J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— Harry, beszélek hozzád, nem hallasz?

— Höh?

Harry körülnézett. A szélfútta hajú Ginny Weasley ült oda könyvtári asztalához. Vasárnap este volt; Hermione visszament a Griffendél-toronyba rúnatant ismételni, Ron pedig kviddicsedzésen volt.

— Szia — köszönt Harry, maga elé húzva könyveit. — Hogyhogy nem vagy edzésen?

— Vége — felelte Ginny. — Ronnak el kellett vinnie Slopert a gyengélkedőre.

— Miért, mi történt?

— Nem tudni pontosan, de gyanús, hogy fejbe kólintotta magát az ütőjével. — Ginny búsan sóhajtott. — Hagyjuk… Azért jöttem, mert csomagot kaptunk. Most jutott csak át az Umbridge-féle ellenőrzésen.

Ginny barna papírba csavart dobozt emelt az asztalra. A csomagon látszott, hogy kibontották, de a visszacsomagolására már nem fordítottak gondot. A tetején piros tintával ráfirkált üzenet állt: Ellenőrizve és engedélyezve: Roxforti főinspektor.

— Anya húsvéti tojásai — mondta Ginny. — Neked is küldött egyet… Tessék.

Azzal átadott Harrynek egy cukormázból formált cikeszekkel díszített, szép csokoládétojást, ami a felirat szerint egy csomag Bűvös Bizserét rejtett. Harry nézegetni kezdte a tojást — s egyszerre érezte, hogy gombóc mászik fel a torkában.

— Jól vagy, Harry? — kérdezte csendesen Ginny.

— Igen, persze — felelte elfúló hangon Harry. Annyira elszorult a torka, hogy az már fájdalmas volt. Fel sem tudta fogni, miért van ilyen hatással rá egy húsvéti tojás.

— Elég levertnek tűnsz mostanában — folytatta Ginny. — Hidd el, ha beszélnél Chóval…

— Nem Chóval akarok beszélni — morogta Harry.

— Hát akkor kivel? — kérdezte az arcát fürkészve Ginny.

— Hát…

Harry körülnézett, hogy nem hallhatja-e őket valaki. Madam Cvikker nem volt a közelben: néhány polccal odébb könyveket adott ki a rángatózó arcú Hannah Abbottnak.

— Siriusszal kellene beszélnem — dörmögte Harry. — De tudom, hogy lehetetlen.

Ginny még mindig kutató pillantással nézett rá. Harry, hogy kezdjen valamit a kezével, feltörte a csokoládétojást, és bekapott egy darabot belőle.

— Figyelj… — szólalt meg Ginny, miután ő is a szájába dugott egy darab csokit. — Ha tényleg annyira fontos, hogy beszélj Siriusszal, megtalálhatjuk a módját.

— Ugyan már! — legyintett fásultan Harry. — Umbridge figyelteti a tüzeket, elolvastatja a leveleinket…

— Ha az ember Fred és George mellett nő fel — csóválta a fejét Ginny — megtanulja, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Persze egy kis bátorság sem árt.

Harry ránézett a lányra. Nem tudta, miért — talán az édesség hatására (Lupin mindig csokoládét ajánlott a dementorokkal való találkozás utáni hangulatjavításra), vagy csak mert végre hangosan kimondta, amire már egy hete vágyott — mindenesetre bizakodóbb hangulata támadt.

— Elment az eszetek? Mit csináltok ti itt!?

— Ajaj — cincogta Ginny, és felpattant a székről. — Elfelejtettem…

Madam Cvikker fenyegető rémként tornyosult az asztaluk fölé.

Ráncos arcát eltorzította a düh.

— Csokoládé a könyvtárban! — rikácsolta. — Kifelé! Kifelé! Kifelé!

Azzal előkapta a pálcáját. Harry és Ginny úgy menekültek ki a könyvtárból, hogy közben irgalmatlanul püfölték őket Harry rájuk uszított könyvei, táskája és tintásüvege…

A húsvéti szünet vége előtt — talán a közelgő vizsgák jelentőségét hangsúlyozandó — különböző varázslószakmákat reklámozó prospektusok, szórólapok és brosúrák bukkantak fel a klubhelyiség asztalain, a hirdetőtáblára pedig újabb értesítés került ki:

PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÁS

A húsvét utáni első tanítási hét során a házvezető tanárok rövid beszélgetés keretében pályaválasztási tanácsokkal látják el az ötödéves tanulókat.

