J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— Nos? — nézett rá McGalagony.

— Gondoltam… esetleg jelentkezem aurornak — motyogta Harry.

— Ahhoz nagyon jó vizsgaeredményeket kell felmutatnia — felelte McGalagony, s kihúzott egy kis fekete szórólapot az előtte fekvő halomból. — Minimum öt RAVASZ-t kérnek, mindegyiket legalább „várakozáson felüli” minősítéssel. A jelölteknek emellett alkalmassági vizsgák egész során kell megfelelniük. Nagy fába vágja a fejszéjét, Potter. Aurornak csak a legjobbak mehetnek. Emlékezetem szerint az elmúlt három évben végzettek közül senkit nem vettek fel.

Umbridge ekkor köhintett egyet, de valahogy úgy, mintha azt próbálgatná, milyen halkan tud.

McGalagony nem vett tudomást róla.

— Gondolom, szeretné megtudni, mely tantárgyakra célszerű koncentrálnia — folytatta, kissé emeltebb hangon.

— Igen — felelte Harry. — Biztos fontos a sötét varázslatok kivédése.

— Természetesen — bólintott a tanárnő. — Ezenkívül tanácsolnám…

Umbridge megint köhögött, ezúttal valamivel hangosabban.

McGalagony behunyta a szemét, majd egy másodperc múlva kinyitotta, és tovább beszélt:

— Tehát tanácsolnám, hogy átváltoztatástant is tanuljon, mert az auroroknak gyakran kell alkalmazniuk különféle transzformációkat. Itt kívánom megjegyezni, Potter, hogy hozzám csak az járhat RAVASZ-előkészítőre, aki legalább „várakozáson felüli” minősítést kap az RBF-vizsgán. Maga pillanatnyilag az „elfogadható” szinten áll, úgyhogy ha kitart a szándéka mellett, vegye komolyan a felkészülést. Természetesen a bűbájtant is ajánlom, no meg a bájitaltant. Igen, Potter, a bájitaltant — ismételte villanásnyi mosollyal McGalagony. — A bájitalok és ellenszérumok alapos ismerete elengedhetetlen egy auror számára. Piton professzornál pedig a „kiváló” minősítésű RBF a belépő, úgyhogy…

Umbridge ezúttal pregnánsan köhintett.

— Ha kívánja, tudok adni köptetőt, Dolores — vetette oda McGalagony, rá se nézve a főinspektorra.

— Köszönöm, nem kérek — felelte Umbridge azzal a mesterkélt kis nevetéssel, amit Harry a legjobban utált. — Viszont megkérdezném, hogy szabad-e egy apró közbevetést tennem, Minerva.

— Magának mindent szabad — sziszegte McGalagony.

— Kétségesnek tartom, hogy Potter az ő vérmérsékletével alkalmas lenne az aurori munkára — mondta negédesen Umbridge.

— Valóban? — McGalagony több szót nem is vesztegetett Umbridge megjegyzésére. — Tehát, Potter, ha komoly a szándéka, azt tanácsolom, a felkészülés során koncentráljon az átváltoztatástanra és a bájitaltanra. Amint látom, Flitwick professzornál az elmúlt két évben az „elfogadható” és a „várakozáson felüli” szint között teljesített, tehát a bűbájtannal valószínűleg nem lesz gond. Ami a sötét varázslatok kivédését illeti, általában jó eredményeket ért el, Lupin professzor véleménye szerint pedig… Biztos, hogy nem kér köptetőt, Dolores?

— Nem, nem, köszönöm, Minerva — felelte nevetgélve Umbridge, miután előtte köhögött egy nagyot. — Csak tudja, az a benyomásom támadt, mintha nem venné figyelembe Potter idei jegyeit sötét varázslatok kivédéséből. Pedig határozottan emlékszem, hogy eljuttattam magához az értékelésemet.

— Erre gondol? — kérdezte a mélységes undor hangján McGalagony, és kihúzott egy rózsaszínű pergamenlapot Harry dossziéjából. Rápillantott a lapra, kissé felvonta szemöldökét, majd kommentár nélkül visszatette a pergament a dossziéba.

— Mint mondtam, Lupin professzor véleménye szerint magának kimondottan jó érzéke van a tárgyhoz, ez pedig egy aurornál…

— Talán félreértette, amit írtam, Minerva? — szólt közbe Umbridge, még mindig mézesmázos hangon, de már előzetes köhögés nélkül.

