J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— De add oda degig! — kiabálta tébolyult rugdosódás közepette Neville. — De add oda dekik, Harry!

Bellatrix odalépett hozzá, és rászegezte pálcáját.

— Crucio!

Neville felüvöltött, és a mellkasához rántotta a térdét — a halálfaló egy pillanatig még tartotta, úgyhogy a levegőben lebegett — aztán a padlóra zuhant, és vonaglani kezdett kínjában.

Bellatrix megszüntette az átkot.

— Ennyit ízelítőnek — szólt. A lábánál heverő Neville abbahagyta a rángatózást, és csöndesen sírdogált. Bellatrix most Harryhez fordult. — Add ide a jóslatot, Potter, vagy végignézheted, hogyan hal meg a kis barátod.

Harry kábán engedelmeskedett: a halálfalók felé nyújtotta a tenyerétől átforrósodott üveggolyót. Malfoy habozás nélkül odaugrott, hogy átvegye.

Ekkor a lépcső tetején kitárult még két ajtó, és öt ember szaladt be a terembe: Sirius, Lupin, Mordon, Tonks és Kingsley.

Malfoy megfordult, és felemelte pálcáját, de Tonks addigra már ráküldött egy kábító átkot. Harry még a becsapódás előtt leugrott az emelvényről, így nem látta, hogy célba talált-e a piros fénycsóva. A halálfalókat váratlanul érte a Rend tagjainak felbukkanása, s utóbbiak a helyzeti előnyt kihasználva lendületes rohamot indítottak, átkok özönét zúdítva a csuklyásokra. Harry a rohanó alakok és röppenő fénycsóvák között megkereste tekintetével a földön kúszó Neville-t, majd egy piros átok elől kitérve, lehasalt a fiú mellé.

— Jól vagy? — kiáltotta, miközben újabb fénycsóva suhant el a fejük fölött.

— Iged — felelte Neville, és megpróbált térdre emelkedni.

— És Ron?

— Asszeb, ő izs… bég az aggyal birgózod, bikor odhagydab.

Egy eltévedt átok a közvetlen közelükben csapódott a padlóba, mély lyukat ütve azon a helyen, ahol egy másodperccel előbb még Neville keze volt. A fiúk sietve kúszni kezdtek — aztán Harry orra előtt egyszer csak felbukkant egy izmos kar. A hozzá tartozó kéz torkon ragadta és álló helyzetbe emelte, úgy, hogy csak a cipője orra érte a földet.

— Add ide! — recsegte egy hang a fülébe. — Add ide a jóslatot…

Harry fulladozni kezdett a kéz szorításában. Szeme könnybe lábadt, de azért elmosódottan látta, mi folyik a teremben: tőle három méterre Sirius az egyik halálfalóval párbajozott; Kingsley egyszerre kettővel küzdött; Tonks, aki még nem ért le a kő lépcsősor aljába, Bellatrixot igyekezett kilőni. Úgy tűnt, senki nem veszi észre, hogy ő, Harry pillanatokon belül megfullad. A háta mögött álló halálfaló oldalának szegezte pálcáját, de egy árva hang se jött ki a torkán, a halálfaló pedig szabad kezével már nyúlt is a jóslatért…

— Áááá!

Neville bukkant fel a padló felől. Mivel belátta, hogy varázsolni nem tud, egyszerűen beledöfte Hermione pálcáját a halálfaló csuklyájának szemnyílásába. A férfi felüvöltött, és azonnal elengedte Harryt, aki gondolkodás nélkül hátraarcot csinált, és kinyögte:

— Stupor!

A halálfaló hanyatt esett, és lecsúszott a fejéről a csuklya.

Macnair volt az, Csikócsőr kijelölt hóhéra. Fél szeme bevérzett, és hatalmasra dagadt.

— Kösz! — fordult Neville-hez Harry, majd azon nyomban félre is rántotta a fiút Sirius és ellenfele útjából. A két varázsló kezében olyan szédítő sebességgel forgott a pálca, mintha nem is átkokkal, hanem karddal párbajoznának. Harry érezte, hogy lába megcsúszik egy kemény, gömbölyű tárgyon. Egy pillanatig azt hitte, elejtette az üveggolyót, azután látta, hogy Mordon mágikus szemén tapos.

A szem gazdája vérző fejjel hevert a padlón, s mellette állt támadója, Dolohov. A halálfaló elvigyorodott, és Neville-re szegezte pálcáját.

— Tarantallegra! — harsogta.