Az egyes tanulók számára kijelölt időpontot az alábbi lista tartalmazza.

Harry kikereste a nevét a listán, így értesült róla, hogy hétfőn fél háromkor, a jóslástanóra kellős közepén kell megjelennie McGalagony szobájában. Ezek után a szünet utolsó hétvégéjét a többi ötödéveshez hasonlóan jórészt a rendelkezésükre bocsátott információs anyagok böngészésével töltötte.

— A gyógyítói pálya nem nekem való — jelentette ki vasárnap este Ron, a Szent Mungo csontos-pálcás logóját viselő szórólappal a kezében. — Azt írják, a jelentkezés feltétele a legalább V eredménnyel letett RAVASZ bájitaltanból, gyógynövénytanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból és sötét varázslatok kivédéséből. Megáll az eszem… Ezek csak zseniket vesznek fel?

— A gyógyítás felelősségteljes munka — jegyezte meg Hermione, aki egy rózsaszín-narancs szórólapot böngészett, mely a következő címet viselte: „Foglalkozz hivatásszerűen a muglik egzotikus világával!” — A muglikapcsolatok intézéséhez viszont nem kell más, csak egy sima RBF mugliismeretből. „Sokkal fontosabb az elhivatottság, a tolerancia és a humorérzék!”

— Aki a bácsikámmal akar kapcsolatot tartani, az nem sokra megy a humorérzékével — jegyezte meg fintorogva Harry. — Annak inkább félreugrási érzékre van szüksége. — Ő maga épp a varázsbanki munkakörökről szóló ismertetőt olvasgatta. — Ezt hallgassátok meg:

„Szereted a nagy utazásokat, a kalandot, és vonz a veszélyarányos részesedés a talált kincsekből? A Gringotts Varázslóbank fantasztikus lehetőségekkel kecsegtető külföldi munkát ajánl mindazoknak akiket érdekel az átoktörői munka!” De vizsgát kérnek számmisztikából. Te jelentkezhetnél erre, Hermione.

— Nem érdekel a bankszakma — felelte szórakozottan Hermione, aki időközben már a „Képességet érzel magadban biztonságiőr-trollok kiképzésére?” című szórólapot tanulmányozta.

— Hahó! — köszönt rájuk valaki.

Harry megfordult — Fred és George ült le az asztalukhoz.

— Ginny említett valamit… — szólt Fred, és lazán feldobta két lábát az asztalra, aminek következtében a Mágiaügyi Minisztérium álláshirdetései a padlón kötöttek ki. — Azt mondja, beszélni akarsz Siriusszal.

— Tessék? — szisszent fel Hermione, s keze megállt a levegőben, félúton az „Ugorj fejest a mélyvízbe! Vár a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya!” című szórólapok kupaca felé.

— Aha — felelte megjátszott könnyedséggel Harry. — Igen, gondoltam, ha lehet…

— Te nem vagy ép! — nézett rá döbbenten Hermione. — Miközben Umbridge a tüzekben kotorászik és hajkurássza a baglyainkat?

George elvigyorodott, és nyújtózkodni kezdett.

— Szerény véleményünk szerint a dolog megoldható — mondta. — Csak egy kis figyelemelterelés kell hozzá. Gondolom, feltűnt nektek, hogy a húsvéti szünet idején önmegtartóztatást gyakoroltunk balhéfronton.

— Feltettük magunknak a kérdést: illik-e lármázni, mikor mindenki pihen? — vette át a szót George. — Nem illik, feleltük magunknak. És hát persze senkit nem akartunk zavarni a szorgalmas tanulásban…

George szenteskedően rábiccentett Hermionéra, akit szemlátomást meglepett ez a fajta figyelmesség az ikrek részéről.

— No de holnaptól megint vár a munka! — folytatta lendületesen Fred. — És ha már úgyis esedékes egy kis felfordulás, miért ne úgy időzítsük, hogy Harry közben elcseveghessen Siriusszal?

— Ezzel nincs is baj. — Hermione ismét elővette a végtelen türelmű gyógypedagógus stílusát. — Odáig rendben van, hogy elterelitek Umbridge figyelmét, de hol beszélhetne Harry Siriusszal?