol Malfoy királyként trónolt udvaroncai körében. — Ahhoz csoda kellene.

— Cseppet sem helyes ez a hozzáállás — szólt szemrehányóan Nick. — A megoldás kulcsa a békés együttműködés. Mi, kísértetek, ház szerinti hovatartozásunkon felülemelkedve baráti kapcsolatot tartunk fenn egymással. A Griffendél és a Mardekár versengése dacára eszem ágában sincs keresni a konfliktust a Véres Báróval.