J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— Ahogy mondod — felelte bosszúsan Hermione. Lapozott egyet Az átváltoztatásról haladóknak című könyvben, és rámeredt a színházi látcsővé váló bagoly átalakulásának fázisait bemutató ábrasorra. — De sajnos Harryvel ígéretet tettünk neki.

— Hát akkor majd megszegitek azt az ígéretet! — vágta rá bosszúsan Ron. — Hát ez nem igaz! Nehogy már… Vizsgáink lesznek, és különben is, ennyire vagyunk tőle, hogy kirúgjanak minket! — Hüvelyk- és mutatóujját közelítve mutatta, hogy mennyire. — Gondoljatok Norbertre! Meg Aragogra! Abból még soha nem sült ki jó, ha Hagrid szörnyeteg barátaival kezdtünk!

— Persze, tudjuk — motyogta Hermione. — De hát… megígértük…

Ron lesimította a haját.

— Na mindegy — szólt homlokát ráncolva. — Végül is még nem rúgták ki Hagridot. Ha kihúzza év végéig, az is lehet, hogy megússzuk ezt a Gróp-dolgot.

A kastélypark úgy ragyogott a napfényben, mintha zöldre lakkozták volna. A felhőtlen kék ég mosolyogva nézte tükörképét a tó gyöngyözve csillogó tükrében, s a fűszálakat lágy fuvallat simogatta. Beköszöntött a június, de az ötödévesek számára ez csak egy dolgot jelentett: hogy elérkezett az RBF-vizsgák ideje.

A tanárok nem adtak fel több házi feladatot, s az órákat azon témák átismétlésének szentelték, amelyekről úgy vélték, hogy szerepelhetnek a vizsgakérdések között. A feszült közhangulat Harryt is megfertőzte, s szinte minden egyéb gondját elfeledtette vele — bár a bájitaltanórákon néha eltűnődött, vajon Lupin megkérte-e Pitont az okklumenciaórák folytatására. Ha igen, akkor Piton pontosan úgy semmibe vette a kérést, ahogy mostanában Harryt. Harrynek azonban épp elég aggódnivalója volt a különórák nélkül is, úgyhogy ezt cseppet se bánta. Szerencsére ezekben a napokban Hermione se emlegette az okklumenciát; mással volt tele a feje, ami abból látszott, hogy feltűnően sokszor motyogott magában, és jó ideje egyetlen manósapkát sem tett ki.

Nem Hermione volt az egyetlen, aki a vizsgák közeledtével elkezdett furcsán viselkedni. Ernie Macmillan például felvette azt az idegesítő szokást, hogy a tanulási módszereikről faggatta társait.

Ront és Harryt például a gyógynövénytanóra előtti sorbaállás közben kapta el.

— Körülbelül hány órát tanultok egy nap? — kérdezte tőlük.

Ron vállat vont.

— Nem tom. Párat.

— Nyolcnál többet vagy kevesebbet?

— Hát… asszem, kevesebbet — felelte kissé feszengve Ron.

— Én nyolc órát tanulok — jelentette ki büszkén Ernie. — Nyolcat vagy kilencet. Mindennap reggeli előtt is beszúrok egy órát. Nyolc az átlagom. Egy jó hét végi napon tíz is összejön. Hétfőn kilenc és fél órát tanultam, kedden viszont csak hét és egynegyed sikerült. Aztán szerdán…

Harry roppantul hálás volt Bimba professzornak, aki ekkor beszólította őket a hármas számú üvegházba, félbeszakítva Ernie monológját.

Draco Malfoy időközben újabb módszert eszelt ki a pánikkeltésre.

— Nem az számít, hogy mit tudsz — magyarázta fennhangon Craknak és Monstrónak az utolsó bájitaltanóra előtt — hanem hogy kiket ismersz. Apám évek óta jóban van a Mágiai Vizsgahivatal vezetőjével, Griselda Marchbanksszel. Szokott nálunk vacsorázni az öreg boszorkány…

— Szerintetek igazat mond? — suttogta riadtan Hermione.

— Ha igen, mit tehetsz ellene? — felelte lemondóan Ron.

— Szerintem hazudik — szólalt meg mögöttük csendesen Neville.

— Griselda Marchbanks a nagymamám barátnője, és soha nem beszélt még Malfoyékról.

— Milyen az a Marchbanks? — kérdezte mohón Hermione. — Szigorú?

