J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— Kérem a varázspálcáját! — morogta.

Harry átadta pálcáját. A varázsló ráhelyezte egy különös rézszerkezetre, ami leginkább egyserpenyős mérlegre emlékeztetett.

A szerkezet remegni kezdett, majd keskeny pergamencsík bújt ki az aljánál levő nyílásból. A varázsló letépte, és felolvasta róla a szöveget:

— Tizenegy hüvelyk, főnixtoll mag, négy éve használják. Helyes a leírás?

— Igen — felelte nyugtalanul Harry.

— Ez itt marad — mondta a varázsló, és felszúrta a pergament egy réztüskére. — Ezt visszaadom — tette hozzá, Harry felé nyújtva a pálcát.

— Köszönöm.

— Egy pillanat… — A varázsló pillantása az ezüst látogatói jelvényről Harry homlokára siklott.

— Köszönjük, Eric — szólt gyorsan Mr. Weasley. Megfogta Harry vállát, és visszavezette az aranykapu felé hömpölygő tömegbe.

Harry némi lökdösődés közepette követte Mr. Weasleyt a kapun át egy kisebb csarnokba, ahol legalább húsz, aranyrácsos felvonó kapott helyet. Beálltak az egyik lift előtt összegyűlt csoportba, és vártak. Nem messze tőlük egy bozontos szakállú varázsló állt, kezében jókora kartondobozzal, amiből reszelős hangok szűrődtek ki.

— Szervusz, Arthur — köszönt a varázsló, Mr. Weasleyre biccentve.

— Szervusz, Bob. Mi jót hoztál? — kérdezte Mr. Weasley a dobozra pillantva.

— Épp ez az, hogy nem tudom — felelte komoly képpel a Bob nevű. — Ránézésre jámbor csirkének tűnt, de aztán elkezdett tüzet köpni. Gyanítom, hogy a kísérleti keresztezést tiltó törvény súlyos megsértésével állunk szemben.

Közben hangos csikorgás és kattogás kíséretében megérkezett a felvonófülke. Az aranyrács kinyílt, s a várakozók csoportja beáramlott a liftbe. Harry pillanatokon belül a hátsó falhoz préselve találta magát. Mikor észrevette, hogy a körülötte állók közül többen is kíváncsian megbámulják, gyorsan leszegte a fejét, mintha talált volna valami érdekeset a cipője orrán. A felvonó rácsa zörögve becsukódott, megcsörrentek a láncok, és a lift lassan elindult felfelé. Nyomban utána felcsendült a telefonfülkéből ismert női hang:

— Hetes szint, Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya; a Brit-Ír Kviddicsliga Központi Irodája, Nemzeti Köpkő Klub és Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatala.

A lift ajtaja kinyílt. A Harry szeme elé táruló folyosó egy rendetlen gyerek szobáját idézte. A falakat kviddicscsapatok sebtében kiaggatott poszterei borították. A liftben utazó egyik varázsló, aki egy csokorra való seprűt tartott a karjában, kiverekedte magát a fülkéből. Az ajtó becsukódott mögötte, a felvonó egy rándulással továbbindult, és a női hang bejelentette:

— Hatos szint, Mágikus Közlekedésügyi Főosztály; Hop Hálózati Felügyelet, Seprű-ellenőrzési Hivatal, Zsupszkulcs Felügyelet és Hoppanálási Vizsgaközpont.

Az ajtó ismét kinyílt, és kiszállt négy vagy öt boszorkány meg varázsló. Közben egy kisebb raj halványlila papírrepülő röppent be a liftbe. Harry felnézett rájuk: mindegyiknek a szárnyán ott díszelgett a Mágiaügyi Minisztérium felirat.

— Házon belüli üzenetek — dörmögte Mr. Weasley. — Azelőtt baglyokat használtunk, de azok mindent összepiszkítottak…

A felvonó folytatta útját. A repülő üzenetek lustán köröztek a fülke mennyezetére szerelt lámpa körül.

— Ötös szint, Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület, Nemzetközi Varázsjogi Hivatal és a Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata.

Mikor kinyílt az ajtó, kiröppent két üzenet, és kiszállt további néhány boszorkány és varázsló; berepült viszont vagy fél tucat újabb repülő, úgyhogy a népes raj már-már teljesen eltakarta a lámpát.

— Négyes szint, Varázslény-felügyeleti Főosztály; Bestia, Értelmes Lény és Szellem tagozatok, Mágus-Kobold Kapcsolatok Hivatala, Kártevőügyi Tanácsadó Iroda.