Neville lába azon nyomban szapora rángásba kezdett, és a fiú ismét elesett.

— Most te jössz, Potter…

Dolohov megsuhintotta pálcáját — ugyanúgy, mint mikor Hermionéra támadt — de Harry elkiáltotta magát:

— Protego!

Úgy érezte, mintha egy tompa kést húztak volna végig az arcán.

Az átok erejétől megtántorodott, és keresztülesett Neville kapálózó lábán, de a pajzsbűbájnak hála, megúszta ennyivel a dolgot.

Dolohov újabb varázslatra készült.

— Invito jósl…

Ekkor berobbant a képbe Sirius, és vállával félrelökte Dolohovot. A jóslat már csusszant kifelé Harry markából, de ezúttal is sikerült elkapnia az ujja hegyével. Közben Sirius és Dolohov ádáz küzdelembe kezdtek; suhogó pálcáik úgy szikráztak, akár egy-egy csillagszóró…

Harry felpattant a földről, s mikor Dolohov felrántotta pálcáját, hogy Sirius felé is megsuhintsa, elrikkantotta magát:

— Petrificus totalus!

A halálfaló ismét vigyázzállásba ugrott, és egy másodperccel később már koppant is a feje a padlón.

— Szép volt! — kiabálta Sirius, miközben félrerántotta Harryt két közeledő kábító átok útjából. — Most pedig fuss…

Mindketten behúzták a fejüket; egy zöld fénycsóva csupán centiméterekkel kerülte el Siriust. Harry látta, hogy Tonks összeroskad, és gurulni kezd lefelé a lépcsőkön. Bellatrix diadalittasan felkacagott, majd újra belevetette magát a küzdelembe.

— Harry, fogd a jóslatot, és vidd ki Neville-t! — kiabálta Sirius, azzal eliramodott Bellatrix felé. Harry nem látta, mi történt ezután, mert beugrott elé Kingsley, aki a himlőhelyes arcú, immár csuklyáját vesztett Rookwooddal csatázott. Aztán újabb zöld fénycsóva suhant el Harry feje fölött, s ő egy ugrással Neville mellett termett.

— Tudsz állni? — kiabálta a még mindig kényszeresen rúgkapáló fiú fülébe. — Karold át a nyakamat!

Neville így is tett. Harry felemelte, de Neville egy pillanatra se tudott megállni fékezhetetlen lábán — s ekkor egy férfi, aki mintha a semmiből bukkant volna elő, nekik ugrott, és hanyatt lökte őket.

Neville úgy kalimpált, mint a hátára fordított bogár; Harry a magasba emelte bal karját, hogy megvédje a törékeny üveggömböt.

— Ide a jóslatot! Add ide a jóslatot, Potter!

Harry közvetlen közelről hallotta Malfoy kiabálását, és érezte, hogy a halálfaló pálcájának hegye a bordái közé fúródik.

— Nem… eresszen el… Neville! Fogd meg!

Harry elgurította az üveggömböt; Neville megfordult, elkapta, és a mellkasához szorította. Malfoy erre elrántotta pálcáját Harry oldalától, és Neville-re szegezte. Harry ezzel egy időben hátradugta a válla fölött a magáét, és így kiáltott:

— Obstructo!

Malfoy úgy szakadt le Harry hátáról, mintha egy hatalmas mágnes rántotta volna el. Harry megfordult, és éppen látta, amint a varázsló háttal nekicsapódik az emelvénynek, amin most Sirius és Bellatrix párbaja zajlott. Malfoy gyorsan összeszedte magát, és megcélozta pálcájával a fiúkat, de mielőtt kimondhatta volna a varázsigét, beugrott elé Lupin.

— Meneküljetek, Harry! Vidd a többieket is!

Harry megmarkolta Neville talárjának vállrészét, és felhúzta a fiút az első lépcsőfokra. Neville még mindig nem tudott megállni görcsösen rángatózó lábán. Harry erőt gyűjtött, és továbbemelte a fiút a második lépcsőre…

Egy átok a sarka alatt csapódott a faragott kőbe. A lépcső darabokra hullott, nem adva többé támaszt Harry lábának, aki így visszacsúszott az első lépcsőfokra. Neville rúgkapálva leroskadt, s hogy legalább két kezét használni tudja, zsebre dugta az üveggömböt.

— Menjünk tovább! — kiabálta elszántan Harry, és újra megmarkolta Neville talárját. — Próbáld megfeszíteni a lábad!