— Egy kicsit olyan, mint a nagymamám — hangzott a csüggedt válasz.

— De azért jó, hogy ismered a fővizsgáztatót, nem? — jegyezte meg bátorítóan Ron.

— Attól nem fogok jobb jegyeket kapni — felelte a padlót bámulva Neville. — A nagymamám mindig azt mondja Marchbanks professzornak, hogy nem vagyok olyan tehetséges, mint az apám… A Szent Mungóban láthattátok, hogy milyen a nagyi.

Harry, Ron és Hermione összenéztek. Nem tudták, mit mondjanak erre. Neville karácsony óta most említette először a találkozásukat a varázslókórházban.

Az ötöd- és hetedévesek részéről mutatkozó kereslet sose látott mértékben fellendítette a koncentrálóképességet és a szellemi teljesítményt javító szerek feketepiaci forgalmát. Harry és Ron nagy kísértést éreztek, hogy potom tizenkét galleonért vegyenek egy félliteres üveggel a Baruffio-féle Agyserkentő Elixírből, amit egy hatodéves hollóhátas, Eddie Carmichael kínált nekik. Carmichael megesküdött rá, hogy kizárólag a szernek köszönheti az előző évben szerzett kilenc „kiváló” minősítésű RBF-ét. Ron megígérte Harrynek, hogy majdani első fizetéséből megadja az elixír árából ráeső részt — de mielőtt nyélbe üthették volna az üzletet, Hermione elkobozta az üveget Carmichaeltől, és tartalmát a vécébe öntötte.

— Mi ezt meg akartuk venni, Hermione! — háborgott Ron.

— Akkor teljesen elment az eszetek! — vágott vissza a lány. — Miért nem rögtön Harold Dingle sárkánykarom-reszelékét tömitek magatokba?

— Dingle-nek van sárkánykarom-reszeléke? — kapott a szaván Ron.

— Csak volt, amíg el nem koboztam. Ezek a vacakok ugyanis nem érnek semmit!

— A sárkánykarom igenis hatásos! — bizonygatta Ron. — Azt hallottam, hihetetlenül feldobja az agyat, néhány órára zseni leszel tőle! Adj egy csipetnyit, Hermione, hadd próbáljam ki legalább… Ártani nem árthat.

— De igenis, hogy árthat! — felelte mogorván a lány. — Megvizsgáltam, és kiderült, hogy valójában szárított doxitrágya.

Ez az információ kissé lelohasztotta Harry és Ron lelkesedését az agyserkentők iránt.

Hogy pontosan mikor és milyen körülmények között kerül sor a vizsgákra, arról a következő átváltoztatástan-órán kaptak tájékoztatást.

— Amint látjátok — szólt McGalagony professzor, miközben az osztály szorgalmasan jegyzetelte a táblára írt időpontokat — a vizsgáitokat két egymás utáni hétre osztották el. Elméleti tudásotokról a délelőtti írásbeliken adtok számot, a gyakorlati vizsgák délutánonként lesznek. Kivételt képez az asztronómia, amiből természetesen sötétedés után fogtok vizsgázni.

— Mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy az írásbeli vizsgákon használt pergament a legtökéletesebb csalásgátló bűbájokkal kezeltük. A vizsgaterembe tilos bevinni válaszgyártó pennát, nefeleddgömböt, legombolható mandzsettapuskát és önjavító tintát. Sajnos minden évben akad legalább egy olyan diák, aki megpróbálja kijátszani a Mágiai Vizsgahivatal által megállapított szabályokat. Merem remélni, hogy a griffendélesek közül senki nem készül erre. Az igazgatónő… — McGalagony olyan arccal emelte ki a szót, amilyet Petunia néni különösen makacs koszfoltok láttán szokott vágni — …általam üzeni nektek, hogy mindenféle csalás a legszigorúbb büntetést vonja maga után. A vizsgaeredmények természetesen az új vezetés teljesítményét is jellemzik…

McGalagony hangtalanul sóhajtott — Harry látta szigorú orrcimpáinak rezdülését.

— …ez azonban nem ok arra, hogy ne a legjobbat hozzátok ki magatokból. Az RBF-vizsgákon a jövőtök a tét.

— Tanárnő, kérem — szólt kezét a magasba lendítve Hermione — mikor hirdetik ki a vizsgák eredményét?

— Bagollyal küldjük ki az eredményeket, július folyamán — felelte McGalagony.