— Elnézést — szólt a tűzköpő csirkét cipelő varázsló, és kioldalazott a fülkéből. Vele együtt egy kisebb csapat üzenet is kiszállt, majd az ajtó ismét becsukódott.

— Hármas szint, Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya; Varázsbaj-elhárító Osztag, Amneziátor Parancsnokság, Muglimagyarázat Szerkesztő Bizottság.

Ezen a szinten majdnem mindenki kiszállt. Nem maradt más a liftben, csak Harry, Mr. Weasley, egy boszorkány, aki egy földig érő pergamenlapot böngészett, és néhány papírrepülő. A lift továbbindult, majd kinyílt az ajtó, és ismét felcsendült a női hang:

— Kettes szint, Varázsbűn-üldözési Főosztály, Varázshasználati Főosztály; Auror Parancsnokság, Wizengamot Végrehajtási Szolgálat.

— Kiszállunk, Harry — szólt Mr. Weasley. A boszorkány nyomában kiléptek a liftből az ajtókkal szegélyezett folyosóra. — Az irodám az emelet másik végében van.

— Mr. Weasley! — szólalt meg Harry, miután elhaladtak egy ablak mellett, amin keresztül napfény áradt be a folyosóra. — Azt hittem, a föld alatt vagyunk.

— Úgy is van. Ezek elvarázsolt ablakok. A Mágikus Gondnokság dönti el, melyik nap milyen időnk van. Mikor legutóbb fizetésemelést akartak kicsikarni, két hónapig tomboló hurrikánban dolgoztunk… Erre gyere.

Befordultak a sarkon, majd egy súlyos tölgyfa ajtón át beléptek egy zsúfolt, zsibongástól hangos terembe. A helyiséget térelválasztókkal számtalan kisebb-nagyobb munkahelyre osztották, s azok mintha véget nem érő rakétaháborút vívtak volna egymással: minden pillanatban tucatjával röpködtek köztük a lila üzenetek. A bejárathoz legközelebb eső irodarész falán csálén lógó tábla hirdette:

Harry menet közben kíváncsian bepillantott minden egyszemélyes kis fülkébe. Az aurorok a lehető legkülönbözőbb dolgokat akasztották ki a fal gyanánt szolgáló paravánokra: egyebek mellett körözött varázslók képeit, családi fotókat, kviddicsposztereket és a Reggeli Prófétá ból kivágott cikkeket. Az egyik fülke lakója, egy piros taláros varázsló, akinek még Billénél is hosszabb lófarka volt, két lábát az asztalon pihentetve diktált a tollának. Odébb egy boszorkány a paraván fölött átszólva Kingsley Shacklebolthoz beszélt.

— Jó reggelt, Weasley! — szólt oda Kingsley, mikor Harry és Mr. Weasley a közelébe értek. — Szeretnék beszélni magával. Van egy perce?

— Egy percem éppen van — felelte Mr. Weasley — de több nincs, mert sietek.

A beszélgetés olyan stílusban zajlott, mintha a két férfi alig ismerné egymást. Mikor Harry köszönni akart Kingsleynek, Mr. Weasley gyorsan rálépett a lábára. Követték Kingsleyt, aki a sor utolsó fülkéjébe vezette őket.

Harry hátrahőkölt. A fülkében minden irányból Sirius arca nézett rá. A paravánfalakat újságkivágásokkal és régi fényképekkel tapétázták ki — még az a kép is ott volt, ami Potterék esküvőjén készült Siriusról. Az iroda egyetlen Sirius-mentes foltja egy világtérkép volt, amiből bizonyos pontokon egy-egy csillogó, piros fejű tű állt ki.

— Tessék! — szólt nyersen Kingsley, és vaskos pergamenköteget nyomott Mr. Weasley kezébe. — Szükségem van minden fellelhető információra az elmúlt tizenkét hónapban látott repülő muglijárművekről. Azt a fülest kaptuk, hogy Black még mindig a régi motorkerékpárjával közlekedik.

Kingsley nagyot kacsintott Harryre, majd suttogva hozzáfűzte:

— Add oda neki a magazint, szerintem érdekelni fogja. — Ezután ismét hangot váltott: — Örülnék, ha ezúttal egy kicsit gyorsabban dolgozna, Weasley. A fegyvergépekről szóló jelentése miatt is egy hónapig állt a nyomozás.