— Egyáltalán nem értettem félre — felelte megfeszült arccal McGalagony.

— Akkor viszont nem egészen értem, miért nem közli Potterrel, hogy semmi esélye…

— Semmi esélye? — ismételte McGalagony, még mindig maga elé nézve. — Potter kitűnő eredménnyel szerepelt minden sötét varázslatok kivédése vizsgáján…

— Bocsásson meg, Minerva, de ellent kell mondanom magának. Az értékelésemből kitűnik, hogy Harry igen alacsony színvonalon teljesített az óráimon…

— Valóban nem fogalmaztam elég világosan — felelte McGalagony, s most először Umbridge szemébe nézett. — Azt akartam mondani, hogy Potter kitűnő eredménnyel szerepelt minden olyan sötét varázslatok kivédése vizsgáján, amit hozzáértő tanárnál tett le.

Umbridge arca olyan hirtelen sötétedett el, mint a lekapcsolt villanykörte. Hátradőlt a széken, lapozott egyet a jegyzettömbjében, és dülledt szemét sebesen mozgatva írni kezdett. McGalagony közben ismét Harryhez fordult; keskeny orrlyuka kitágult, szeme izzott a dühtől.

— Van még kérdése, Potter?

— Igen — bólintott Harry. — Miféle alkalmassági vizsgákon kell átmennie annak, aki elég RAVASZ-t szerez?

— Nos, többek között tesztelik, hogyan viselkedik harci helyzetekben — felelte McGalagony. — Számot kell adnia az állhatatosságáról és az elkötelezettségéről is, hiszen az aurorkiképzés további három évig tart. És persze kiválóan kell értenie a gyakorlati önvédelemhez. Aki auror akar lenni, annak az iskola elvégzése után is sokat kell még tanulnia, tehát hangsúlyozom: ha ódzkodik attól, hogy a Roxfortból kikerülve…

— Azt se felejtse el említeni — vágott a szavába Umbridge — hogy a minisztérium erkölcsi követelményeket is támaszt az aurorjelöltekkel szemben. Nevezetesen megvizsgálják az előéletüket.

— …tehát ha nem szeretné, hogy a Roxfortból kikerülve újabb vizsgákat kelljen letennie, akkor válasszon inkább másik…

— Következésképpen ennek a fiúnak annyi esélye van rá, hogy auror legyen, mint Dumbledore-nak arra, hogy visszatérjen ide.

— Akkor igen jó esélye van — sziszegte McGalagony.

— Potter előélete nem tiszta — mondta emelt hangon Umbridge.

— Pottert felmentették a vádak alól — felelte még hangosabban McGalagony.

Umbridge professzor felállt. Annyira alacsony volt, hogy ettől nem lett félelmetesebb jelenség, széles, püffedt arcát viszont ijesztővé tette az undok nevetgélést felváltó féktelen düh.

— Potternek a legcsekélyebb esélye sincs rá, hogy valaha is auror legyen!

McGalagony is felállt, s ez az ő esetében jóval hatásosabb mozdulat volt: toronyként magasodott Umbridge professzor fölé.

— Potter! — szólt csengő, éles hangon. — A szavamat adom, hogy aurort csinálok magából. Ha kell, minden este együtt gyakorlunk, de garantálom, hogy el fogja érni a szükséges eredményeket!

— A mágiaügyi miniszter nem fogja alkalmazni Harry Pottert! — harsogta Umbridge.

— Mire odáig jutunk, könnyen lehet, hogy már új miniszterünk lesz! — vágott vissza McGalagony.

— Aha! — rikoltotta Umbridge, kövér ujját McGalagonyra szegezve. — Kibújt a szög a zsákból! Ez a maga nagy álma, Minerva McGalagony! Azt szeretné, ha Albus Dumbledore venné át Cornelius Caramel helyét! És akkor maga az lehetne, ami én vagyok: a Miniszteri Hivatal államtitkára és a Roxfort igazgatónője egy személyben!

— Maga nincs eszénél — felelte undorodva McGalagony. — Elmehet, Potter. A pályaválasztási beszélgetésünknek vége.

Harry a vállára lendítette táskáját. Úgy iszkolt ki a szobából, hogy előtte rá se nézett Umbridge-re. Bár becsukta maga után az ajtót, még a folyosó végén is hallotta a két tanárnő hangos szóváltását.